APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát

Solymár közössége 2026. március 22-én emlékművet emel azoknak a helyi polgároknak, akiket 1945-ben kényszermunkára hurcoltak el, és mindazoknak, akik hadifogságban ártatlanul szenvedtek. Az új emlékmű nem csupán a múlt fájdalmas mementója, hanem egyben komoly figyelmeztetés a jelen és a jövő nemzedékei számára.

A történelem súlya: 1945 emlékezete
Solymár történetének egyik legsötétebb fejezete 1945 elején íródott. A front elvonulása után a remélt béke helyett sokak számára az elhurcoltatás, a bizonytalanság és a szenvedés korszaka köszöntött be. A „málenkij robot” – azaz egy kis munka – hazugsága mögött valójában embertelen kényszermunka-táborok, fagyos vagonok és akár több éves fogság állt a Szovjetunió távoli vidékein.
A solymári német nemzetiségű lakosságot és a hadifogságba esett honvédeket sújtó tragédia nem csupán egyéni sorsokat tört ketté, hanem az egész közösség szövetét is alapjaiban rengette meg. Családok maradtak apa, anya vagy gyermek nélkül, a hazatérők pedig gyakran évtizedekig tartó hallgatásra kényszerültek.

Az emlékmű üzenete: Méltóság és felelősség
Az emlékművön olvasható felirat egyszerűségében is megrázó: „Örök emlékezetül az 1945-ben elhurcolt solymáriaknak, és mindazoknak, akik hadifogságban ártatlanul szenvedtek. Állíttatta: Solymár Nagyközség Német Nemzetiségi Önkormányzata 2026-ban.”
Azonban a kőbe vésett szavak mögött egy ennél is mélyebb, egyetemes üzenet rejlik. Ez az emlékmű ugyanis nemcsak a múlt fájdalmas emlékeiről beszél, hanem élő figyelmeztetés mindannyiunk számára. Azt üzeni, hogy az emberi méltóság, a béke és a kisebbségek biztonsága soha nem tekinthető magától értendő adottságnak.
Ahogy a korábbi generációk tragédiája mutatja, ezek az értékek törékenyek. Megőrzésük nem csupán a politikusok vagy a történelemkönyvek dolga, hanem mindannyiunk közös felelőssége. Nekünk, mai embereknek, a 21. század polgárainak kell nap mint nap tennünk azért, hogy az előítéletek, a gyűlölet és a jogfosztottság ne nyerhessen teret. Az emlékmű előtt állva fel kell ismernünk: a történelem megismétlődhet, ha elfelejtjük tanulságait.

PROGRAM
Az avatási ünnepség március 22-én, vasárnap 15 órakor a Római Katolikus Templomban tartandó német nyelvű szentmisével veszi kezdetét, melyet Szemere János plébános celebrál. A Hagyományőrző Vegyeskórus és Sarlós Tibor orgonajátéka segít a lelki elmélyülésben.
Az esemény csúcspontja 16 órakor kezdődik a Templom téren, ahol Soltész Miklós államtitkár ünnepi beszéde után sor kerül az emlékmű leleplezésére és megáldására. A „Musikbrüder” Fúvós együttes gyászindulói mellett a közösség képviselői elhelyezik a kegyelet koszorúit, fejet hajtva az áldozatok előtt.

Amikor majd elhelyezünk egy virágot az új emlékmű talpazatánál, gondoljunk azokra, akiknek soha nem adatott meg a hazatérés öröme. Gondoljunk azokra, akik jeltelen sírokban nyugszanak messze hazájuktól. De mindenekelőtt gondoljunk a saját felelősségünkre: az emlékezés nemcsak a múlt iránti tisztelet, hanem a jövő védelme is. Solymár közössége ezzel az avatással hitet tesz a béke és az emberi méltóság mellett, bízva abban, hogy a jövő generációi már egy olyan világban nőhetnek fel, ahol senkit sem hurcolhatnak el ártatlanul a hazájából.

Fotó: Jármy Éva