„Szántóföldeket látok, magányt, unalmat. A szüleim biodiverzitást, ökológiailag értékes sövényt, és a zöld szigetüket. Arról akarnak beszélni, hogy mi lesz a birtokukkal. Ha megöregszenek és nem bírják a munkát.
– Kiváltság, ha az embernek megadatik, hogy egy franciaországi birtokot örököljön.
– Szerinted hálásabbnak kellene lennem? Kilian és Ruedli döntik el, hogy mi történik a családban. Ez igazán…
– Ami az öröklést illeti, te sem szeretnél örökös lenni.
– Nem én. Ezért nem értem, miért forgatsz erről filmet.
Elhitetjük magunkkal, hogy jár nekünk, ami a miénk. De pusztán munkával, szinte lehetetlen házhoz jutni. Megöröklöm a szüleim birtokát. Megöröklöm a szüleim birtokát, és az igazságérzetüket. Csakhogy ezek nem illenek egymáshoz. Miért lenne igazságos, hogy én öröklök. Míg mások nem?”
A fentiek Simon Baumann gondolatai- aki testvérével és szüleivel forgatott filmjét Wir Erben | Az örökség és Mi, az örökösök címmel. Önök pedig január 27-én a BIDF programja keretében a Mammut II-ben tekinthetik meg.
Dokumentumfilmet készíteni és nézni is sajátságos élmény: a műfaj nem szemlélődésre, hanem részvételre hív. Bár a film mindig értelmez, még akkor is, ha „csak megfigyel” – a dokumentumfilm emellett nemcsak informál, hanem felelőssé is tesz. Megvizsgálni magunkban, hogy milyen világot tartunk igazságosnak, és milyen előnyöket vagyunk hajlandók ezért feladni.
A szombaton elstartolt Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál 2014 óta foglalkozik a világ sorskérdéseit láthatóvá tevő alkotásokkal. Ez a mustra nemcsak a filmek etikai és művészeti minősége miatt fontos, hanem konkrét helyi szerepvállalásuk okán is. A fesztiválhoz kapcsolódó ajánló kisfilmek Solymáron, a művelődési házban készültek Petróczy András, a BIDF kreatív vezetőjének rendezésében. A program- és vendégkoordinációt idén is Tóth Piroska látta el, a fesztivál megvalósulását pedig Solymár Nagyközség Önkormányzatának kulturális támogatása is segítette.


A Fesztivált a Solymáron élő Sós Ágnes, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm rendező és Balogh Rita kreatív producer azzal a céllal hozta létre, hogy Magyarországon és nemzetközi szinten is magas szakmai esztétikával jelenítse meg a kreatív dokumentumfilmet. A fesztivál a kezdetektől tematika-független versenyszekciót működtet, és évente nemzetközi zsűri értékeli a beérkező alkotásokat. A válogatás szempontjairól és a fókuszpontokról Petróczy Andrással beszélgettünk.
– Túl vagytok a nyitó estén. Milyen volt az indulás?
– A megnyitó teltházzal zajlott, a fesztivál évek óta stabil közönséget, mintegy 350 fős nézőszámot hoz. A megnyitón beszédet mondott Sós Ágnes, a fesztivál alapítója, Őrsy Gergely a II. kerület képviseletében, Zlinszky Péter a támogató Solymári Önkormányzat nevében, Buda Andrea, a Cinema City marketing és PR-igazgatója, Zsigmond Dezső a BIDF 26 életműdíjasa, Balázs Béla-díjas filmrendező valamint Tommy Gulliksen, a nyitófilm norvég rendezője és Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete is.



– Mennyire volt tudatos szempont a zsűri és a meghívott vendégek összeállításánál, hogy dokumentarista alkotói fókuszú és nemzetközileg is sokszínű mezőny jöjjön létre?
– Ez a fesztivál mindig egy szűk, tudatos szűrése az elmúlt egy–két év dokumentumfilm termésének. Évente nagyjából ezer film fut át a látómezőnkön, és abból próbáljuk megtalálni azokat, amelyek nemcsak témájukban erősek, hanem filmes nyelvükben is. Sok alkotóval folyamatos kapcsolatban vagyunk, várjuk az új munkáikat, figyeljük, mi készül. Minden filmet jó szívvel ajánlok, de természetesen ez egy szubjektív válogatás is.
Idén mintegy 40 meghívott vendéget látunk vendégül. A meghívottak között szerepelnek a nemzetközi versenyszekció alkotói – összesen 32 rendező –, valamint a nemzetközi zsűri tagjai, továbbá magyar filmrendezők és a magyar zsűri meghívott tagjai. A szakmai és kulturális párbeszédet olyan hazai közéleti és művészeti szereplők részvétele is gazdagítja, mint Kovács Csaba Ybl-díjas építész (MOME), Katus Eszter oknyomozó újságíró (Átlátszó), Mácsai Pál színművész és Másik János zeneszerző.
A fesztivál nemzetközi mezőnyét idén is rangos külföldi alkotók erősítik. Zsűritagként érkezik Witali Manszki, ukrán származású dokumentumfilmes, a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál egykori igazgatója. Vendége a BIDF-nek Christian Frei, Oscar-jelölt svájci rendező, akinek Genesis 2.0 című filmje a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a World Cinema Documentary Directing Awardot. Többedszer vesz részt a fesztiválon Knut Inge Solbu, norvég film- és televíziós producer, a nemzetközi dokumentumfilmes szakma elismert szereplője. Ők a fesztivál beszélgetésein is fel-feltűnnek.
– Idén a BIDF programja 60 alkotást és összesen 250 vetítést foglal magába Budapesten és 12 vidéki helyszínen. Plakátján viharos háttéren egy várandós nő hasát fogva áll, mottója: „A jövőd filmje már forog” plasztikusan szemlélteti, itt olyan filmek láthatók, amik saját és gyermekeink sorsát közvetlenül érintő kérdéseket mutatnak be kíméletlenül.
– Mi a filmeken keresztül próbálunk jelzéseket adni. Ehhez kapcsolódik a fesztivál szerepe ebben a dühhel átitatott, kettészakított társadalmi közegben: megmutatni, mi a döntéseink valódi tétje. Arról beszélünk, hogy merre halad tovább a világunk, és hogy ebben milyen felelősségünk van egyéni szinten. A vizuális arculatban megjelenő női alak is ezt képviseli: kimondja, hogy a jövőt a saját választásaink formálják. Ugyanakkor célunk rámutatni arra is, hogy a világban alapvető igazságtalanságok uralkodnak, amikről az emberiségnek ideje közösen elgondolkodnia.
– A geopolitikai válságok a fesztiválon következetesen intim sorsokon keresztül válnak értelmezhetővé. Több alkotás fókuszál az ukrajnai háború fiatal generációjára, iskolai és családi hétköznapokra, míg más filmek izraeli terrortámadások túlélőinek vagy egy gázai sebész mindennapi döntéseinek perspektívájából közelítenek a konfliktushoz. Ezekben az alkotásokban a dokumentumfilm a nézőt arra kényszeríti, hogy saját morális pozícióját is újragondolja.
A vetítései után a fesztivál szervezői minden alkalommal közönségtalálkozót és szakmai beszélgetést kínálnak. Ez az interaktív forma teszi lehetővé, hogy a fesztivál ne csupán filmszemle legyen, hanem dialógus-tér, ahol a dokumentumfilmek által feltett társadalmi, politikai és etikai kérdések élő párbeszédben bontakozhatnak ki.
– Néhány évvel ezelőtt a filmvetítés után a nézők felálltak és elmentek. Mi pedig olyan lezáratlannak éreztük az estéket, hiszen ezeknek a filmje sok esetben az elgondolkodtatás, a dialógus kezdeményezés a lényege. Azért ma már minden vetítést beszélgetés követ az alkotókkal, de emellett szekcionált panelbeszélgetéseket is szervezünk. Ezek HVG Viták néven futnak, mivel a moderátori szerepet a lap felkészült újságírói látják el, akik képesek a filmek kérdéseit szélesebb társadalmi és politikai kontextusban kezelni. A panelbeszélgetésekben részt vesznek a Direkt36, az Átlátszó, a Telex és a 24.hu egykori újságírói, valamint a Forbes Magyarország szerkesztői is, illetve az adott témához kapcsolódó szakértők.
A következő egy hétben, február 1-ig a Mammut moziban számos nézőpont feltárására nyílik lehetőség. A vetítésekhez kapcsolódó viták és beszélgetések nemcsak gondolkodásra, hanem önreflexióra is hívnak: annak felismerésére, hogy a jövő nem adott, hanem a döntéseinkben formálódik. A filmekhez jó szórakozást kívánunk!
Kinter Alexandra
(Fotó: BIDF)
A programtáblázatot az alábbi linken találják:
https://bidf.hu/program-new