Virágokkal és gyertyákkal díszített mexikói temető halottak napján (Kép: wineandspirit.com)
Október vége és november eleje hazánkban a legtöbb ember számára Mindenszentek ünnepét és halottak napját, a temetőlátogatások idejét, illetve újabban sokaknak már emellett a Halloween időszakát is jelenti. Más kontinenseken, más népek azonban gyakran egészen másként emlékeznek meg ebben az időszakban elhunyt családtagjaikról, szeretteikről. Ennek egyik izgalmas példája Mexikó egyik legfontosabb és legismertebb vallási ünnepe, a Día de los Muertos is.
Az élet körforgásának ünneplése a legrégebbi dél-amerikai civilizációkig – az olmékok, a zapotecek, a maják és a purépechák kultúrájáig nyúlik vissza. A halottak napját az aztékok is ünnepelték, azonban az ő ünnepük a mai naptár szerint jóval korábban, augusztus tájékán volt. Hitük szerint elhunyt elődeik és szeretteik az úgynevezett Mictlan-ban, vagyis egy túlvilági „váróteremben” töltik az idejüket, azonban minden évben egyszer visszatérhetnek az élők világába, eredeti otthonaikba. Az eredetileg augusztusi ünnep valószínűleg a konkvisztádorok megjelenését követően, a keresztény kultúra térhódításának köszönhetően került át november elejére, illetve keveredett össze az erre az időszakra vonatkozó keresztény hagyományokkal.

Családi oltár a mexikói Huatla de Jimenezben, 1976-ban. (Kép: Antonio Turok)
A mexikóiak hite szerint ebben az ünnepi időszakban, pontosabban november 1-én az elhunyt gyermekek lelkei térnek vissza a földre, november 2-án pedig az elhunyt felnőttek lelkei látogatják meg családjaikat. Ez pedig nagyon is örömteli és vidám esemény, hiszen így a családok újra „találkozhatnak” elhunyt szeretteikkel. Egy ilyen eseményre pedig illik alaposan felkészülni. Először is felkeresik a temetőben szeretteik sírjait, amiket megtisztítanak, majd virágok és gyertyák sokaságával díszítenek fel. A kisebb falvakban még a temetőből hazafelé vezető út mentén is gyertyákat és virágokat helyeznek el, hogy a halottak nehogy eltévedjenek, és biztosan megtalálják a számukra az otthonokban felállított oltárokat.

Halottak napi temetői hangulat 1945 körül. Janitzio sziget, Lake Pátzcuaro, Mexikó (Kép: George E. Holton)
A mexikói halottak napi ünneplés ugyanis nem korlátozódik a temetőre. A családok az otthonaikat és felkészítik a halottak fogadására. Az emlékezés legfontosabb megnyilvánulásai az erre az ünnepre elkészített, úgynevezett ofrendák, vagyis az elhunytaknak szánt felajánlásokat tartalmazó, gazdagon díszített oltárok. Ezek az általában többszintes oltárok az elhunyt családtagok iránti szeretet személyes, illetve családi kifejezései. A felső szinten rendszerint az elhunytakról készült fényképek, valamint gyertyák találhatók, amik mellé gyakran különféle vallási szimbólumokat, vallásos témájú szobrokat is kihelyeznek. A második szinten található maga a felajánlás. Ezek rendszerint az elhunyt által kedvelt különféle ételek és italok. Az oltárra mindig kerül víz, illetve az úgynevezett pan de muerto, vagyis a holtak kenyere, hiszen a lélek biztosan megszomjazik és megéhezik az otthonába visszavezető hosszú úton. Minden oltáron megtalálhatók emellett a cukorból készült, különféle módon díszített, kandírozott koponyák a calaverák, valamint narancssárga körömvirágok garmadája, amelyeket a köznyelvben flor de muerto, azaz a halottak virága néven emlegetnek. Ezek Mexikó-szerte szintén a halottak napjának ikonikus szimbólumai.

Színes halottak napi felvonulás hatalmas csontvázfigurával (Kép: vjm.hu)
Az ünnep persze sokat változott az idők során. A nagyobb városokban ma már elképzelhetetlen a halottak napja a díszes, színes jelmezekkel tarkított, zenés felvonulások nélkül. Máshol ehelyett nagyszabású vallási körmeneteket tartanak. De még az ünnep egyik legikonikusabb figurája, La Catrina, az elegáns csontvázhölgy is csak körülbelül száz éve jelent meg és vált elválaszthatatlan részévé a halottak napjának. A figurát José Guadalupe Posada mexikói rézmetsző alkotta meg az 1910-es években. A korabeli Európára jellemző, divatos kalapban látható női csontvázat eredetileg politikai szatírának szánták, s bizonyára azért nőalak, mert a spanyol nyelvben a halál nőnemű főnév (la muerte). A csontvázat később a híres mexikói festő, Frida Kahlo férje, Diego Rivera is megörökítette, s ő nevezte el La Catrinának is, a catrín – jól öltözött férfi, akit egy elegáns nő kísér a bálokra – szó jelentését nőiesítve.

La Calavera Catrina – a csontvázhölgy (Kép: vjm.hu)
A halálra a halandó élet folytatásaként tekintő, az élőket a halottakkal egy napra összekapcsoló, zenével, tánccal tarkított, színes ünnep, mely valószínűleg a világ egyik legvidámabb, legélettel telibb halottak napi szokása, 2003 óta az UNESCO által is elismert kulturális örökség.