APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

100 éve született Janikovszky Éva

„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”

1926. április 23-án született Szegeden, Kucses Éva néven. Anyai nagyapja, Bartos Lipót könyv- és papírkereskedést működtetett. Tizenegy éves korától naplót írt, amibe mindent lejegyzett, amit gondolt, amit nem értett, vagy ami bántotta. Érettségi után – nevelőapja példájára – újságíró akart lenni, ezért 18 évesen a Délmagyarországhoz ment gyakornoknak, tele világmegváltó tervvel.  1944–48-ig a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat hallgatott. 1948-ban Budapestre költözött, és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociológia-filozófia-pszichológia szakán tanult, ahol 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelyén, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban ismerkedett meg férjével Janikovszky Bélával, akivel 1952-ben kötöttek házasságot. 1955-ben született meg egyetlen gyermekük, János, aki később villamosmérnöki diplomát szerzett.

Éva először a Tankönyvkiadó Vállalathoz került, majd később az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora lett, ahol 1964-től főszerkesztői beosztásban dolgozott 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt. 1981–82 között a Minerva Kiadó szerkesztőjeként is dolgozott. 1978-tól, megalakulásától (és egyben férje halálának évétől) 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. 2003. július 14-én, Budapesten, hosszan tartó, súlyos betegség után bekövetkezett halálával soha be nem tölthető űrt hagyott maga után.

Szinte minden könyvével sikereket ért el, főleg azért, mert a célcsoport nyelvén, frappáns, ironikus mondatok révén fogalmazza meg és mondja el a felnőtt és gyerekvilág konfliktusait, miközben a nézőpont váltogatásával állandó feszültséget is teremt, amit a mindennapok közhelyeit kifordító megfogalmazásával rendre fel is old.

A nyelvi játékokon alapuló mondatok magát a gyerekbeszédet helyezik a középpontba, helyenként megtartva a beszélt nyelv elszólásait. Írásait az olvasók korhatár és fenntartás nélkül szeretik, könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. Írt még filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévé-játékát sugározták. Janikovszky Éva hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem  gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebb korosztály tagjainak kíván szavaival kellemes perceket szerezni. Kimeríthetetlen témája a felnőtt–gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival.

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok a sajnos időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól. Amíg Janikovszky Éva kevés szóval ír, Réber László egyetlen vonallal rajzol. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációnak.

A József Attila díjtól (1977), a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje-n át (1996), a Kossuth -díjig (2003), számos hivatalos elismerésben részesült.

„Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folytonijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.”

Szinte minden magyar család könyvespolcán van legalább egy Janikovszky Éva-könyv. Az egyedi nézőpontjáról és humoros családi történeteiről ismert író szövegein generációk nőttek fel, s mosolyognak össze a kérdésen: kire ütött ez a gyerek? 

„Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk tehát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni.”

Kiemelt kép: Janikovszky Éva író 1985. március 22-én (Fotó: Tóth István Csaba / MTI)