Milyen tárgy mesélhetne többet egy költő, vagy egy író munkájáról, mint maga az íróasztal, ahol a nagyhatású művek születtek, illetve a hozzá tartozó „írói szék”? Ezek a tárgyak nemcsak a korról árulkodnak, amelyben születtek és használták őket, hanem egykori gazdáik, anyagi helyzetét, ízlését, mindennapjait – és talán egy kicsit a jellemét is bemutatják.
A Petőfi Irodalmi Múzeum elsődleges feladatának a magyar irodalom tárgyi emlékeinek gyűjtését, őrzését és bemutatását tekinti. Költészet napjához közeledve így az ő virtuális kínálatukból ajánlunk egy izgalmas, valódi múzeumi barangolás-élményt nyújtó tárlatot. Az irodalmi múzeum nem könnyű műfaj, hiszen a legfőbb téma, ami köré a múzeum rendezők, tehát az irodalom maga nem igazán állítható ki. Összegyűjthető és bemutatható azonban számos olyan kellék és tárgy, amelyek nem is annyira önmagukban érdekesek, hanem inkább attól, aki(k)hez kapcsolódnak, aki(k)nek a birtokában voltak. Ilyen tárgyakkal dolgozott a 2019-ben megnyílt, „Magukra maradt bútorok” címet viselő időszaki kiállítás is. Az itt látható székek és asztalok – néhány más bútor mellett – életrajzokat hívnak elő, kérdéseket vetnek fel, szövegeket mozgatnak, és nem utolsó sorban megidézik hajdani tulajdonosuk személyét.

Ahogy a kiállítás bevezetőjében a kurátor, Zeke Zsuzsanna megfogalmazta: Minden egyes karcolás, sérülés, a használat nyoma emlékeket ébreszt, történeteket rajzol maga köré. A tárgy tovább él, és velük együtt minden egyes íróasztalon megőrzött tintafoltban, repedésben, a székek karfájának kopásán, a fotelek süppedéseiben ott vannak egykori használóik: maguk az írók is.


A fotókkal, irodalmi szövegekkel, napló-, illetve levélrészletekkel együtt bemutatott bútorok és berendezési tárgyak többek között olyan nagy írók és költők alakját idézik meg, mint Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Ady Endre, Kaffka Margit, vagy Nemes Nagy Ágnes. De azt is megtudhatjuk, melyik író használt saját tervezésű karosszéket, Ottlik Géza milyen játékot játszott legtöbbször kedves kártyaasztalánál, és miért fűrészelték ketté az örökösök Kosztolányi Dezső könyvespolcát. A tárgyak kiegészítéseként látható rengeteg fénykép segítségével még inkább „beleshetünk” nagyjaink otthonaiba. Mesélő képek ezek, és nem csak az íróról mesélnek, hanem az emberről is: volt, aki maga alakíthatta környezetét, volt, aki másoktól örökölt és volt, aki belakta a semmit. A tárgyak, képek és irodalmi alkotások közötti barangolás során pedig még arra a kérdésre is választ kaphatunk, vajon melyik írónk felesége féltékenykedett a férje íróasztalára.
Amennyiben figyelmesen végigjárjuk a tárlatot – és a modern technikának köszönhetően a virtuális sétán valóban azt az élményt kaphatjuk, mintha fizikailag is a múzeumban lennénk – az elsőre csupán korosabb székeknek, asztaloknak tűnő bútorok mesélni kezdenek. És nem csak a múltat és egykori tulajdonosaikat idézik meg, hanem egy kicsit az írók, költők műveinek világát is.
A kiállítás az alábbi linken tekinthető meg: https://butoros.pim.hu/
Kiemelt kép: A kiállítás fogadófala a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó: Gál Csaba, PIM)