Fotó: Barcsik Géza
Kelemen Gyula hatvan éve, 1966 augusztusában lépett először színpadra a solymári művelődési ház udvarán a Wulcan együttes újdonsült tagjaként. Azóta megszámlálhatatlan fellépés, zenekar, hangszer és műfaj kísérte pályáját. Augusztus 21-én ugyanazon a helyszínen jubileumi koncerttel idézi fel ezt a rendkívüli zenei életutat.
A zene szeretetét otthonról hozta. Édesanyja, Kelemen Gréti néni, ahogy az sokak számára köztudott, legendás solymári némettanár és zenepedagógus, a helyi népdalkincs gyűjtője volt. „Mindenki zenélt a családban. Ez olyan természetes volt, mint a levegővétel” – meséli Gyula. Heten voltak testvérek, mindegyikük két hangszeren játszott. Ő hegedűvel kezdte, bár saját bevallása szerint nem igazán szerette a hangszert. A gitár hozta meg a fordulatot.
1963-ban kapott egy gitárt, a Beatles és a beatkorszak pedig hamar magával ragadta. Iskolatársaival a solymári Templom téren próbálgatták a háromakkordos Beatles-dalokat, mígnem felfigyelt rájuk a helyi Wulcan zenekar. 1966 nyarán Sarlós Tibor hívta el egy próbára: gitárost kerestek, ő pedig énektudásával már bizonyított. „Mondták, virítsak valamit. Gitáron még nem voltam valami nagy szám, de az ének ment. Augusztusban a művelődési ház udvarán volt az első közös bulink.” Így kezdődött a hat évtizedes történet.
A Wulcan, melynek Gyula hamarosan gitárosa is lett, néhány év alatt a környék egyik ismert együttesévé vált. 1968–69-ben egy rajongó menedzselése jóvoltából már Pesten is rendszeresen felléptek: a budai Ifiparkban, a Nádor utcai Utasellátó klubban és a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Cserháti Zsuzsával, akinek tehetségét azonnal felismerték, az Ifjúsági Parkban ismerkedtek meg. Koncz Zsuzsa keresett magának háttérénekeseket, és ott volt a meghallgatás. „Először húztuk a szánkat, mert nekünk kellett kísérni Zsuzsit, aki az Almát eszem, ropog a fogam alatt című számmal készült, mi pedig jóval meredekebb számokhoz szoktunk. Aztán amikor elkezdett énekelni, elájultunk! Onnantól együtt dolgoztunk, és sok jó dolgot csináltunk együtt. Aretha Franklin új lemezéről például 8 dal is bekerült a repertoárunkba, a Könyvklub pedig olyan népszerű volt, hogy egyszer az egész Omega megjelent Cserháti meghallgatására.”
„A hetvenes évek közepén új korszak következett. A disco megjelenése az amatőr együttesek halálát jelentette. Ki kellett találni, hogyan tovább? A Wulcanból megmaradt háromtagú formációnk Sarlós Tibivel és Puck Janival vasárnaponként a pilisszentiváni Gyémántban lépett fel, de volt egy 9 tagú partyzenekarunk fúvósokkal kiegészülve, akikkel egy héten háromszor játszottunk rockot és sramlit együtt. Mondhatni letaroltuk a környéket!”

Hogy színesítse a zenekar hangzását Gyula megtanult tubázni, így lett aztán 1977-től a Pénzügyőr Fúvószenekar hivatásos tubása. Közben 1980-tól tíz éven át az Országos Rendező Iroda nívódíjas kísérőzenekarában is játszott, ahol a korszak nagy előadóit kísérték, mint Záray Mártát és Vámosi Jánost, Korda Györgyöt vagy Ihász Gábort. Jellemző volt erre az időszakra, hogy a nyári szezonban egy hónap alatt akár negyven előadást is lezavartak, folyamatosan utazva az ország egyik végéből a másikba.
„A rendszerváltás és az ORI megszűnése után Esze Jenő kiváló zenészekből álló, nyolcfős partyzenekarába kerültem, ahol a Póka Egon féle Kőbányai Zeneiskola későbbi tanári karának 80 százalékával játszhattam együtt.”
2000 után érdekes változás következett: az akkor nyílt Moulin Rouge-ba hívták két társával, amiből egy nagypolgári helyet akartak csinálni. „35 000 Ft volt a beugró, Mága Zoli cigányzenekara játszott a vacsora alatt, utána mi kísértük le a műsort, vagy musicalt, vagy operettet, attól függően, ki volt a sztár. Egy évvel később az ukrán maffia vette át a helyet, ami az alvilági alakok megjelenésével teljesen lezüllött.” Ezzel párhuzamosan sokat jártak külföldre, rendszeresen hívták őket Svájcba szilveszteri partikra, vagy nagy céges rendezvényekre és Ausztriába.
A zenész 2005-ben vonult nyugdíjba a Pénzügyőrtől. A 2000-es évektől már játszott időnként egyedül is zenei alapokra, 2007-től viszont tudatosan egy szál magában kezdett zenélni. Hogy a fúvós vonal se menjen feledésbe még egy darabig eljárogatott zenésztársa, Zwickl Misi hívására a Schaumarer Musikanten próbáira. Mára azonban eladta a tubát.
A történet viszont itt nem ért véget. Gyula immár tíz éve a pilisszentiváni Old Bones zenekarral zenél együtt, 2020 óta tiszteletbeli taggá választották. Az általa nagyon igényesnek tartott csapat repertoárja a hatvanas évektől napjainkig ívelő magyar és külföldi slágerekből áll – éppen úgy, ahogy Kelemen Gyula egész pályája: műfajokon, korszakokon és hangszereken átívelő zenei időutazás.
Hatvan évvel az első fellépés után most visszatér oda, ahol minden elkezdődött. Csak a színpad ugyanaz – a mögötte álló történet lett hat évtizeddel gazdagabb.
A jubileumi koncerten fellép: Kelemen Gyula és az Old Bones zenekar, meghívott vendégek: Sarlós Bernát és Sarlós Tibor (Wulcan zenekar). A koncert ideje alatt megtekinthető minikiállítás a zenész pályafutását tekinti át. Szeretettel várunk mindenkit, ünnepeljünk együtt!