APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Kalandra fel!

A solymári helytörténeti gyűjtemény idén is folytatja interaktív célkitűzéseit, újabb kalandtúra lehetőséggel bővül a tavaly megkezdett helyismeretet népszerűsítő repertoár. Éppen egy éve született meg az első solymári kalandséta füzet Levél a múltból címmel, amely a játékos ismeretszerzést és a kellemes időtöltést ötvözi solymári és nem solymári érdeklődők számára egyaránt. A projekt célja, hogy a település múltját a korszellemhez illeszkedő módon, olyan formában mutassa be, amely a lehető legtágabb célközönséget is képes megszólítani. 

A 2019 óta folyamatosan újuló, frissülő múzeumi projektek között találjuk a „kalandséta” elnevezésűt, amelyet Marosvári Tamás játéktervező révén valósít meg az intézmény. A kalandséta füzetek birtokában (kapható a múzeumban) bárki felfedezheti a település múltját egy izgalmas séta keretében. Ebben a játékban kap kulcsszerepet az említett füzet, amely vezeti és „játszatja” a résztvevőket. A kiscsoportra optimalizált játék kiváló mindazok számára, akik szeretik a hagyományos játékokat, a rejtvényeket, illetve akik szeretnék kreatív módon felfedezni a települést, ahol élnek, vagy ahová vendégként érkeztek. 

Fontos megjegyezni, hogy a solymári kalandséták alaptörténetei a játszhatóság kedvéért részben kitaláltak, pusztán a képzelet szüleményei, de számos szereplője valóban Solymáron született, itt élt, valóban megbecsült tagja volt a település közösségének. A valós és a fiktív szereplők mind azt szolgálják, hogy aki még nem ismeri Solymárt, egy izgalmas kalandon keresztül kerüljön közelebb a településhez. Azok pedig, akik már ismerni vélik, különleges látásmódot találhatnak általa; más szemmel járhatják be a megszokott utcákat, tereket. A készülő második kalandfüzet kapcsán kérdeztük a játéktervezőt a munkáról és a személyes motiváltságról.

Marosvári Tamás

A Mátyás király utca
az 1910-es években

– Hogyan lesz valaki játéktervező?

– Nálam a játékkészítés és tervezés már egészen korán elkezdődött, mindig is szerettem a meglévő társasjátékokhoz, számítógépes játékokhoz kiegészítő pályákat/szabályokat alkotni. Eleinte a barátoknak, aztán később a saját lányaimnak készítettem játékokat, majd ebből a tanulási folyamatból és tapasztalatokból nőte ki magát a dolog odáig, hogy most már hivatásszerűen tudok ezzel foglalkozni. Ma már persze, vannak kimondottan játéktervezéssel foglalkozó kurzusok is, de ez egy viszonylag új dolog.

– Miért jó (vagy fontos) a játék, a játékos ismeretszerzés a felnőttek számára is?

– Egy játék sok minden miatt lehet jó, én se minden játékot ugyanazért szeretek. Számomra fontos, hogy egy játék összehozza a társaságot, egy olyan program legyen, amit közösen csinálunk, függetlenül attól, hogy az szórakoztat, elgondolkodtat vagy tanít. És ez ugyanúgy fontos a gyereke és a felnőttek számára is. Kimondottan az oktató/ismeretterjesztő játékok szempontjából a közös felfedezés, a téma más szemszögből való megismerése szórakoztató és elgondolkodtató tud lenni. Egy ilyen élmény hatása alatt sokkal könnyebben tud kibontakozni a résztvevők között egy-egy konstruktív beszélgetés, eszmecsere.

– A kalandséta, mint műfaj egyre népszerűbb, vajon minek köszönhetően?

– A mai technikai fejlődés és közösségi média használat miatt az emberek sajnos egyre inkább befelé fordulnak (mind fizikai, mind lelki szempontból) és emiatt sokakban megnő az igény, hogy valami ettől eltérőt csináljanak. Egy kalandséta, természeténél fogva, a szabadban, a friss levegőn játszódik, együttműködést, egymásra figyelést kért a résztvevőktől, így a résztvevők minden szempontból nyithatnak a külvilág felé. A másik előnye, hogy a legtöbb esetben a résztvevők szabadon dönthetik el, hogy mikor, milyen tempóban járják végig a kalandot, nem kell egy csoporthoz vagy kötött programhoz igazodniuk, így sokkal könnyebben beilleszthető az amúgy is zsúfolt naptárba, ráadásul ma már számtalan téma közül lehet választani, így a családok, párok, baráti társaságok egyaránt megtalálják az őket érdeklő kalandot.

– Mikor kerültél Solymárra és hogyan van kapcsolatod a településsel?

– Gyerekként Hidegkúton nőtem fel, szóval akkor se voltam messze Solymártól és sokszor jártunk át sportolni például, majd 2011-ben ide is költöztünk. A gyerekek ide járnak iskolába, részben itt dolgozunk, az időnk nagy részét itt töltjük, szóval elég szoros a kapcsolatom Solymárral.

– A solymári kalandséták tervezése hogyan indult?

– Régebben is volt már szerencsém, alkalmilag együtt dolgozni a Helytörténeti Múzeummal, így megvolt a kapcsolat és már akkor is felmerült egy esetleges későbbi együttműködés lehetősége, de aztán eltelt pár év és én más programokon dolgoztam. Viszont a Múzeum egyre több interaktív és modern programot vett fel a kínálatába, úgyhogy felkerestem őket egy Kalandséta ötletével, amire szerencsére szinte azonnal rábólintottak.

– Milyen volt készíteni a solymári kalandsétákat? (Mik voltak a nehézségek, könnyebbségek?) 

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legtöbb program, amit készítek azt szeretem csinálni (amit nem élvezek elkészíteni az nem is lesz jó), és az itteni kalandséta különösen izgalmas volt. Egyrészt a helyi kötődés sok plusz motivációt adott, másrészt a helyszín közelsége lehetővé tette, hogy a szokottnál alaposabban bejárhassam az útvonalakat. Természetesen a szokásos nehézségek minden kalandsétánál felmerülnek, mint ahogy itt is előfordult, hogy egy feladatnak kiválasztott épületről már a tesztek alatt derül ki, hogy elkezdik lebontani, így ki kell vennünk a füzetből. Viszont nagyon sok segítséget kaptam a Múzeum munkatársaitól, Piroskától és Tamástól, hogy a helytörténeti vonatkozások és a kiválasztott épületek információi a lehető leghitelesebbek legyenek. Mindig sokkal könnyebb úgy dolgozni, ha a téma szakértői is aktívan segítenek a megvalósításban, és itt ez maradéktalanul megvalósult.

– Változott-e valamit a faluról alkotott képed, amióta kalandsétát készítettél hozzá?

– Igen, bár a falu történelmével nagyjából képben voltam, viszont sok helyszínt, és épületet egészen másként nézek ma, mint azelőtt. Új helyszíneket fedeztem fel (volt olyan, amit a lányaim mutattak) és a megszokott útvonalakon is más szemmel járok, így, hogy ismerem a házak, épületek történetét. A kalandséta útvonalán kívül is próbálok mindig nyitott lenni, hátha valami újdonságot fedezek fel. Ezek talán majd egy második kalandsétába kerülnek be, mert sok izgalmas dolog van még az utcákon.

Milbich Tamás