Mi történik, amikor egy apró üvegdarabra festett kép hatalmas méretben jelenik meg a falon? A Fény-Tér-Kép analóg vetítési technikája különleges módon kapcsolja össze az alkotást, a kísérletezést és a közös élményt – erről, a módszer működéséről és a közösség szemléletéről beszélgettünk Pelle Balázzsal. Október 10-én pedig nálunk is lehetőség nyílik kipróbálni a technikát, így az interjúban megismert folyamatot személyesen is megtapasztalhatjátok.
Honnan indult a Fény-Tér-Kép ötlete, és miért éppen az analóg vetítésben találtátok meg a saját eszközötöket?
A 2000-es évek elején találkoztam először analóg vetítéssel a Balaton-felvidéken, kisebb technobulikban. Körülbelül tíz évvel később, amikor az unokahúgaim hat-nyolc évesek lettek, szerettem volna velük valamilyen kézműves programot csinálni. Vettem egy használt diavetítőt, vágattam üveglapokat, és elkezdtünk festeni. Eredetileg egyszerűen az ő örömükért csináltam. Aztán megláttam benne a lehetőséget, és ebből nőtte ki magát a Fény-Tér-Kép.

Pelle Balázs, a Fény-Tér-Kép megálmodója
Hogyan működik pontosan a technika? Hogyan lesz egy festékfoltból végül hatalmas, vetített kép?
Üvegfestékkel üveglapokra festünk, kétféle méretben: egy kisebb, körülbelül 5×5 centiméteres, illetve egy nagyobb, 30×30 centiméteres üveglapra. Ezeket analóg vetítőkkel, dia- és írásvetítőkkel vetítjük ki nagyban, akár több százszoros nagyításban falfelületekre.
Ez egy nagyon kézműves folyamat, az ember keze festékes lesz. Teljesen analóg, semmi digitális nincs benne. A festék száradása után pedig viszonylag azonnal látható az eredmény.
Ráadásul nagyon sokféleképpen lehet beavatkozni az üvegfelületbe: lehet karcolni, különböző lenyomatokat készíteni, például levelekkel dolgozni. Nagyon szabad alkotási folyamat.

A száradó színes üveglapok
Miért fontos számotokra, hogy a résztvevők saját maguk hozzák létre ezeket a képeket?
A legtöbb résztvevőtől azt a visszajelzést kapjuk, hogy ez egy szokatlanul lassú alkotási folyamat. Az analóg festéssel el lehet pepecselni, és ezt nagyon szokták élvezni.
Az analóg rész azért is fontos, mert egyre inkább keresni kell azokat a programokat, amelyekben nincs semmi digitális. Felüdülést jelent, hogy itt egyszerűen csak az anyaggal, a kezünkkel és a fénnyel dolgozunk.
Emellett kapcsolódási pont is lehet. Például egy nagyszülő és unoka közötti generációs különbség áthidalására is remek lehetőség.
Mennyire van jelen az alkotás során az a kérdés, hogy „jól csinálom-e”?
Ez inkább a felnőtteknél szokott megjelenni. A gyerekekben sokkal kevésbé van meg az a szorongás, hogy jó vagy rossz, amit csinálnak. A felnőttek hajlamosak ezt a saját szorongásukat akár a gyerekekre is átültetni.
Ezért nekünk is feladatunk elmondani, hogy nem lehet elrontani. Ha valaki úgy érzi, hogy elrontotta, adunk neki egy másik üveglapot, de megnézzük azt is, amit „elrontott”, mert nagyon érdekes dolgok tudnak születni belőlük.
Azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek is nagyon hamar levetkőzik ezt a gátlásosságot. Egy idő után már önfeledten, belemerülve alkotnak, szinte visszamennek egy kicsit a gyerekkorba.
A közösségi alkotásoknál pedig, amikor nagy üveglapokra festenek többen együtt, nagyon jó kis csapatok alakulnak ki olyan emberekből is, akik előtte nem ismerték egymást.

Alkotás kicsiknek és nagyoknak a Zsolnay Fényfesztiválon
Mi történik, amikor először meglátják a saját alkotásukat hatalmas méretben kivetítve?
Általában nagy a csodálkozás. Egyrészt azon, hogy ez valójában milyen egyszerű dolog. Nincs benne semmi varázslat: egy izzó, két lencse és egy objektív kell hozzá – nagyon egyszerű fizika az egész.
Éppen ezért mindig ki szoktunk tenni egy szétszedett diavetítőt is, hogy a résztvevők lássák, hogyan néz ki belülről.
Nagyon büszkék szoktak lenni a saját alkotásaikra, sokan szeretnének velük fényképezkedni. És nagyon gyakran elhangzik az is, hogy „ilyet én is tudok csinálni otthon?”. És igen, tudnak. Nem szeretnénk a technikai tudást titokként kezelni.
A Fény-Tér-Kép programjai között sok különböző célcsoporttal dolgoztok. Mit jelent számotokra az, hogy az alkotást mindenki számára elérhetővé szeretnétek tenni?
A csapatunkban elég erős a szociális érzékenység, ezért a programjaink nagyobb része valamilyen érintett célközönségnek szól. Sok programunk gyerekeknek készül, de dolgoztunk már középsúlyos értelmi fogyatékossággal élőkkel, családok átmeneti szállásán élő gyerekekkel, sajátos nevelési igényű és autista résztvevőkkel is.
Idén nyitottunk először nagyobb közönség felé. A Zsolnay Fényfesztiválon nagyon pozitív fogadtatásban részesültünk.
Az egyszerű technika miatt pedig tényleg nagyon könnyű bárhova elvinni. Egy nógrádi kisfalu óvodájában ugyanúgy lehet vetíteni a falra, mint egy nagy fényfesztiválon. És ugyanúgy működik.


A falra vetített alkotások
Mit jelent számotokra a gyakorlatban, hogy nonprofit művészeti közösségként működtök?
Küzdelmet. Jelenleg ott tartunk, hogy mindenki a saját forrásaiból tesz bele annyit, hogy működni tudjunk. Látjuk, hogy hosszabb távon valamilyen hivatalos formát kell öltenünk, például egyesület vagy alapítvány formájában, mert most gyakorlatilag mindenki a családi kasszából teszi bele a szükséges pénzt.
Az eredeti koncepciónk az volt, hogy piaci alapon is szervezünk rendezvényeket – családi napokat, csapatépítőket, workshopokat –, és ezek a programok finanszíroznak egy-egy karitatív eseményt. Ez néha működik, néha találunk olyan partnereket, akik hajlandóak ebben szerepet vállalni, néha pedig nem. De nem adjuk fel.
Reméljük, hogy a jövőben azok az intézmények is tudnak majd hozzájárulni a programokhoz, amelyekkel együtt dolgozunk.
Más fesztiválok felé is szeretnétek nyitni?
Igen. Az idei év fontos fordulópont volt számunkra, hiszen részt vettünk a 10. Zsolnay Fényfesztiválon. Ez volt az első olyan eseményünk, amely teljesen nyilvános, széles közönségnek szólt.
A jövőben szeretnénk több fesztiválra is eljutni. Ennek nemcsak az lenne a célja, hogy minél több ember kipróbálhassa a technikát, hanem az is, hogy ezekből a programokból tudjuk finanszírozni a karitatív munkánkat.
Önkéntes alapon működünk, tehát vannak korlátaink. Mindenki a saját szabadidejéből áldoz időt ezekre az eseményekre.

Hogyan épül fel a csapatotok?
Többféle szakmai háttér találkozik nálunk. Van közöttünk fejlesztőpedagógus, középiskolai tanár, szabadúszó, és vannak olyan tagjaink is, akik egy-egy eseményre csatlakoznak be.
Például van, aki nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni, óvónőnek tanul, és évente két eseményen részt tud venni, de egy egész hetes fesztiválozást már nem tud vállalni.
Jelenleg kevesen vagyunk, ezért az egyik célunk, hogy egy stabilabb csapatot építsünk fel, amely különösebb nehézségek nélkül tud programokat vállalni.
Mit szeretnétek, mit vigyenek magukkal a résztvevők egy foglalkozás után azon túl, hogy elkészítettek egy képet?
Elsősorban az alkotás örömét. Azt az élményt, hogy a saját kezükkel készítenek valami kicsit, amiből aztán egy óriási dolog születik.
Lehet, hogy korábban láttak már videomappinget vagy épületvetítést egy fesztiválon, és most hirtelen azt látják, hogy egy hasonlóan hatalmas képnek ők maguk voltak a létrehozói.
Szeretnénk, ha egy kicsit visszalassult, saját élménnyel távoznának, ami megmarad bennük.
Az alkotásoknak ráadásul utóéletük is van. Az üveglapokra például lehet mágnest ragasztani, és hűtőmágnes készülhet belőlük, négy darabot pedig össze lehet ragasztani, és akár mécsestartó is készíthető belőlük. Így tárgyi emlékkel is hazamehetnek.

Mi a következő lépés a Fény-Tér-Kép számára?
Technikailag mindig igyekszünk fejlődni, de az analóg vetítésnél szeretnénk maradni.
Az egyik irány, amihez már elég elkötelezettek vagyunk, a diafilmes vetítés, vagyis a mesevetítés egy kicsit visszahozása a köztudatba. Főleg falvakban, családi napokon szeretnénk olyan klubeseményeket szervezni, ahol gyerekeknek vetítünk meséket, narrációval kísérve.
A diafilmes mesélésnek rengeteg fejlesztőpedagógiai ereje van: sokkal jobban megmozgatja a képzeletet, és a figyelem, a koncentráció fejlesztésében is fontos szerepe lehet.
Emellett szeretnénk egy stabil csapatot is építeni, amely nagyobb nehézségek nélkül tud programokat vállalni. Most még ezzel is küzdünk, de dolgozunk rajta.



Október 10-én te is kipróbálhatod!
A Fény-Tér-Kép módszerét október 10-én 15 órától a Művelődési Házban személyesen is kipróbálhatod: alkoss saját üvegképet, majd nézd meg, hogyan válik az apró alkotásból hatalmas, vetített kép.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni az alábbi e-mail-címen lehet:
firkahaz.apaczaisolymar@gmail.com
Tárgy: FényTérKép