Az Időgép című tárlat részlete (Kép: Rosta József / Ludwig Múzeum)
Időgép
A legtöbb ember valószínűleg álmodozott már arról, milyen jó lenne, ha egy időgép segítségével a múltba, vagy a jövőbe repülhetne – akár csak egy pillantás erejéig… A Ludwig Múzeum kiállítása ezt a lehetőséget kínálja nekünk alternatív formában: szerintük ugyanis az idő és a művészet viszonyát vizsgálva maguk a műalkotások működhetnek olyan időgépekként, amelyek lehetővé teszik számunkra ha nem is a fizikai, de a mentális utazást a múltba, vagy épp a jövőbe.
A Ludwig Múzeum gyűjteményének alapjait a Ludwig házaspár, Peter és Irene által 1989-ben a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozott nemzetközi kortárs műtárgyak adták. A Galéria ehhez hozzátette a saját gyűjteményének kortárs művészeti alkotásait, így jött létre műgyűjtő házaspár tiszteletére Ludwig Múzeumnak elnevezett kortárs művészeti múzeum. A pandémia évében, 2020-ban megnyílt Időgép című kiállításukban a kurátor, Szipőcs Krisztina a mára több, mint 800 darabot számláló gyűjteményből olyan műveket válogatott, amelyek a személyes, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárják a néző elé.

A Ludwig Múzeum épülete (Kép: Wikipédia)
A kiállítást olyan művek vezetik be, amelyek az idővel, az idő múlásával és nevezetes dátumokkal kapcsolatosak. A nagy történelmi eseményektől, a közös élményektől a személyes felé haladva pedig családi fotókon, naplókon keresztül kapunk betekintést a Közép-Kelet európai történelem egyéni életsorsokra és családtörténetekre gyakorolt hatásába. A kiállított művek nem csak szemléltetni, hanem elgondolkodtatni is szeretnének olyan kérdésekről, mint az emlékművek sorsa és feladata, vagy éppen a művészet, társadalom és politika összefüggései.

Király Tamás, Rajk László, Fehér László, Bachman Gábor művei a kiállításon (Kép: Rosta József / Ludwig Múzeum)
Picasso kapcsán azt is bemutatja a kiállítás, miként reflektáltak nagy elődeikre, a festészet történetére a huszadik század legnagyobb újítói, ezzel egyfajta láthatatlan hálót szőve korok, művek és művészek között. De arra is láthatunk példát, hogy egy „kívülálló” számára vajon mit is mutat, mit is mesél a nyugati művészet. Emellett az a kérdés is felmerül, vajon bezárható-e az idő egy műalkotásba – például egy, a szokásosnál jóval hosszabb idő alatt készült, vagy számtalan részből, variációból, munkából összeálló alkotás esetében.
A múlt mellett futurisztikus jelenünk, illetve a nem túl távoli disztopikus jövő is megjelenik a kiállításban. Ennek egyik izgalmas példája a legújabb kori hadviselés, a háborús traumák és a virtuális valóság témáját körüljáró filmalkotás. De tabuk nélkül beszél a kiállítás a halál pillanatáról, mint az emberi sors, vagy életpálya végpontjáról és lezárásáról, az emberi lét törékenységéről és megismételhetetlenségéről, valamint a háborúk és a mindennapok abszurditásáról is.

Gémes Péter Homokóra című alkotása a kiállításban (Kép: Rosta József / Ludwig Múzeum)
A fizikai formájában ma a Művészetek Palotája épületében, 3300m2-en működő múzeum hatalmas terei még a kiállítás online verziójában is lenyűgöző hátteret adnak az izgalmas alkotások között való barangoláshoz. Az online tárlatban látható nyilak segítségével navigálva valódi kiállítás-élményt élhetünk át a számítógép előtt ülve, de a képernyő alján látható képkockák segítségével akár ugrálhatunk is a különböző termek között, kiválogatva a számunkra leginkább érdekes alkotásokat.
A tárlat az alábbi linken tekinthető meg: https://idogep.ludwigmuseum.hu/