Képzeljük el, hogy egy teljesen sötét szoba falán hirtelen feltűnik a külvilág: a fák lombjai, a haladó autók és a felhők – fordítva, lebegő fényképpént. Ez a Camera Obscura, a fényképezés több mint ezeréves őse, amely már az ókori Alhazen (Ibn al-Haytham) arab tudóst és a reneszánsz mestereket, köztük Leonardo da Vincit is ámulatba ejtette. Nem kellett hozzá mikrochip, akkumulátor vagy mesterséges intelligencia; csupán a fény, egy apró nyílás és a fizika tiszta varázslata.
Ennek az elvnek a legegyszerűbb, hordozható formája a lyukkamera (pinhole camera). Ez egy olyan lencse nélküli fényképezőgép, ahol a fény egy apró, tűszúrásnyi lyukon keresztül jut be egy fénymentes dobozba, kirajzolva a képet a szemközti oldalon lévő fényérzékeny anyagra. Bár a technika történelmi gyökerei mélyre nyúlnak, a lyukkamera a kortárs fotóművészetben is rendkívül népszerű: az optikai tökéletlenség, a szinte végtelen mélységélesség és az időtlen, álomszerű képi világ olyan szabadságot ad az alkotónak, amit a mai digitális kamerák nem tudnak reprodukálni.


A mai, rohanó digitális világban a fiatalok szinte beleszületnek a kijelzők forgatagába. Egy okostelefon kattintása alatt több száz képet fogyasztunk el naponta anélkül, hogy elgondolkoznánk azon: hogyan születik meg maga a kép? A digitális zajban a gyerekek könnyen válnak passzív fogyasztóvá. Ezen a szemléleten szerettünk volna változtatni akkor, amikor nyári tábort hirdettünk tizenévesek számára. Solymár köztudottan fiatalos, népes gyermekpopulációval rendelkező település, ahol kiemelten fontos, hogy a fiataloknak értékteremtő, kritikus gondolkodásra ösztönző és közösséget építő alternatívát kínáljunk.
Ennek a törekvésnek volt a nyári zászlóshajója a TOP_PLUSZ-3.1.3-23-PT12024-00060 „Helyi humán fejlesztések Solymáron” pályázat keretében megvalósult fotótábor. Az augusztus 10. és 14. között megrendezett, 12-17 éveseknek szóló héten a résztvevők visszanyúltak a fotográfia gyökereihez: a kamerán túli képalkotástól a saját kézzel épített dobozkamerákig járták be a vizuális alkotás útját.

A tábor szakmai rangját és inspiráló légkörét a oktatók garantálták: Ábrahám Viktória és Murvay Rebeka gyakorló tárgytervező és fotóművészek, akik nemcsak elméleti ismerői, hanem aktív alkalmazói és kortárs művelői is ezeknek a különleges technológiáknak. Vezetésükkel a fiatalok megtapasztalhatták az analóg képalakítás lassú, meditatív örömét. Az első napon a Nap sugarait segítségül hívva készítettek kék-fehér cianotípiákat, majd saját dobozkamerát és lyukkamerát építettek – matt üveggel és vintage nagyítógép-optikákkal felszerelve. A fotólabor piros fényénél megtanulták a vegyszeres előhívás, a fixálás és a papírnegatívok pozitívvá alakításának csínját-bínját.


A sok kísérletezés, a játékos feladatok és az analóg technika varázsa nemcsak szakmai tudást adott a kezükbe, de valódi közösséggé is kovácsolta a résztvevőket. A tábor végén rendezett kiállításon bemutatott munkák szakmai és kreatív színvonala minden várakozást felülmúlt.
A sikeres tábor és az arra jelentkezők nagyszámú érdeklődése megmutatta: a solymári fiatalokban van igény a kreatív, alkotó közösségi jelenlétre. Ezért a nyári tábor élményeire építve most Fotó Klubot indítunk az Apáczai Csere János Művelődési Házban!


A Fotóklub célja, hogy a nyáron elindult közösségi építkezést folytassa, hogy a fiatalok, de akár a kevésbé fiatalok is ne csupán a képernyőt görgető nézők, hanem a vizuális világukat tudatosan formáló, kritikus gondolkodású alkotók lehessenek. A klubban tovább kísérletezünk az analóg és digitális fotózás határterületeivel, közös projekteket valósítunk meg, és helyet biztosítunk az alkotói ötletek szárnyalásának.
Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés a fény erejével maradandót alkotni, vagy egyszerűen csak egy jó hangulatú, alkotói közösséghez tartoznál: várunk szeretettel a Solymári Fotóklubban!
Az első alkalomra október 3-án szombaton, délelőtt 10 órától. 10-100 éves korig 🙂
