A múzeumok helyzete egyáltalán nem könnyű rohanó, és rohamosan változó világunkban. A kulturális örökség ugyanis, amit ezek az intézmények őriznek, a tárgyak, amik a múzeumban vannak, mozdulatlanok és változatlanok. Sőt, a múzeumoknak fontos feladata is, hogy ezek a tárgyak ne változzanak, ne sérüljenek, amortizálódjanak, megmaradjanak olyannak, amilyenek voltak. A múlt értékeit őrző intézmények kapcsán így általában nem a megújulás az első szó, ami eszünkbe juthat. Pedig egyetlen múzeum sem lehet ma meg a megújulás képessége nélkül.
A múzeumoknak a megőrzés mellett az ismeretek, értékek, hagyományok éltetése és továbbadása is alapfeladata. A módnak pedig, ahogyan bemutatják a tárgyakat, ahogyan átadják az információkat a látogatóknak, követnie kell a szűkebb és tágabb környezetükben zajló változásokat. Ezeknek az intézményeknek is haladniuk kell tehát a korral, szükséges a folyamatos megújulás képessége. És itt sokszor nem nagy dolgokra kell gondolni. Egy-egy kézbe vehető tárgy, vagy életkép-szerű, közelebbről is megnézhető enteriőr, egy, a látogató által kinyitható fiók is már egészen más élményt nyújt, mint az üveg mögött sorjázó, és így tulajdonképpen csak tisztes távolból megtekinthető műtárgyak. Az ismeretátadásban pedig az interaktivitás, az érdeklődők bevonása, kimozdítása a szokásos, hagyományos szemlélődő, nézői létből az alapvető kulcsszó.
A Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjteményben az utóbbi néhány évben már ebben a szellemben folyik a szakmai munka. Ahogyan azt a 2022-ben született küldetésnyilatkozatban megfogalmaztuk, a 21. századi muzeológia és közönségszolgálat összetett feladatainak megfelelve nyitott, látogatóbarát, állandó megújulásra képes múzeummá igyekszünk válni. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni azokat a kisebb és nagyobb, de egyformán fontos lépéseket, amiket ezen az úton már megtettünk, vagy épp tervezünk megtenni a közeljövőben.



Az egyik leglátványosabb változás a közelmúltban a gyűjteményben az 50 éves évforduló keretében a Pidzsák borbélyműhelyét bemutató új állandó kiállítás megnyitása és a régészeti tárlat megújítása volt. Az 1940-es években nyílt solymári borbélyműhely enteriőrje izgalmas és értékes új színfolt lett a 20. század eleji-közepi Solymárt bemutató szobák sorában. A régészeti tárlatban pedig nem csak a mini-enteriőrök és számos rekonstrukciós- és látványrajz, hanem egy érintőképernyős pont is segíti a helyi múlt élményszerű megismerését. És mivel nem csak a kiállítótereket fontos frissíteni, megújult a múzeum kapuja, és teljes belső felújítás történt a kiszolgáló épület iroda részlegében. A jegyet váltó látogatókat, illetve az intézmény vendégeit így tágasabb, átláthatóbb térben tudjuk fogadni.

Az elmúlt években a gyűjteményben őrzött anyag több, mint harmada digitalizálásra került, s ennek csaknem fele online is elérhető, kereshető a Múzeum Digitár felületén. (https://hu.museum-digital.org/institution/119) Korszerű, látogatóbarát honlapot kapott az intézmény, amely a praktikus információk, programajánlók mellett helytörténeti érdekességeket is kínál az érdeklődőknek. A gyűjtemény új, egységes arculatának köszönhetően megjelenésünk a közösségi médiában és az online és offline kommunikációban is színvonalasabbá vált.

Erőfeszítéseink szakmai elismeréseként 2024-ben az Év Múzeuma pályázaton – amelyre már bejutni is komoly elismerés – a Vidéki Múzeumok Szövetségének különdíját nyertük el.
(hamarosan folytatjuk)
Fotók: Helytörténeti Gyűjtemény
Kiemelt kép: A megújult kapu belülről, a Barcsik Géza által készített faliképpel