APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Az Év Fajai – 2026

Most, hogy a nappalok már hosszabbak mint az éjszakák, és beköszöntött a természet ébredését jelentő, zsongást, virágillatot, madárdalt hozó évszak, a tavasz. Ahogy mi is egyre több időt töltünk majd a természetben, fontos újra és újra tudatosítanunk, mi is felelősséggel tartozunk azért, hogy a minket körülvevő állat és növényvilág biológiai sokfélesége megmaradjon.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979 óta minden évben kihirdeti az év madarát. A lassan fél évszázados tradíció célja, hogy minél szélesebb körben megismertessék elsősorban a természetvédelmi problémákkal érintett madárfajokat, s felhívják az emberek figyelmét arra, hogy ők maguk milyen szerepet játszhatnak ezen fajok védelmében. A kezdeményezéshez 1996-ban csatlakozott az Országos Erdészeti Egyesület is, akik azóta minden évben megválasztják az év fáját. Néhány éven belül pedig a Vadonleső Program, a Magyar Rovartani Társaság, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, a Magyar Haltani Társaság, a gombákkal foglalkozó Magyar Mikológiai Társaság, az Év Vadvirága mozgalom felkarolásával pedig a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Biológiai Társaság is csatlakozott a kezdeményezéshez. Így mára már „év fajai” programsorozatról beszélhetünk, és hétköznapi, vagy éppen különleges emlősöket, halakat, rovarokat, hüllőket, gombákat ismerhetünk meg jobban minden évben. Lássuk, milyen élőlények nyerték el ezt a megtisztelő címet 2026-ban!

Az Év Emlőse, a MOLNÁRGÖRÉNY (Mustela eversmanii) a mezők, szántók ragadozója. Mivel főként éjszaka jár vadászni, kerüli a településeket és egyedszáma is alacsony, ritkán kerül szem elé. Leginkább pockokat, hörcsögöket, ürgéket zsákmányol. Talán „álarcos bandita” ábrázatának köszönheti, hogy a népnyelv tévesen „tyúkól-fosztogató”-ként bélyegezte meg, pedig a gazdák helyett inkább a rágcsálóknak van tőle jogos félnivalója. „Molnár” nevét onnan kaphatta, hogy a malmok sok rágcsálót vonzottak, ami így kiváló vadászterület volt ezen görények számára. Más vélemények szerint bundája világos, „lisztes” színezete ihlethette a névadót. A faj 1974 óta védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Az Év Madara idén az ÉNEKES RIGÓ (Turdus philomelos), vagy régi magyar nevén „erdőrigó”. A körülbelül 23 cm testhosszú, mindössze 65-100 grammot nyomó madár fészkét fenyőerdők, vagy lomberdők fáira, bokraira rakja, ennek belsejét pedig nyálával kevert korhadó faanyaggal simára tapasztja. A telet főként a Mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is. Az énekes rigó éneke egészen egyedi: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, így hangját kezdő madarászok is könnyen felismerhetik. Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Az Év Hüllője a FÜRGE GYÍK (Lacerta agilis) akinek a neve csak részben tükrözi a való életben megfigyelhető tulajdonságait, hiszen minden rokona fürgébb nála. Persze lomhának így sem mondható: ha szükséges, nyílhegyként is tud suhanni a fűben. A fürge gyík hazai viszonylatban közepes méretű, teljes hossza 20-23 cm, melynek több, mint a felét a farok teszik ki. Mivel élőhelyei az üde, nedves rétek, hegyi kaszálók, tavak és vízfolyások partjai, sajnos ez a hüllő a klímaváltozás egyik vesztese, hiszen csapadék hiányában éppen ezek az élőhelyek változnak, száradnak ki. A fürge gyík 1974 óta védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Az Év Gombája, a CSOPORTOS CSIPERKE egyik különlegessége, hogy tudományos nevét – Agaricus bohusii – Bohus Gábor magyar mikológusról kapta. Bohus Gábor (1914-2005) 68 éven át dolgozott a Magyar Természettudományi Múzeumban, s hosszú és kitartó munkával pótolta a múzeum háborúban elpusztult gombagyűjteményét. Munkássága során több mint 50 új gombafajt írt le, s a csoportos csiperkén kívül két másik gombafajt is róla neveztek el. A csoportos csiperke júliustól novemberig terem erdőkben, ligetekben. Elterjedt, de nem gyakori, kímélendő gomba. Ehető, de védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft egyedenként.

Az Év Fája szavazás 30. évfordulóján a megtisztelő címet a KECSKE FŰZ (Salix caprea) nyerte el. A kecskefűz 3-10 méter magas, termetes bokor, ritkábban kisebb fa. A dombvidékektől mintegy 2000 méter magasságig fordul elő, leginkább nyirkos, gyakran vízfolyásos vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, vagy tölgyesekben. A feltűnően nagy barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstös-fehér, prémes szőrözet burkolja őket – részben ez a faj adja tehát a sokak által csak húsvéti barkaként ismert, dekorációként, de szakrális célokra is használt tavaszi ágakat.

Az Év Rovara, a PÁRDUCFOLTOS HANGYALESŐ (Dendroleon pantherinus) magyar neve a tudományos név fordításából származik: az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” utal. A kifejlett rovarok gyengén repülnek, nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket pedig faodvakba helyezik. Fejlődésmenetük egy évig tart, a lárvák a faodvakban más rovarokat és azok lárváit zsákmányolják. Hazánkban domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben és nagy folyók menti ligeterdőkben fordul elő. Sajnos azonban egyre ritkább, mert odvasodó fákból is egyre kevesebb van az erdeinkben. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Az Év Hala, a VÁGÓTOK (Acipenser gueldenstaedtii) hazánkban egykor őshonos, de mára már csak ritkán előforduló faj. Nevét az oldalán és hátán sorakozó nagy és éles vértpikkelyekről kapta – egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét. Nagyra növő hal, az idősebb példányok akár 2 méter hosszúak is lehetnek. Vándorhalként folyóinkat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, a Vaskapu megépítése azonban leküzdhetetlen akadályt jelentett számára. Védettsége elsősorban a telepített példányok megtelepedését szolgálja, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Az Év Vadvirága a HOMOKI ÁRVALÁNYHAJ (Stipa borysthenica) lett. A jellegzetes kinézetű árvalányhajat a legtöbben felismerik, azt azonban kevesen tudják, hogy nálunk 6 különböző árvalányhaj-faj él. A homoki árvalányhaj az alföldi homokpuszták jellegzetes faja, elsősorban a Duna-Tisza közén fordul elő. Izgalmas sajátsága terméseinek viselkedése: ha nedvesség éri őket, a hosszú szálkák (hajak) megcsavarodnak, és elkezdik befúrni magukat a talajba – így kerülve el, hogy a pusztákon gyakori szelek idő előtt tovafújják őket.

Ismerjük meg, tiszteljük és védjük környezetünk kincseit! Az év fajai nem csupán címbirtokosok, hanem nagykövetei annak az élővilágnak, amelynek mi is részei vagyunk. Idén tavasszal, amikor a természet újraéled, tartsuk nyitva a szemünket – hiszen a legkülönlegesebb találkozások néha egyetlen fűszálnyi vagy szárnycsapásnyi távolságra vannak tőlünk.