APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

A zene híd emberek és kultúrák között

DANNY MESÉL (ÉS ZENÉL) A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

A Hangszerkavalkád következő vendége igazán különleges utazásra hívja a solymári közönséget. A művelődési ház színpadán március 7-én 15.30 órai kezdettel ezúttal Danny mesél és muzsikál majd. Danny 2013-ban mutatta be az afrikai népmese-feldolgozást a veszprémi Kabóca Bábszínházban. A fán lakó gyerekek, Kitendzsi, Tenten és Kokó története azóta számtalan gyermek és felnőtt kedvencévé vált határon innen és túl. A különleges ghánai hangszer zengő hangjai könnyedén elröppentik a hallgatót a szavannák világába, ahol mindenki megtanulhatja, hogy óvakodni kell a gonosz boszorkány fortélyairól, és hogyan kelthető életre minden, amit addig valaha megevett.

A Hangszerkavalkád sorozat minden alkalommal más arcát mutatja a zenének. Most nemcsak a különleges hangszerek egzotikus hangzására csodálkozhatnak rá az óvodás és kisiskolás gyerekek, hanem arra is, milyen személyes történetek, élmények és kultúrák rejtőznek mögöttük. Danny jellegzetes mesemondó stílusa afrikai zenei hagyományokra épül, tradicionális népmeséket és saját meséket ötvöz fülbemászó dallamokkal és hipnotikus ritmusokkal egy izgalmas ütőhangszer, az afrikai balafon kíséretében.

Danny számára a zene jóval több, mint dallam és ritmus: híd emberek és kultúrák között. Hisz abban, hogy minden nép zenéje egy-egy történetet őriz a világról. „A zene ott kezdődik, ahol a szavak már nem elegek” – mondja. És ő valóban messzire ment, hogy ezt megtapasztalja.

Daniel Isaac Bain New Jersey-ben nőtt fel, művészcsaládban: édesanyja táncos, édesapja színész volt. Kisfiúként apukájával jazzt hallgatott a rádióból, hétévesen már dobolni tanult. A zene korán az élete részévé vált, de az igazi fordulatot az egyetemi évek hozták, amikor beleszeretett a brazil és afrikai ütőhangszerek világába. Ösztöndíjjal jutott el Brazíliába, majd Ghánába, ahol a dobolás fortélyait autentikus közegben tanulhatta, valódi mesterektől. Afrikában nemcsak technikát sajátított el, hanem szemléletet is. Lenyűgözte, hogy a ritmus élő, lélegző nyelv. Megtapasztalta, hogy ott a zene a mindennapok természetes része: közösséget teremt, ünnepet varázsol, mesét kísér. Ott van az ünnepeken, a munkában, a mesélésben, sőt még a gyerekek játékában is, és egy egyszerű dallam össze tud kapcsolni teljesen különböző embereket. 

Magyarországra a véletlen sodorta. Egy szegedi ismeretség, egy budapesti látogatás, majd egy gyors döntés – és itt maradt. Hamar megismerte feleségét, ma Budakeszin élnek három gyermekükkel. Tanított Sajókazán, Ózdon és Alsózsolcán, főként roma gyerekeket. Azt mondja, nekik köszönheti, hogy megtanult magyarul – még ha egy ideig borsodi tájszólásban is beszélt. „A sok jó embernek köszönhetem, hogy soha nem voltam turista Magyarországon, otthon érzem magam.”

„Sokszor vezetek egyik furcsa nevű faluból a másik különleges nevű faluba, az autó meg tele van pakolva hangszerekkel. Olyankor eszembe jut, micsoda őrület, hogy én itt vagyok, és ezt csinálom – elmondhatatlanul jó érzés. Hálával tölt el, hogy valami egyedi, rendhagyó dologgal foglalkozhatok, nem számítottam erre az életformára.”

Danny azt csinálja, amit szeret, de tevékenységére a szórakoztatás mellett egyfajta misszióként is tekint. Hisz abban, hogy az élő mese pótolhatatlan. „Sokkal több zenés mese kellene” – mondja. Meggyőződése, hogy a személyes jelenlét, az élő hangzás fejleszti a gyerekek képzeletét és kognitív képességeit, miközben közösségi élményt nyújt.

Ez az alkalom nem csupán hangszerbemutató lesz: Amerika, Afrika és Magyarország talál egymásra a zene ritmusában. Minden előadó hozzáad valamit a sorozathoz – Danny a világjáró kíváncsiságát, humorát és azt a meggyőződését, hogy a zene valóban összeköt bennünket.

Forrás: Népszava