A naptárunkban május 1. pirosbetűs ünnep, a munka ünnepeként szerepel. És sokaknak a majálisról is elsősorban ezek, az 1900-as évek második felére jellemző, erős politikai színezetű, gyakran kötelező ünnepségek, felvonulások jutnak eszébe. Pedig a majális, a természet újjászületése, a fiatalság, a szerelem ünneplésének gyökerei sokkal távolabbi múltban nyúlnak vissza, s Magyarországon is számos szép hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz.
A természet újjászületésének örvendező tavaszünnepek már az ókorban is jelentős események voltak: a görögök Khlórisz, a virágok és növények istennőjének tiszteletére tartottak ünnepélyeket, a rómaiak pedig a Floralia alkalmával ünnepelték Flóra istennőt, a virágok, a növényvilág, a rügyező fák, a fiatalság, a tavasz és a termékenység istennőjét. Bár a kereszténység később sok mindent felülírt, a pogány hagyományokon alapuló ünnepi szokások mélyen beleivódtak az európai népek kultúrájába, így ezeknek az ókori tavaszünnepeknek a nyomai is felfedezhetők a népi kultúrában.



A májusfa állításának hagyományát hazánkban már az 1400-as években feljegyezték. Ezek a május elsejére virradó éjszaka, legtöbbször udvarlási szándékkal a lányos ház udvarán, agy kerítésénél állított fák nem csak különleges szerelmi ajándékok, hanem a termékenység és a természet újjászületésének szimbólumai is.
Szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, almával, édességekkel, vagy éppen teli üveg borral díszített májusfákat azonban nem csak a lányos házaknál állítottak. Sok helyen szokás volt a közösségi májusfa állítás is, amit a település főterén, a községháza, vagy a bíró háza, a templom, vagy éppen a kocsma előtt állítottak fel. Egyes helyeken már az állítás is ünnepi hangulatban telt, azonban a májusfa bontása már mindenhol kisebb nagyobb mulatsággal és vendéglátással egybekötve történt. Akár az egész települést megmozgató vidám, táncos esemény is lehetett. Sőt, sok helyen a májusfa bontása egyfajta ügyességi játékkal is együtt járt: a legények azon versengtek, hogy a fára ki tud ügyesebben felmászni, és lehozni onnan az üveg bort, vagy a fát díszítő zsebkendőket.
A solymári majálison – bár természetesen már átalakult formában, vagy épp modern köntösbe bújtatva – több programban is visszaköszönnek elődeink május elsejéhez kapcsolódó szokásai és hagyományai.



A Cédrus táncegyüttes közreműködésével megvalósuló táncházban nem csak a magyar tánchagyományokkal ismerkedhet minden korosztály, de közös éneklésre is várják az érdeklődőket. A májusfa megmászására vonatkozó ügyességi verseny modern formájaként sörösrekesz-mászásban versenghetnek a játékos kedvűek. A fiatalabb korosztályt a Merende Műhely népi játszóterén várják olyan izgalmas ügyességi feladatok, mint a bádogteknős horgászó, a patkódobáló, a gólyaláb, vagy éppen a fatalléros óriás-memória. A népi kézműves sarokban viking fonással készíthető ékszerek, a vesszőfonással készíthető tárgyak és a csuhévirágok pedig nem csak a kézügyességet fejleszthetik, saját készítésű szerelmi ajándékként is tökéletesen működhetnek.
Találkozzunk április 30-án a Templom téren, a májusfaállításon
és május 1-jén a majálison, Fatimai kápolna mögötti tisztáson!
Kiemelt kép:
Májusfa állítás 2018-ban Solymáron, a Templom téren (Fotó: Barcsik Géza)