APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Hadra fogtuk az AI-t

A helytörténeti gyűjteményben külön gondot fordítunk arra, hogy Solymár régmúltjának értékei a ma embere számára is felfedezhetőek és szerethetőek legyenek. Ennek szellemében számos kisebb projektet valósítunk meg. Nemrég például hadra fogtuk az AI-t (mesterséges intelligenciát), hogy megnézzük, mire megyünk vele a célkitűzéseink kapcsán. Régóta dédelgetett álmunk volt, hogy Gromon Antal, településünk egyik legkedveltebb legényének tanulságos és szívbemarkoló élettörténete ne csak a helytörténet búvárai számára legyen evidencia. 2025 év végének meglepetéseként ezért az ő utolsó, 1942-ben, a keleti frontról írt karácsonyi levelét mutattuk be kisfilm formájában a solymári nagyérdeműnek. Ez volt a gyűjtemény ünnepi ajándéka a karácsonyfa alá. Ebben az alkotásban – ide kattintva elérhető – használtuk az említett technológiát ilyen célra először. Nálunk jól debütált, örömmel állapítottuk meg, hogy munkaeszközként kiváló segítség.


Ehelyütt csak néhány gondolattal egészítenénk ki a film mondanivalóját. Gromon Antal 1943-ban a Don-kanyarban a 2. Magyar Hadsereg utolsó hadmozdulatai egyikén hősi halált halt. Előtte kitüntették II. fokú Tűzkereszttel, amit a harctéren tanúsított bátorságáért kapott. Tudni érdemes róla, hogy bevonulása előtt a solymári lányok jó része fülig szerelmes volt belé, vagy legalábbis sűrű pilla rebegtetéssel kísérte lépteit. Kétségtelenül jóképű fiú volt, de a népszerűsége inkább annak volt köszönhető, hogy fiatal kora ellenére komoly gondolkodású, elvek mentén élő ember volt. Hozzátartozó elbeszélőktől tudjuk, hogy a solymári lányok egyikét sem hagyta megtáncolatlanul a bálokon. Magabiztos és kedves fiatalemberként pedig a közösségi élet egyik főszervezője is volt. Lelkes határozottsággal vette kezébe az AC (Agglegények Klubja) vezetését, majd a Solymári Katolikus Legényegylet irányítását is magára vállalta, amely a háború előtt 170 tagot számlált. Drámai szerelmi életéről is vannak tanulságos és értékes információink, amelyet feldolgozás után szintén szándékunkban áll közkinccsé tenni, hiszen ezek a történetek amellett, hogy emberileg is érdekesek, számos helytörténeti adalékkal is szolgálnak.


Januárban a Svábházzal közösen egy másik aktuális témát is igyekszünk bemutatni. A fáma ezúttal a régi solymáriak újévi szokásairól, babonás hiedelmeiről szól, egy tágabb perspektívából is megvizsgálva azt. Erről azonban egy másik cikkben számolunk majd be.

Milbich Tamás, múzeumi munkatárs