VELÜNK ÉLŐ HAGYOMÁNY
Solymár település névadói, az egykor itt élt királyi solymászok és vadászok emlékét eleveníti fel március 14-én a Vivianus klub a várban megrendezésre kerülő alkalmán. Meghívott vendégünk, Farkas Ádám, a Budakeszi Vadaspark zoopedagógusa, solymász mesélt nekünk hivatásról, a természet és az állatok szeretetéről, valamint a solymászat múltjáról és jelenéről.
– Mit is csinál pontosan egy zoopedagógus?
– Ezt talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy nem csak állatokat, hanem az embereket is próbálom tanítani, az állatokról. A célközönség legtöbbször az óvodás, iskolás korosztály, természetismereti, erdőismereti állatismereti foglalkozásokat tartunk nekik, akár élő állatokkal. De felnőtt korosztálynak is tartunk a Budakeszi Vadasparkban szakvezetéseket, vagy családi napokon különböző programokat. Az átadandó téma mindig az erdő-mező élővilága, természetismeret, természetszeretet. A célunk talán az, hogy megismertessük a környezetet az emberekkel, és ha megismerik, akkor talán megszeretik, és meg is védik.
– Hogyan választottad ezt a pályát?
– Ez úgy történt, hogy amikor a gödöllői – akkor még – Szent István Egyetemen végeztem, ahol vadgazdálkodást tanultam, küldtek nekem egy köremailt, hogy a Budakeszi Vadasparkba keresnek állatgondozót, és akkor úgy gondoltam, hogy leszek állatgondozó. Ott aztán egyre többször találta meg olyan feladat, hogy egy-egy szakvezetést tartsak meg, vigyek el egy-egy gyerekcsoportot, és hirtelen azon kaptam magam, hogy már nem állatgondozó vagyok, hanem emberekkel foglalkozom nagyrészt.
– Biztos vannak saját állataid is. Melyek különösen fontosak számodra?
– Én saját állatokkal dolgozom, így van. Ami különösen fontos – és azt mondom, hogy nem állat, hanem kutya, mert az szerintem egy másik kategória – van két kutyusom, egy magyar vizsla angol pointer keverék, és egy tisztességes játszótéri keverék. De vannak haszonállatok is: csirke, kacsa, néma kacsa… Aztán vannak galambjaim, vannak bemutatós patkányok, vadászgörények, rovarok közül csótányokkal is foglalkozom, hogy a rovarokat megszerettessük a gyerekekkel, de madárpók is megtalálható nálam. De ami a cukormáz a torta tetején, azok a ragadozó madarak: van egy harris-ölyvem és egy vándorsólymom – ők, akiket így kiemelnék.
– Solymászként tagja vagy a Magyar Solymász Egyesületnek. A solymászat inkább hobbi, vagy életforma?
– Azt mondanám, hogy inkább életformába hajlik a dolog, ugyanis ha valaki a solymászattal foglalkozik, akkor ez nem úgy működik, hogy berakom a szekrénybe és előveszem amikor szeretnék vele foglalkozni. Ez napi elfoglaltságot igényel tekintettel arra, hogy egy vándorsólyom, amikor kint a természetben ismerkedik a környezetével, akkor ő hopp elrepül egy kicsit Szlovákiába, meg egy kicsit lenéz mondjuk Horvátországba. Több száz, vagy akár több ezer kilométert megtehet a természetben, tehát van egy mozgásigénye is ezeknek a madaraknak, így napi foglalatosságot, napi reptetést igényel.



– A madárral való napi törődésen kívül mi mindent csinál még egy solymász?
– Amivel az emberek manapság találkoznak, az általában solymász bemutató: bemutatják a madarat, vagy repítenek és bábura hívják őket. De természetesen a solymászat más gyökerekből építkezik, egy hagyományos vadászati mód igazából. Több olyan állatfaj van, amelyik segítette az embert a vadászatban. Akivel viszont kifejezetten vadászat is történik, azok a ragadozó madaraknak. Vadászatra betanított madarakkal való foglalkozást jelent igazából a solymászat. Ha történik egy solymász vadászat, akkor nem puskát visznek magukkal az emberek, hanem ragadozó madarat, és természetesen ez nem feltétlenül arról szól, hogy minél több zsákmány ejtsen az ember. A madárba belefektett munka, a tréningezés koronája igazából az elejtett zsákmány – és akkor egy jó fácánlevest ehet a család.

– Ha jól értem, akkor solymásznak nevezünk mindenkit, akik különféle ragadozó madarakkal dolgozik?
– Igen, ez egy érdekes dolog, hogy a magyar nyelvben akit solymásznak hívunk, az foglalkozik más ragadozó madarakkal is. A tradicionális magyar solymász madarak a vándorsólyom, a kerecsensólyom – amit manapság már Magyarországon nem lehet solymászmadárként tartani – van a feldegg sólyom, ő egy mediterrán vidékről származó sólyomfaj. Régebben a kis sólyom volt, amivel még vadásztak az emberek. Ezek az úgynevezett magasröptű madarak – hozzájuk tartozik még az északi sólyom is, amit más néven vadászsólyomként is említünk. Azért is hívják magasröptű vadászati módnak, mert úgy történik velük a vadászat, hogy felengedik őket nagyon-nagyon magasra, és onnan irányított zuhanórepüléssel kapja el a zsákmányt. De nem csak sólyommal, hanem például héjával, karvallyal is történik vadászat. Sőt, szirti sassal is szoktak solymászkodni. Mondjuk egy solymász találkozón szoktunk olyat említeni egymás közt, hogy a héjások menjenek erre, vagy arra, de nem honosodott meg a magyar nyelvben külön elnevezés. A mostani jogszabályi környezetben egyébként solymászvizsgával tarthat valaki baglyot is, de bagollyal nem történik vadászat, hiszen nincsen olyan zsákmánya, amit mi szívesen elfogyasztanánk.
– A hagyományok őrzése mennyire feladata egy solymásznak? Egyéni hozzáállás, vagy van a közösségnek ilyen célkitűzése is?
– Ahogyan az a Magyar Solymár Egyesület honlapján is olvasható: „A solymászat magyarságunk gyökereiből táplálkozó örökségünk.” A solymászaton belül olyan tradicionális eszközöket használunk, hogy ha visszamennénk akár ezer évet, akkor jó eséllyel hasonló dolgokat találnánk a madár lábán. Ugyanaz a bőrből készül lábbéklyó, vagy a sólyomsapka, amit a madár fejére helyezünk, ez egy olyan tradicionális és bevált módszer, amit nem őrizni kell, hanem ez a legjobb, ez a bevált, velünk élő hagyomány. Természetesen aztán van olyan, aki jobban vonzódik a hagyományőrző dolgokhoz, ő akkor megadja a módját, és akár hagyományőrző ruhában jelenik meg és mutatja be ezt a többezer éves vadászati módot.
Farkas Ádámmal és madaraival élőben is találkozhatnak azok, akik ellátogatnak a Vivianus klub márciusi alkalmára, ahol a madárbemutató mellett megismerkedhetnek a 14. századi vadászok viseletével és eszközeivel, sőt íjászat és számszeríjászat várja majd az érdeklődőket.
Nyitókép: Farkas ádám munka közben (Kép: Linda Surány – Budakeszi Vadaspark)