APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Új életre keltett múlt: Stop motion animációs workshop Járai Annával a FirkaHázban

Járai Anna: Zarándoklat II. videóperformansz, 2025, Forrás: képző.art

A nyári fotós tábor sikerét követően ősszel elindult a Művelődési Ház Fotós Klubja, ahol a résztvevők játékos, kísérletező formában fedezhetik fel a képalkotás sokszínűségét. A sorozat következő alkalmán, november 14-én szombaton 10 órakor Járai Anna film- és képzőművész vezetésével az archív fotók animálásával, mozgóképpé formálásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A foglalkozás során rajzolással, írással és kollázzsal keltjük életre a régi fényképeket, előzetes fotós tudásra pedig nincs szükség – csupán kíváncsiságra és alkotókedvre!

Mesélj egy kicsit a művészeti utadról! Hogyan kerültél közel a filmhez és a képzőművészethez, és mikor vált számodra egyértelművé, hogy ezekkel szeretnél foglalkozni?

Gyerekkorom óta szerettem videókat készíteni, fotózni, táncolni, alkotni, de mindig is elég összetett volt az érdeklődési köröm. Gimnazista koromban végül a pályaválasztás előtt állva a film mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy ez az a médium, ami az összes többi művészeti ágat egyesíti. Angliában a Falmouth University nevű művészeti egyetemen szereztem BA diplomát kísérleti filmekre specializálódva, és vonzott ennek a képzőművészeti oldala is. Hazaköltöztem Budapestre, majd két évnyi gyakornokoskodás és művészeti szervezési munka után jelentkeztem az MKE-re, ahova felvettek Képzőművész MA szakra. Azóta úgy érzem, hogy megtaláltam és megértettem a művészeti hangomat, de egyértelműen kívülállónak érzem magam a kortárs művészeti szcénában, és most valahogy újra filmes közegben dolgozom. Szerintem mindig is a két szakma keresztmetszetén fogok tevékenykedni.

A munkáidban gyakran jelenik meg a folklór, a népi hiedelmek és a feminizmus/patriarchátus kritikája. Miért kezdtek el érdekelni ezek a területek és hogyan jelennek meg a művészi gondolkodásodban?

Nagyon fontos számomra, hogy reflektáljak társadalmi kérdésekre, de ez sokszor nem is tudatosan, hanem valahogy ösztönösen történik. Szerintem minden művészeti alkotás tükrözi az adott alkotó világnézetét, akkor is, ha személyes témával vagy tudat alatti motívumokkal foglalkozik. A folklórral az angliai évek alatt kezdtem el foglalkozni, pont azért, mert távol voltam a saját kulturális közegemtől és így objektívebben láttam azt. Szeretem ezt a témát, a hiedelmeket különösen, és izgalmas számomra a társadalomkritika eszközeként segítségül hívni őket – kifordítva, újraértelmezve.

Hogyan született meg ennek a foglalkozásnak az ötlete? Miért éppen az archív fotók animálását választottad a gyerekekkel való közös munkához?

A munkáimban gyakran dolgozom a múlttal és az emlékezéssel, így szerettem volna egy olyan formátumban dolgozni a gyerekekkel, ahol ők is elmerülhetnek ebben. Az archív fotók különösen izgalmasak, hiszen ismeretlen emberek vannak rajtuk, így a gyerekek képzelőereje még több teret kap a kreatív munkában. Az animálás pedig egy nagyon izgalmas folyamat, aminek a kézzel készített, analóg formáját kifejezetten fontosnak tartom megőrizni és megismertetni a legfiatalabb generációval, hogy lássák, mennyivel értékesebb és izgalmasabb tud lenni ez az AI által készített mozgóképes tartalmakhoz képest.

Hogyan épül fel a workshop az első inspirációktól a kész animációig? Milyen lépéseken mennek végig a résztvevők, és milyen eszközöket használnak majd?

A foglalkozást egy rövid bevezetővel kezdjük, ahol szó lesz a kísérleti filmről, az animációról és inspirációként ismert művészek munkáit, illetve a saját alkotásaimból is hozok példákat. Ezután minden résztvevő választ egy kiindulási fotót egy meglévő válogatásból, és indulhat a kísérletezés. A fotókat rajzolással, írással és kollázzsal manipuláljuk, szakaszonként beszkennelve, így a legvégén egy egyedi, mozgó animációval keltjük életre az adott képet.

A foglalkozás során mindenki egy meglévő fényképből indul ki. Hogyan segíted a gyerekeket abban, hogy saját történetet, hangulatot vagy akár egészen szokatlan jelentést találjanak egy olyan képben, amelynek eredeti történetét nem ismerik?

Az inspirációs példák és a kísérletezésre invitálás mind ezt szolgálják, emellett asszociációs játékkal is rávezetem őket a saját képzelőerejük felszabadítására.

Mit gondolsz, mit tanulhatnak a gyerekek egy ilyen alkotói folyamat során a fotózásról és a mozgóképről, de akár önmagukról és a történetmesélésről is? Van valami, amit különösen szeretnél, hogy magukkal vigyenek a foglalkozásról?

Szerintem az animációs folyamat nagyon jól rá tudja vezetni a gyerekeket arra, hogy megértsék a mozgóképek technikai valóságát, játékos módon: hogy minden videó vagy film, amit látnak, valójában sok kicsi képkockából épül fel. És persze szuper lenne, ha inspirálná őket a workshop arra, hogy inspirációt találjanak bárhol – akár egy régi tárgyban vagy fotóban is.

Járai Anna: Zarándoklat I. videóperformansz, 2025, Forrás: képző.art

Ha valaki most vesz részt először ilyen kísérleti művészeti foglalkozáson és esetleg úgy érzi, hogy nincs különösebb kézügyessége vagy kreativitása, mit üzennél neki? Mivel érdemes érkezni a workshopra a kíváncsiságon kívül?

Azt üzenném neki, hogy biztos vagyok benne, hogy sokkal kreatívabb, mint azt magáról gondolja. A kreativitás szerintem egy nagyon alapvető emberi tulajdonság, ami mindenkiben ott van, de sajnos nem mindenki talál támogató közeget az élete során ahhoz, hogy ezt megélje és kibontakoztassa. Az érdeklődés és a hajlandóság arra, hogy elmerüljünk egy több órás alkotási folyamatban – mint ez a workshop is -, és esélyt adjunk magunknak arra, hogy megismerjük a saját kreativitásunkat, egy szuper első lépés.