Egy pince, ahol idegenekből barátok lesznek
A Margit híd budai hídfőjénél, egy Török utcai pincelejáratnál esténként különös dolog történik. Az ember lemegy néhány lépcsőt, és hirtelen egy másik ritmusba érkezik: könyvek a falon, halk zongoraszó, söröspoharak, és pár méterrel arrébb egy színpad, ahol éppen valaki az életéről, a bűnről vagy egy elvesztett szerelemről beszél.
Ez a hely a Dante Közösségi Alkotótér – egy független kulturális klub, amely néhány év alatt a budapesti alternatív színházi élet egyik legérdekesebb kísérleti laborjává vált.
Gulyás Hermann Sándor színész-rendezővel a közösségi alkotás erejéről, színházról és a Dante Közösségi Alkotótérről beszélgettünk a szombati Brunchon. Szurdi Balázs technikussal érkezett hozzánk helyszínelni – a március 15-ei előadást a solymáriak által írt alkotásokból idén ők készítik.
A Dante alapítói, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor nem egyszerűen egy játszóhelyet akartak létrehozni. Inkább egy olyan teret, ahol a színház visszanyeri eredeti természetét: közösségi, közvetlen és néha kicsit kocsmai közegét. És ez a kísérlet – minden jel szerint – működik.
Színház három méterre a nézőtől
A Dante színházi tere alig százfős. Ez azonban nem hátrány – inkább dramaturgiai eszköz. Itt a néző nem ül elrejtve a sötétben. A színész szinte karnyújtásnyira játszik – s ha az előtérben hangosan mulat a társaság, a nevetést is hallani. De pont ez a közelség adja a Dante előadásainak sajátos energiáját. Az itt születő produkciók többsége kamaraszínházi formában készül: kevés szereplővel, minimalista térrel, erős színészi jelenléttel. A hangsúly nem a látványon, hanem a gondolaton és a színpadi jelenléten van. Bár az óceánjáró díszlete éppoly izgalmas.
- Jászberényi Gáborral még a Spidron műhely idejéből, a Merlinből ismerjük egymást. Az akkor improvizációs műhelyként működő társulattal gyakran csináltunk olyan darabokat, amik ott, szinte a színpadon születtek. A mai napig visszanyúlunk ezekhez a gyökerekhez. De persze fel is dolgozunk s mi magunk is írunk darabokat. – meséli Sündi, azaz Gulyás Herman Sándor, a Dante egyik alapítója.
Darabok, amelyek nem félnek kérdezni
A Dante repertoárja nem klasszikus értelemben vett repertoár. Inkább egy folyamatosan változó alkotói tér, ahol új darabok, kísérletek és vendégprodukciók váltják egymást.
Az egyik emlékezetes produkció az „Egy perccel tovább”, egy intim kamaradarab, amely egy párkapcsolat szétesésén keresztül beszél identitásról, elhallgatásokról és arról a furcsa pillanatról, amikor két ember már nem ugyanabban a történetben él.
A „Csak tenyérnyi vér” egészen más hangulatú előadás: sötétebb, morális kérdéseket feszegető dráma – azt vizsgálja, mennyire vékony a határ a hétköznapi ember és a tragikus döntések között.
A játékosabb produkciók közé tartozik a „Stílgyak”, amely tulajdonképpen egy színházi labor: ugyanaz a jelenet többféle stílusban jelenik meg, groteszktől melodrámáig. Egyszerre humoros és önreflexív – saját működését is kifigurázza.
A „Kövek” ezzel szemben minimalista kamaradarab. Szinte díszlet nélkül, pusztán színészi jelenléttel mesél arról, hogyan hatnak ránk a múlt döntései – és hogy néha egyetlen pillanat is elegendő ahhoz, hogy egy élet iránya megváltozzon.
- A Köveket eredetileg bő tíz éve láttuk még a Tháliában – Kálloy Molnár Péter, Rudolf Péter játszották – zseniális volt. Ez eredetileg egy brit darab, Marie Jones írta. Azonnal megfogott a humora és az a furcsa melankólia, ami benne van. Péter fordítása alapján kezdtünk vele dolgozni, majd a próbák során sokat alakítottunk rajta, hogy igazán a mi színpadi nyelvünkön szólaljon meg. Végül egy kétszereplős, folyamatos karakterváltásokra épülő előadás lett belőle– tíz éve játszuk, de igazi közönségkedvenc, nekünk pedig megunhatatlan. Nagyon várjuk, hogy május 15-én, pénteken este a solymári közönségnek is bemutathassuk a művelődési házban.
A Dante nem csak színház
A hely egyik különlegessége, hogy nem kizárólag előadásokból áll az élete. Van itt irodalmi est és színházi workshop -a programok egy része kifejezetten műfajközi.
- Nem fogod elhinni, de mielőtt hozzátok érkeznénk még egy mini kulturális fesztivált csapunk. Március 12 én a Varjúkirállyal, Jászberényi Sándor színházi darabjával megalapozzuk a utána következő két napot. Pénteken 13. kezdődik a LIVE ACT könnyűzenei és összművészeti fesztivál. A két nap alatt több mint 30 művésszel színpadon és a klubban – performanszokkal, koncertekkel, improvizációs színházzal és elektronikus zenei live actekkel várjuk a közönséget.
A budai kulturális hely hangulatát sokan egy ír pubhoz hasonlítják. Nem a dekoráció miatt, hanem a működési logika miatt: itt természetes, hogy a művész és a néző egy pultnál beszélget az előadás után. Lehet találkozni fiatal színészekkel, költőkkel, dramaturgokkal, vagy épp olyan nézőkkel, akik csak egy sörre ugrottak be – és véletlenül ott maradtak egy előadásra. Ez talán a Dante legnagyobb titka. Nem próbál monumentális színház lenni. Egyszerűen teret ad annak, hogy történjen valami.
Március 15-én a Dante Solymáron játszik: két hónapja alkotói pályázatot írtunk ki. Arra kerestük a választ, napjainkban hogyan érzünk, mit gondolunk az 1848-as forradalmi eszmékről – szabadságról, hazáról, nemzetről. A beérkező pályaműveket, amelyek közt volt több generáció nézőpontját feldolgozó novella, dal és óda is, a Danténak adtuk – a színházi társulás pedig előadást készített a legjobbakból. Most vasárnap, a március 15-ai önkormányzati ünnepség keretében Önök is megnézhetik, hiszen délelőtt 11 órától a solymári művelődési ház színpadán életre keltik azt.
Várunk mindenkit szeretettel!
Kinter Alexandra
Képeinken Gulyás Hermann Sándor és Jászberényi Gábor a Május 15-én, Solymáron is bemutatásra kerülő Kövek című előadásban.