A hónap műtárgya – február
Szomorú világrekordot tudhat magáénak az 1927-ben újonnan bevezetett magyar pénznem, a pengő: szűk húsz évvel a bevezetés után a valaha volt legmagasabb hiperinflációt tudhatta magáénak. Ennek köszönhető, hogy 1946-ban többek között olyan bankjegyek kerültek kiadásra, mint február hónap műtárgya, a magyar címeres, békegalambos, Kossuth Lajos portréjával díszített tízmillió milpengős fizetőeszköz. A gyűjteményünkben őrzött hiperinflációs bankjegy mindössze két hónapig volt forgalomban.

(Kép: Helytörténeti Gyűjtemény)

(Kép: Helytörténeti Gyűjtemény)
Hazánk első önálló jegybankja, a Magyar Nemzeti Bank 1924. június 24-én kezdte meg működését. Mivel jogkörébe és feladatai közé tartozott a bankjegyek kibocsátása, hamarosan be is vezették az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből fennmaradt koronát felváltó új pénznemet, a pengőt. Ezt az elnevezést korábban az ezüstpénzekre használták: a 18. században vert ezüstforintokat pengő forintnak nevezték. A megfelelő pengés ugyanis azt jelezte, hogy a pénz jó minőségű, magas ezüsttartalmú.
Az új pénznem hivatalosan 1927. január 1-től 1946 július 31-ig volt Magyarország törvényes fizetőeszköze, de a gyakorlatban már 1926. december 26-tól lehetett pengővel fizetni. Bevezetésekor a legnagyobb címlet a 100 pengős volt, váltópénzként pedig a fillért használták (1 pengő = 100 fillér). Az új fizetőeszköz beváltotta a hozzá fűzött reményeket, gazdasági stabilizáló ereje kitartott a nagy gazdasági világválság 1933-as kipattanásáig. A nemzetközi pénzügyi összeomlás azonban természetesen hazánkban is erőteljesen éreztette hatását. A pengő veszíteni kezdett értékéből, és a háborús készülődés kiadásai, majd a közvetlen háborús kiadások, a hatalmas pusztítás, a szovjet Vörös Hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása és a háború alatti és utáni áruhiány következtében meginduló hiperinfláció miatt értékét teljesen elvesztette. Az államnak nem voltak bevételei, a forgalomban lévő pénznek nem volt fedezete, a gazdaság működésképtelenné vált.
Hiperinflációról akkor beszélhetünk, ha a pénzromlás eléri a havi 50 százalékos szintet. Hazánkban a pengő romlása 1946 nyarára ezt sokszorosan meghaladta: az árak kevesebb mint 15 óra alatt duplázódtak meg, a napi infláció pedig akár 207 százalék is lehetett. Ekkoriban került kiadásra a valaha nyomott legnagyobb címletű bankjegy is: a 100 trillió pengős. Amennyiben ezt számokkal akarnánk kiírni, az egyes után 20 db nulla következne! Ekkoriban járta be a világsajtót Mizerák István híres fotója, amelyen az utcaseprő szorgosan takarítja össze a főváros utcáin heverő, elhajított, nagy címletű bankjegyeket. Hasonló képek pedig 1946 nyarán több más hazai helyszínen is készültek, vagy készülhettek volna…

az utcán szemétként heverő
nagycímletű bankjegyekről
(Kép: Magyar Nemzeti Múzeum
Történeti Fényképtára)

(Kép: Rózsa László – MTI/MAFIRT)
A tarthatatlan helyzetre adott reakcióként és a stabilizációs törekvések részeként 1946. augusztus 1-jén ismét új pénznemet vezettek be hazánkban: a forintot. Az árak emelkedése ekkor már 11 óra alatt haladta meg az ötven százalékot. A bevezetés napján pedig 1 forint 400 ezer kvadrillió pengővel volt egyenlő. Az egyes mögött álló nullák száma tehát ekkorra már 24-re (!) nőtt. A váltópénztől eltekintve – amely a forint esetében is a fillér volt – az új pénznem legkisebb címlete bevezetéskor az 1 forintos érme, legnagyobb pedig a 100 forintos bankjegy volt.
Tóth Piroska
Kiemelt kép: A pengők gyűrűjében az újonnan bevezetett magyar pénznem,
a forint első címletei (Kép: Várkonyi Péter – MTI)