APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Smarni – Zenei morzsácskák a császári Bécstől az állatok farsangjáig

Vajon mi köze Ferenc József császár kedvenc édességének a klasszikus zenéhez? Hogyan táncol egy elefánt nagybőgőszóra, és mi történik, ha a világjáró muzsikusok egy szombat délelőtt a legkisebbeknek kezdenek zenélni? November 14-én új, interaktív családi koncertsorozat indul a Solymári Művelődési Házban. A Sinfonietta Pannonica művészeinek játéka mellé ezúttal egy kis császármorzsával is készülünk.

Egy császári édesség kalandos története

A legenda szerint Ferenc József császár rajongott a palacsintáért. Egy alkalommal azonban az udvari szakács tésztája túl vastagra sikerült és sütés közben darabokra szakadt. A félresikerült desszertből végül megszületett az osztrák konyha egyik leghíresebb édessége, a Kaiserschmarrn, vagyis a császármorzsa.

Egy másik történet szerint az édességet eredetileg Sisinek, a karcsúságára különösen ügyelő Erzsébet császárnénak készítették. Ő azonban túl tartalmasnak találta, Ferenc József viszont annál nagyobb örömmel fogyasztotta el – állítólag még a felesége adagját is.

I. Ferenc József (1830–1916), osztrák császár és magyar király. Festő: Franz Schrotzberg. 1850-es évek / 1860 körül.

Hogy melyik történet igaz, ma már aligha derül ki. A történészek még a desszert nevének eredetében sem teljesen értenek egyet: egyes magyarázatok szerint a Kaiser, vagyis császár szó helyett eredetileg a hegyi pásztorokra utaló Kaser állhatott a névben.

Annyi bizonyos, hogy az egyszerű, lisztből, tejből és tojásból készült paraszti étel a 19. századra a bécsi polgári konyha kedvencévé vált. A vajban sült, darabokra tépett, porcukorral meghintett tésztát hagyományosan szilvakompóttal kínálják. Édes, ízletes, és rendszerint az utolsó morzsáig elfogy.

Amikor Bécs zenében élt

Ferenc József közel hét évtizedes uralkodása alatt Bécs Európa egyik legpezsgőbb kulturális központjává vált. A császár 1857-ben elrendelte a régi városfalak lebontását, helyükön pedig megszületett a híres Ringstraße, amely mentén egymás után emelkedtek a paloták, múzeumok és színházak. A Bécsi Udvari Opera 1869-ben Mozart Don Giovannijával nyitotta meg kapuit.

Császári és Királyi Udvari Opera, Bécs, Ausztria (Ringstraße)

A város zenei élete azonban korántsem korlátozódott az operaházra és a császári udvarra. A kávéházakban írók, művészek és értelmiségiek találkoztak, a szalonokban kamarazene szólt, a báltermekben pedig Johann Strauss keringőire táncoltak. A bécsi zenekultúra különös elegyet alkotott: egyszerre volt ünnepélyes, elegáns, játékos és szórakoztató.

Ebben a világban nőtt fel az 1875-ben született Fritz Kreisler, a későbbi világhírű hegedűművész is. Kis bécsi induló című darabja már a Monarchia felbomlása után, 1925-ben jelent meg, de megőrzött valamit a régi Bécs könnyed eleganciájából és humorából. Ugyanebben az évben kiadott Syncopation című művében Kreisler már az amerikai ragtime és a jazzkorszak ritmusaival játszott. Két rövid kompozíció, két különböző világ – mindkettő felcsendül majd a solymári koncerten.

Fritz Kreiser hegedűművész by Sasha Margolis

Smarni – zenei morzsácskák kicsiknek és nagyoknak

Ebből a gazdag bécsi kulturális hagyományból, a császármorzsa játékos történetéből és a zene szeretetéből született meg a Smarni – Zenei morzsácskák című új solymári koncertsorozat ötlete.

Az első alkalomra november 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor a Solymári Művelődési Ház színháztermében, ahová a legkisebbeket éppolyan szeretettel várjuk, mint a szülőket, nagyszülőket és azokat a felnőtteket, akik szívesen ismerkednének közelebbről a klasszikus zenével.

A gondolat nem előzmény nélküli. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító zeneigazgatója az 1990-es években indította útjára a mára legendássá vált Kakaókoncerteket. A Forrai Katalin zenepedagógus munkásságából és a Kodály-hagyományból is merítő kezdeményezés alapgondolata egyszerű volt: a gyerekeket nem feltétlenül egy hatalmas szimfonikus zenekaron keresztül lehet a legkönnyebben megismertetni a klasszikus zenével, hanem néhány hangszer, néhány zenész és a közvetlen találkozás segítségével.

A muzsikálás és a beszélgetés váltakozik, a gyerekek kérdezhetnek, közelről figyelhetik meg a hangszereket, és olyan művekkel is találkozhatnak, amelyeket első hallásra talán túl komolynak gondolnánk számukra.

Hiszen a gyerekek zenei kíváncsiságának nincsenek műfaji határai. Sokszor éppen a meglepő hangzások, a váratlan ritmusok és a különös zenei karakterek ragadják meg őket leginkább.

Világjáró muzsikusok Solymáron

Az új koncertsorozat házigazdája a Sinfonietta Pannonica Ensemble, amelyet Szabó Péter Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész, a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája alapított 2010-ben.

Az együttes a Fesztiválzenekar kiváló muzsikusainak és fiatal magyar tehetségeknek az együttműködéséből született. Szabó Péter nemcsak a nagy klasszikusok műveit szerette volna megszólaltatni, hanem ritkán hallható, olykor évszázadokra feledésbe merült kompozíciókat is.

Már alapításuk évében világelső lemezfelvételt készítettek Johann Baptist Vanhal három gordonkaversenyéből a Hungaroton számára. Az együttes azóta többek között Brahms kamaraműveinek, valamint különböző nemzetek zenéjének szentelt hangversenysorozatokat is létrehozott.

Szabó Péter egy korábbi Papageno-interjúban úgy fogalmazott: „Csupa megszállott zenész alkotja a csapatot”. Talán ez írja le legjobban azt a lelkesedést, amellyel a muzsikusok a zenéhez közelítenek.

A Solymáron élő művész maga is hiányolta a rendszeres helyi komolyzenei koncerteket. Közös beszélgetéseink során merült fel a kérdés: hogyan lehetne a klasszikus zenét közelebb hozni a családokhoz, hogyan válhatna a koncertlátogatás közös, természetes és örömteli hétvégi programmá?

A Sinfonietta Pannonica muzsikusait a solymári közönség már az idei Búcsúban és a könyvtár ünnepélyes újranyitásán is hallhatta. Most egy egészen más hangulatú, interaktív koncerttel térnek vissza.

Hattyúk, elefántok, szúnyogok – és egy argentin tangó

A november 14-i koncert műsora valódi zenei kalandozásra hív.

Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja című, eredetileg 1886-ban komponált művéből három különleges állatportré hangzik el. A hattyú kecses mozgását a cselló dallama idézi meg, az elefánt nehézkes, mégis táncos lépteit a nagybőgő kelti életre, a szamarakat pedig két hegedű szólaltatja meg.

Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja

Bartók Béla hegedűduóiban szúnyogok és népi táncok elevenednek meg, Weiner Leó Rókatánca újabb játékos zenei karakterrel gazdagítja a délelőttöt. Rossini, Paganini és Bottesini műveiben a hangszerek virtuózabb arcukat is megmutatják, majd Astor Piazzolla Libertangója az argentin tangó szenvedélyes világába repít bennünket.

A koncertet Szabó Péter vezeti, aki a zeneművek között mesél a hangszerekről, a zeneszerzőkről és a zene különös történeteiről. A gyerekek pedig ezúttal nem csupán hallgatói, hanem aktív résztvevői is lehetnek a muzsikálásnak.

És hogy a császári történet végére stílszerűen egy kis édesség is jusson, a koncert után minden vendégünket Kaiserschmarrn-kóstolóval, azaz egy kis császármorzsával várjuk.

Mert a klasszikus zene megszerettetéséhez néha elég néhány kiváló muzsikus, egy kis kíváncsiság – és persze egy csipetnyi smarni.

Smarni – Zenei morzsácskák

Interaktív családi koncert a Sinfonietta Pannonica Ensemble művészeivel

Felhasznált irodalom: