Már közel kétszáz évvel ezelőtt is készítettek a fény segítségével lenyomatokat növényekről és tárgyakról. A cianotípia, vagy más néven napnyomat a fotográfia egyik legkorábbi és legkülönlegesebb eljárása, amelyet jellegzetes mélykék színe tesz könnyen felismerhetővé. Egyszerre tudományos felfedezés, művészeti technika és kreatív alkotási forma, amely napjainkban újra reneszánszát éli. De hogyan született meg ez a különleges technika, és kik tették ismertté? Ismerjük meg a cianotípia történetét, működését és legismertebb alkotóit – és azt is, hogyan válhat a napfény egyszerű tárgyakból vagy növényekből maradandó képek alkotójává.
A napnyomat, vagy más néven, cianotípia (cyanotype) fotográfiai eljárást, 1842-ben Sir John Herschel fejlesztette ki. A csillagász és tudós arra jött rá, hogy ciánkék színű lenyomatot lehet létrehozni, ha egy speciális kémiai bevonattal ellátott felületet a napfény hatásának teszünk ki.

Sir John Herschel – Fotó: Julia Margaret Cameron: Sir John Herschel, 1867. április The Metropolitan Museum of Art, NY
A cianotípiát leggyakrabban papírra készítik, de textilen vagy akár selymen is alkalmazható. A kép létrejöttéhez fényérzékeny vastartalmú vegyületeket használnak: ezek a fény hatására kémiai reakcióba lépnek, és kialakítják a cianotípiára jellemző mélykék színt. A folyamat során egy különleges kék pigment, a poroszkék (Prussian Blue) keletkezik, amely a kész kép színét adja.
A klasszikus cianotípiánál a fényérzékeny oldatot közvetlenül a papír vagy más hordozó felületére vitték fel, így a képanyag a hordozó rostjaihoz kötődött. A tárgyakkal készített fotogramok – például növénylenyomatok – esetében a kitakart részek fehérek maradnak, míg a megvilágított felületek jellegzetes kék színt kapnak. A negatívról készített másolatoknál pedig részletgazdag, tónusos képek hozhatók létre. A létrejött képek felülete általában matt hatású, a papír természetes textúrája pedig jól látható marad, így a kép és a hordozó szinte egységet alkot, ami a napnyomatok egyik legjellegzetesebb vizuális sajátossága.

Fotó: Sir John Herschel: An experimental cyanotype of an engraving of a lady with a harp, 1842. Museum of the History of Science, Broad Street, Oxford, England.
Az eljárás egyszerűsége és alacsony költsége miatt nemcsak művészek és amatőr alkotók használták, hanem hosszú ideig műszaki rajzok és tervrajzok sokszorosítására is szolgált – innen ered a „blueprint”, vagyis a kéknyomat elnevezés. A cianotípia különösen tartós technika, megfelelő tárolás mellett a képek akár évszázadokon át megőrizhetik színüket.
A kéknyomat híres alkotói közé tartozik Anna Atkins (1799–1871) botanikus és fotográfus, aki lenyomatokat kezdett készíteni a Nagy-Britanniában fellelhető algafajokról. Leírása szerint apró méretük és rendkívül részletes felépítésük miatt nehezen voltak pontosan ábrázolhatók rajzok segítségével, ezért cianotípia-nyomatokkal kezdett kísérletezni.

Anna Atkins portré, 1861, Ismeretlen szerző, Forrás: Wikimedia Commons (Public Domain).
A Brit algák fényképei: cianotípia-lenyomatok (Photographs of British Algae: Cyanotype Impressions) című könyve az első olyan kiadványok közé tartozik, amelyeket teljes egészében fényképek illusztráltak. Munkájában Atkins a tudományos kutatás, a technológiai kísérletezés és a művészi önkifejezés iránti érdeklődését egyesítette. Úgy vélte, hogy a növények megjelenése nemcsak botanikai szempontból fontos, hanem esztétikai értéket is hordoz. Ezért elhatározta, hogy összegyűjti, rendszerezi és képekben is dokumentálja a könyvben szereplő növényeket.
Míg a korábbi tudósok többnyire rajzokkal vagy metszetekkel egészítették ki kutatásaikat, Atkins célja az volt, hogy a növényeket a lehető legközvetlenebb módon dokumentálja, mintegy maguknak a növényeknek a lenyomatát megőrizve az utókor számára. Ahogyan később fogalmazott: „maguknak a növényeknek a lenyomatát” akarta megszerezni.

Anna Atkins: Algatanulmány cianotípia eljárással, 1843–1853 körül. Forrás: Wikimedia Commons (Public Domain).
Ha szeretnéd a gyakorlatban is kipróbálni a cianotípiát, a fotogramkészítést vagy akár saját lyukkamerát építenél, várunk augusztus 10-14. között a FotóLab – Nyári alkotótáborban!
Jelentkezés és részletek: Fotós Tábor | Facebook.
Magda Petra
Források: