APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Utazás a hangszerek világába

„Az ember lánya és fia zenére és táncra született” – tartja a mondás, és ha valaki, akkor Bussy Gábor tudja, hogy ez nem csupán egy szép gondolat, hanem maga a lüktető valóság. Április 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Művelődési Ház színházterme egy különleges időkapuvá válik: egy olyan térré, ahol a csend nem ürességet jelent, hanem a születendő zene ígéretét. Ezen a délelőttön nem egy hagyományos előadásra hívjuk a közönséget, hanem egy közös utazásra, ahol a ritmus lesz az iránytűnk.

Titkok a konyhából, avagy életút, amit a szenvedély írt
Minden nagy történet egy apró, bátor lázadással kezdődik. Bussy Gábor élete sem volt kivétel. Képzeljünk el egy konyhát, ahol egy fiatal fiú titokban, szinte lélegzetvisszafojtva pengeti a gitárhúrokat. Édesapja, féltve fiát a művészvilág bizonytalanságaitól, más utat szánt neki, de az anyai szeretet és támogatás falat emelt a tilalmak köré. Gábor már ekkor érezte, amit később tanítványainak is átadott: a zene nem választás kérdése, hanem egy belső hívás, aminek nem lehet ellenállni.
Már 16 évesen tanársegédként dolgozott, miközben nappal kárpitosinas volt – a kétkezi munka és a művészet finomsága így olvadt össze az életében. Ez a kettősség adja meg ma is azt a stabilitást és alázatot, amivel a hangszerekhez nyúl. Pályafutása a magyar zenei élet legizgalmasabb korszakaiba enged bepillantást: a katonazenekar szigorú fegyelmétől az Országos Szórakoztatóipari Központ (OSzK) pezsgő stúdióin át egészen a Kékfény Big Band jazz-világáig vezetett az útja. Játszott rockzenekarban, tanult a legendás Törnóczki Ferencnél, és végül feleségével, Bettivel – akivel közel 40 éve alkotnak egy párt – felépítették saját módszertanukat. Solymárra nem véletlenül érkeztek: a Waldorf-pedagógia iránti elkötelezettségük és a „gondviselés által rendelt” házuk ma már a helyi zenei élet egyik tartóoszlopa.

Hangszerek, melyeknek lelkük van
A szombati esemény középpontjában a világ legősibb és legnépesebb hangszercsaládja, a ritmushangszerek állnak. De Gábor számára ezek nem csupán fa-, fém- vagy bőralkatrészek. Számára minden hangszer egy-egy útitárs, egy-egy történet őrzője. A gyűjtemény, amelyet évtizedek óta féltő gonddal gyarapít, a világ minden tájáról hoz el nekünk egy-egy darabnyi kultúrát.
A látogatók előtt feltárul egy olyan világ, ahol minden tárgy képes megszólalni. Láthatunk majd dobbanó, csörrenő, reccsenő és kopogó hangszereket, amelyek távoli esőerdők rítusait vagy éppen a modern jazz lüktetését idézik. Gábor elmeséli majd, hogyan válhatott egy-egy egyszerű használati tárgyból az emberiség legfontosabb önkifejező eszköze. Választ kapunk arra is, melyik a gyűjtemény legféltettebb kincse, és miért fontos, hogy ne csak nézzük, hanem érezzük is ezeket a tárgyakat. Ez a bemutató ugyanis interaktív: a cél, hogy a közönség is részese legyen a hangképzés varázsának.

A zene, mint a lélek nyelve
Bussy Gábor hitvallása messze túlmutat a puszta technikai oktatáson. „Ha valaki képes lélegezni, nevetni vagy sírni, akkor képes arra is, hogy hangszert vegyen a kézbe” – ez a mondat a pedagógiájának alapköve. Módszere a természetességen és az örömön alapul, kerülve a kényszert és a felesleges szigort. Számára a tanítás egyfajta lélekápolás, ahol a gyerekek (és a felnőttek is) megtanulják kifejezni azt, amire a szavak már nem elegek.
A „Rakoncások” és a többi tanítvány sikerei, a számtalan versenygyőzelem csak a jéghegy csúcsa. A valódi győzelem az, amikor a zenetanulás által egy gyermek önbizalma megerősödik, amikor a ritmus segít a koncentrációban, és amikor a közös zenélés közösséget épít. Ez a pedagógiai alázat és szakmai profizmus az, ami miatt Gáborékhoz nemcsak tanulni járnak az emberek, hanem feltöltődni is.

Mi vár ránk szombaton?
Egy délelőtt, ahol nincs „rossz hang”, csak felfedezés. Legyen Ön gyakorló zenész, zenebarát szülő, vagy csupán egy érdeklődő, aki szeretné jobban megérteni a világ ritmusát – itt a helye. Jöjjön el, és ismerje meg azt az embert, aki hisz abban, hogy a zene a mindennapok legfőbb segítsége, és hozza el a gyermekeit is, hogy lássák: a művészet nem a kottapapíron, hanem a szívben kezdődik.

Várunk mindenkit április 11-én, 10 órakor a solymári Művelődési Házban!