Idén újra megnyitja kapuit a Napfényes Mesefesztivál Solymáron, a Templom téri Apáczai Csere János Művelődési Házban. 2026. szeptember 19-én, 10 és 16 óra között mesés programokkal várunk minden kedves érdeklődőt! A program házigazdája a Napfényes Rendezvényterem, amely Budapest szívében egész évben kínál kulturális programokat, köztük sok „mesés” előadást gyerekeknek, illetve mesepszichológia és meseterápia iránt érdeklődő felnőtteknek is. Mivel a mese nem csak a gyerekeké, ezért a mesefesztiválon idén még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy a számtalan gyerekprogram, báb- és színházi előadás, mesekoncert, organikus anyagokkal való kézműveskedés, könyvek, különleges játékok és kiegészítők vására és finom falatok mellett a mesék rejtelmeibe a felnőtteket is bevezessük. Érdemes tehát azoknak is eljönniük, akik nemcsak a gyerekeknek keresnek tartalmas hétvégi programot, hanem maguk is szeretnének töltődni és rácsodálkozni a mesékben rejlő kincsekre, amelyek az avatatlan olvasók előtt sokszor rejtve maradnak. Lesz szó arról, hogyan gyógyítanak a mese képei, miként használhatók a mesék az önismereti úton és hogyan ellensúlyozhatjuk mesével a digitális világ hatásait.
A nagyszínpadon fellép a Tündérkert bábcsoport két, selyem-, illetve gyapjúbábokkal eljátszott mesével, a Rigócsőr királlyal és A pelikánmadárral; lesz interaktív mesekoncert a Törpemuzsika zenekar és az aranyszőrű bárány jóvoltából; élőszereplős mesejátékkal, a Macskacicóval érkezik a Napfényes Színitársulat; a 10 év felettiek pedig délután három órától egy különleges színházi irodalomórán vehetnek részt, ahol János vitéz története elevenedik meg az eredeti szöveggel, mégis rendhagyó módon, Fekete János Jammal, a közismert beatbox-művész és Szőke Gábor színész produkciójában. Szeretettel várunk mindenkit, aki tudja és érzi: soha nem volt még ennyire szükség a mesékre, mint napainkban!
Részletes program a napfenyesmesefesztival.hu oldalon.
A Napfényes Mesefesztivál küldetéséről
A modern kor azt a képet ültette el a fejünkben, hogy a mese csak a gyermekekhez szól. Pedig az igazság az, hogy eredetileg a felnőttek meséltek egymásnak. Még a Grimm testvérek is azt vallották, hogy a varázs- és népmesék olyan életbölcsességeket és tanításokat rejtenek, amelyeket a gyerekek ösztönösen élnek át, a felnőttek viszont mélységeiben meg is érthetnek. Ha a felnőtt, aki mesél, maga is érti és hiszi a mesék igazát, sokkal többet tesz azért, hogy a gyerekekben a mesél életre szólóan akarterőt gyújtsanak a jóra való törekvésre, a helyes célok melletti kitartásra és arra, hogy vonzóvá váljon számukra a jó, a helyes és a szeretetteli, míg taszítóvá a gonosz és erkölcstelen. A mese a felnőttek számára tükör és térkép az életúton. Minden valódi mese, ha helyesen állunk hozzá, azt „kéri”, hogy találjuk meg, mire hívja fel a figyelmünket, mihez ad kulcsokat, mely nagy életkérdésünket érinti. Mára tapasztalattá vált, hogy azok a felnőttek, akiknek gyermekkorukban sokat meséltek, örömtelibbek, optimistábbak, motiváltabbak lehetnek életük során, mint azok, akik mese nélkül nőttek fel. Mert a mesék éltetik bennünk a reményt, hogy a nehézségek leküzdhetők, minden kutyaszorítóból van kiút; példaképeket állítanak elénk, amelyek inspirálnak, motiválnak, bátorítanak; és emlékeztetnek rejtett belső erőinkre, képességeinkre. A valódi mesében meg tudunk bízni, mert a lelkünk mélyén tudjuk, hogy mindaz igaz, ami benne van. Miért ne akarnánk hát elmerülni bennük és még többet megtudni róluk?