APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Kép és történet – a képregények világáról

Ismeretlen szerző, Ani Halottak Könyvéből a szív megmérése (Kr. e. 1300 körül), British Museum, London. Wikimedia Commons.

Kevés olyan vizuális médium van, amelyet egyszerre övez ennyi közvetlenség és előítélet, mint a képregényt. Sokan még ma is elsősorban gyerekeknek szóló, szórakoztató kiadványként gondolnak rá, miközben a képregény mára önálló kulturális és művészeti médiummá vált. Története során az irodalommal, a képzőművészettel, a filmmel és a populáris kultúrával is szoros kapcsolatot alakított ki. Sajátossága éppen ebben a határhelyzetben rejlik: képek sorozatával mesél el történeteket, miközben a szöveg, a kompozíció, a ritmus és az olvasó aktív részvétele együttesen hozza létre a jelentést. A szakirodalom ezért egyre inkább önálló médiumként, sőt „kilencedik művészetként” tekint rá.

A képek egymás mellé rendezésével történetet mesélni természetesen jóval régebbi, mint maga a képregény: a képsorok, képes történetek és narratív ábrázolások különböző formái évszázadokon keresztül jelen voltak a vizuális kultúrában. A modern értelemben vett képregény kialakulása azonban a 19. századhoz köthető. A kutatásokban Rodolphe Töpffer svájci tanárt és rajzolót gyakran a modern képregény egyik megteremtőjeként említik. Töpffer képek és szöveg egymásra épülésével létrehozott történeteit maga is „képekben nyomtatott irodalomként” – littérature en estampes – értelmezte.

Rodolphe Töpffer 1830-as évekbeli képtörténetei a modern képregény kialakulásának fontos állomásai. Forrás: EDITION-ORIGINALE

A 20. században a képregény tömegmédiummá vált. Az újságokban megjelenő képsorok, majd a különálló képregényfüzetek és albumok új közönségeket értek el. Különböző kulturális közegekben különböző hagyományok alakultak ki: az amerikai szuperhősképregény, a francia-belga bande dessinée, a japán manga vagy éppen a magyar képregény sajátos vizuális és történetmesélési konvenciókat hozott létre. A képregény kulturális megítélése közben korántsem volt mindig pozitív. A 20. század első felében sokan attól tartottak, hogy a képregények elvonják a gyerekeket a „valódi” olvasástól, és káros hatással vannak rájuk. A könyvtárak és oktatási intézmények egy része sokáig ennek megfelelően kezelte őket.

Ez a megítélés azonban fokozatosan megváltozott. A képregényről egyre inkább bebizonyosodott, hogy nem egyetlen korosztályhoz vagy témakörhöz kötődik. A graphic novel elterjedése különösen fontos fordulópontot jelentett: az önálló kötetként megjelenő, gyakran összetett történeteket feldolgozó művek a felnőtt olvasóközönség számára is új lehetőségeket nyitottak. A 2000-es évekre a graphic novelek már felnőtteknek szóló témákat és valós társadalmi problémákat is feldolgoztak, miközben a hagyományos könyvkiadók kínálatában is egyre nagyobb helyet kaptak.

Kis Némó Álomországban (1905)

A digitális kultúra újabb lehetőségeket teremtett. A képregény ma már nem kizárólag papíron létezik: digitális, fotóalapú vagy más technikával létrehozott formák is beletartozhatnak a médium tágabb fogalmába. A lényeg nem feltétlenül a technika, hanem a statikus képek narratív rendbe szervezése és az ebből létrejövő sajátos olvasási folyamat.

A képregény és a kortárs képzőművészet kapcsolata ennél is tovább vezet. A 20. század avantgárd és posztmodern művészete fokozatosan megkérdőjelezte azokat a határokat, amelyek korábban élesen elválasztották a „magas művészetet” a populáris kultúrától. A képregény szerialitása, ismétlődése, idézetes jellege és tömegkulturális kötődése így egyre több művész számára vált felhasználható vizuális nyelvvé.

Roy Lichtenstein a képregények vizuális nyelvének elemeit a Pop Art meghatározó képzőművészeti eszközévé tette. Forrás: myartbroker.hu

A kortárs művészetben a képregény nem feltétlenül teljes történetként jelenik meg. Elég lehet egy karakter, egy képkocka, egy beszédbuborék, egy jellegzetes grafikai stílus vagy akár a képregényekre jellemző képsorozat ahhoz, hogy egy alkotás kapcsolatba lépjen ezzel a médiummal. A képregény vizuális nyelve közben más műfajokkal is összekapcsolódik: plakáttal, animációval, installációval, designnal vagy street arttal.

Erre látványos példát kínál Brüsszel és Genf városi kultúrája. A képregény ott nem egyszerűen könyvekben és albumokban jelenik meg, hanem falfestményeken, plakátokon és utcatáblákon is. Brüsszelben a képregényfalfestmények a város kulturális identitásának részévé váltak, és turisztikai szerepet is betöltenek, míg Genfben a képregényes plakátok és utcatáblák a társadalmi kommunikáció, az állampolgári nevelés és civil kampányok eszközeivé is válhatnak.

Brüsszelben számos képregényfal található, a városi művészet és a turizmus része. Forrás: cromwell-intl.com

A képregény tehát ma már nem egyszerűen egy könyvespolcon vagy újságoldalon található műfaj. Olyan vizuális nyelvvé vált, amely folyamatosan vándorol a művészeti ágak és kulturális terek között. Éppen ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy képregény-e művészet, irodalom vagy populáris kultúra, hanem az, hogy mit képes létrehozni a kép és a szöveg találkozása. A képregény története ugyanis éppen azt mutatja, hogy ezek a határok sokkal átjárhatóbbak, mint ahogyan korábban gondoltuk.

Próbáld ki, milyen képregényt készíteni!

Október 10-én a FirkaHázban egy különleges alkotói világba csöppenhetsz: a Képregényrajzoló szakkörön a rajzolás és a történetmesélés találkozik. Játékos rajz- és írásgyakorlatokon keresztül fedezheted fel, hogyan születik egy történet képekben Poór Dorottáyval – akár a mindennapokból, akár a fantáziából merítve. Előzetes rajztudás nem szükséges, csak kíváncsiság és egy-két jó ötlet!

A program díjmentes de regisztrációhoz kötött.
Az alábbi e-mail címen lehet jelentkezni: firkahaz.apaczaisolymar@gmail.com
Tárgy: Képregény szakkör