APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

150 éve hunyt el Fényes Elek, a honismereti szemlélet hazai megteremtője

Fényes Elek portréja – Barabás Miklós litográfiája 1846-ból 

„Solmár, német falu, Pest-Pilis vármegyében, Vörösvártól balra 1/2 órányira. 1250 katholikus lakos, parochia templommal. Hegyes völgyes vidéke igen regényes, s Oláh Miklós szerint Corvin Mátyás vadaskertje idáig terjedt. Határa inkább buzát, burgonyát és sok káposztát terem. Erdeje hegyeken van, mellyekben tüzkő-erek fedeztettek fel. Hajdan vára is volt. Birja a Majthényi nemzetség.”

Magyarország geographiai szótára Fényes Elek tollából, melyben a fenti leírást olvashatjuk településünkről, 1851-ben jelent meg négy kötetben. Fényes Elek földrajztudóst leginkább a magyar statisztikai szolgálat kiemelkedő előfutáraként szokták emlegetni, a helytörténeti kutatások szempontjából azonban azért is különösen jelentős, mert őt tekinthetjük a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtőjének.

Fényes Elek 1807. július 7-én született a Bihar megyei Csokalyon. A Debreceni Református Kollégiumban végzett tanulmányok után 1822-től Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig pedig a pozsonyi akadémián jogot tanult. Ügyvédi vizsgáját két év gyakorlat után 1828-ban tette le. Ezt követően többször vett részt helyettesítő követként a rendi országgyűléseken. Ezeken az alkalmakon szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek, akiknek az ország politikai ügyeit kellene legjobb tudásuk szerint intézni, szinte alig ismerik saját hazájukat, annak földrajzi, népességi, mezőgazdasági és kereskedelmi viszonyait. Ez inspirálta az ekkor még csak a 20-as éveiben (!) járó Fényes Eleket arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja. Az 1836 és 1840 között megjelent Magyar országnak ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben címet viselő mű akadémiai levelező tagságot, és különféle díjakat hozott a számára. Ezt követően 3 kötetben megjelentette Magyarország statisztikáját, majd következett a már említett Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város falu és puszta betürenben körülményesen leiratik című munkája, mely máig alapmű a helytörténettel, helyismerettel, településtörténettel foglalkozók számára.

Fényes Elek mellszobra a csokalyi családi kúria kertjében (Kép: Wikipedia)

Bár a fent említett munkákban a kisebb településekről általában csak néhány soros leírás található, ezek az adatok is rendkívül értékesek a helytörténeti kutatók számára. Ha pedig azt is hozzávesszük, mi mindent tudhatunk meg a környező települések korabeli állapotáról, egészen összetett képet kaphatunk egy-egy vidékről.
Solymár környékén körülnézve megtudhatjuk például, hogy a szomszédos Vörösvár már a 19. század közepén is nagyobb település volt 1668 katolikus, 2 református és 310 zsidó lakossal. Volt itt katolikus parókia, zsinagóga és szentegyház (azaz protestáns egyház), emellett postahivatal és egy szép emeletes vendégfogadó is. Szántóföldjein leginkább rozs, kukorica és zab termett, szőlőhegye, erdeje bőséges volt. Emellett „lakosai gyors lovakat tartanak s paraszt posta név alatt eléggé ismeretesek.” Két másik szomszédunk viszont jóval jelentéktelenebb volt ekkor: Szentivánt 580 katolikus lakos lakta, homokos határa főleg rozsot, dohányt, burgonyát termett, szőlőhegye viszont kevés volt. A Budával szomszédos Hidegkút pedig 1016 katolikus lakost számlált, hegyes völgyes határában pedig főleg rozs és bor termett.

Fényes Elek 150 évvel ezelőtt, 1876 július 2-án hunyt el Újpesten. Műveinek többsége azonban ma is aktívan szolgálja a honismeret és a statisztika iránt érdeklődő kutatókat és a nagyközönséget egyaránt.