DE HOGYAN CSINÁLJÁK A MINDENNAPOKBAN?
Március 8-án, a nemzetközi nőnapon valami különleges készül Solymáron. Nem egy szokványos ünnepségre hívunk, ahol a virágé a főszerep, hanem egy olyan szellemi utazásra, ahol három rendkívüli alkotó nő enged betekintést a kulisszák mögé. Fabricius Anna, Milbich Edit és Rókusfalvy Lili – három név, három különböző terület, de egy közös nevező: a szenvedély, amivel a világot és szűkebb környezetüket formálják.
Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki egyszerre legyen nemzetközileg elismert művész, a hagyományok elkötelezett őrzője vagy a televíziós képernyők meghatározó arca, miközben édesanyaként és közösségépítőként is helytáll? Erre keresi a választ a solymári Művelődési Ház színháztermében megrendezésre kerülő kerekasztal-beszélgetés.
A láthatatlan munka és a globális látlelet: Fabricius Anna
Anna nem csupán fotóz; ő a vizuális antropológia eszközeivel kutatja, mi teszi az embert azzá, aki. Legújabb, Kassák-díjas és Rosti-díjas projektje, az „Itt a munka, hol az otthon?” húsbavágó kérdéseket tesz fel. A Magyarországon dolgozó ázsiai vendégmunkások életén keresztül mutatja be a távolság, a hiány és a családi kötelékek törékenységét. Anna munkái tükröt tartanak a társadalomnak, legyen szó a rendvédelmi dolgozók egyenruha mögötti identitásáról vagy az otthoni, sokszor láthatatlan női munkáról. Az ő jelenléte garancia arra, hogy a beszélgetés során a művészet társadalomformáló erejéről is szó essen.

Egy szakmai interjúban Anna így vallott arról, miért fordult a vendégmunkások és a mindennapi munka világa felé:
„Mindig is az érdekelt, ami a felszín alatt van. Amikor egyenruhásokat vagy távoli országból érkezett munkásokat fotózok, nem a pozíciójukat nézem, hanem az embert, aki a feladata mögött rejtőzik. Az ‘Itt a munka, hol az otthon?’ sorozatnál döbbentem rá, hogy az otthon nem egy helyszín, hanem egy állapot, amit sokszor csak egy mobiltelefon kijelzője tart életben. Művészként kötelességemnek érzem, hogy láthatóvá tegyem azokat, akik mellett nap mint nap elmegyünk, mégis láthatatlanok maradnak a társadalom számára.”
A gyökerek éltető ereje: Milbich Edit
Míg Anna a globális folyamatokat figyeli, Milbich Edit a mélybe ás: a hagyomány és a nemzetiségi kultúra éltetése az ő küldetése. A Reményi Táncegyüttes vezetőjeként évtizedek óta azon dolgozik, hogy a néptánc ne csak egy múltbéli emlék, hanem a fiatalok számára is átélhető, közösségteremtő erő legyen. Edit tudja a titkot: hogyan lehet egy falu (vagy egy városrész) identitását megőrizni a rohanó világban. Nála a „női szerep” nemcsak a család összetartását jelenti, hanem egy egész közösség szellemi anyaságát is, ahol a generációk közötti híd építése a mindennapok része.

Edit egy helyi kulturális fórumon beszélt arról, miért fontos számára a hagyományőrzés a modern világban is:
„A néptánc nem csak mozdulatok sorozata, hanem egy közös nyelv. Amikor a fiatalok felöltik a népviseletet és együtt táncolnak, olyankor megszűnik a generációs szakadék. Én abban hiszek, hogy a gyökereink ismerete ad nekünk tartást a hétköznapokban. Solymár ereje az alkotó közösségeiben rejlik; abban, hogy tudjuk, honnan jöttünk, és ezért bátrabban merünk elindulni bárhová. A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”
A táncparkettől a képernyőig: Rókusfalvy Lili
Rókusfalvy Lili neve sokak számára a televízióból ismerős, de pályája jóval szerteágazóbb ennél. A kortárs táncművészettől indulva érkezett meg a média világába, ahol a hitelességet és a kulturális értéket tartja szem előtt. Férjével, Babos Bertalan „Zsili” festőművésszel közösen alapított Szalonjukkal a képzőművészetet emelik be a közösségi terekbe. Lili képviseli azt a modern dinamizmust, ahol a média nem csupán szórakoztatás, hanem platform a fontos ügyek és tehetségek (például a Highlights of Hungary) számára.

Lili egy család és karrier témájú beszélgetés során őszintén vallott a saját belső vívódásairól és prioritásairól:
„Gyakran kérdezik, hogyan lehet egyszerre helytállni a tévéstúdióban, a családban és a férjem művészeti projektjeiben. A válaszom egyszerű: nem akarok tökéletes lenni. Azt képviselem, hogy a női szerepek nem zárják ki egymást, hanem gazdagítják. A Highlights of Hungary nagyköveteként olyan embereket keresek, akiknek van bátorságuk valami újat létrehozni. Számomra a legnagyobb kaland megtalálni azt az egyensúlyt, ahol a hivatásom és a magánéletem nem egymástól von el energiát, hanem egymást táplálja.”
Ez az este nem a sikertörténetek steril felsorolásáról fog szólni. Személyes történeteket hallhatunk majd a kihívásokról, a „többpályás” életmód nehézségeiről és azokról a pillanatokról, amikor egy döntés megváltoztatja egy alkotó életútját.
A solymári művelődési ház színháztermében március 8-án, 16 órától a beszélgetés díjmentes, az élmény pedig inspiráló lesz. Gyere el, és töltsd a nőnapot olyan nők társaságában, akik nemcsak álmodnak egy jobb világról, hanem nap mint nap tesznek is érte!