APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Ifjúsági Jövőtervező Műhely – interjú Kóré Ágnessel

“Mihez értek igazán? Milyen munka illik hozzám? Merre induljak tovább? Hogyan fogalmazzak önéletrajzot, hogy az AI ne szelektálja ki?” – kérdések, amelyekkel életünk során többször is szembesülünk. Kóré Ágnes HR-szakember és karrier-tanácsadó pályáját a kíváncsiság, az emberek iránti figyelem és az a meggyőződés formálta, hogy mindenki rendelkezik olyan értékekkel, amelyekre jövőt lehet építeni. A szerdán induló Jövőtervező Műhely abban segít a résztvevőknek, hogy tudatosabban lássák saját lehetőségeiket, magabiztosabban hozzanak döntéseket, és megtalálják a számukra valóban megfelelő irányt a munka világában. A TOP_PLUSZ-3.1.3-23-PT12024-00060 pályázat támogatásával megvalósuló „Ifjúsági Jövőtervező Műhely” első sorozatának vezetőjével, Kóré Ágnes HR tanácsadóval beszélgettünk a programsorozatról. 

Melyek a leggyakoribb kihívások, amelyekkel a mai fiataloknak szembe kell nézniük az első munkahely keresésekor?

Úgy vélem, a felkészültség. A végzettségnek megfelelő tudás mellett soft skill-ek tudatos használata, gyakori kihívás ezen készségek hiánya is. Sokkal több generáció dolgozik együtt ma, mert tovább dolgozunk, mint korábban- ebből fakadóan a generációs és kulturális nehézségek is megjelennek. Félreértések, sértődések elkerülése érdekében fontos a kommunikáció. Megbeszélni azt, hogy mik azok a „játékszabályok”, amelyek mentén együtt tudunk működni. És persze ide sorolható a gazdasági nehézségek, a bériégények realitása.

Mindezek mellett jelen van egy technológiai nyomás is. A mesterséges intelligencia hatása – az automatizáció és az AI pont azokat a monoton, belépő szintű adminisztratív vagy junior feladatokat kezdi kiváltani, amelyeken a pályakezdők korábban megtanulhatták a szakmát. Emiatt a belépési küszöb még magasabbá vált.

Hogyan változtak a pályakezdők igényei az elmúlt néhány évben?

Más a prioritás a mai fiatalok számára.  Kulcsfontosságú lett a munka-magánélet egyensúlya, a rugalmasság (Home Office) és a mentális jóllét. Ha a cég merev és kizárólag jelenléti munkát követel meg, a fiatalok gyorsan felállnak.

Feltűnő lehet az azonnali visszajelzés igénye is. A hagyományos, hierarchikus vállalati kultúrák nem tudják kezelni, hogy a mai fiatalok folyamatos megerősítést és gyors előmenetelt várnak el.

Mi az „Ifjúsági Jövőtervező Műhely” fő célja?

Azt gondolom, hogy mind, a fent említett felvetések kihangosítása a fő cél egy strukturált tematika mentén. Szeretném, ha ezek a találkozások interaktívak lennének. A közösen eltöltött időben nem magamnak szánom a főszerepet, sokkal inkább a résztvevőknek, hogy kézzelfogható, gyakorlatias tudással térjenek haza a nap végén.

Kiknek szól pontosan ez a sorozat? (Pl. teljesen pályakezdők, egyetemisták, vagy a GYES-ről visszatérőknek?)

Szívesen mondanám, hogy mindenkinek, de ez nincs így. Nyilván vannak, akik nagyon rutinosak a munkakeresés terén és kellő önismerettel, magabiztossággal rendelkeznek. Az előadás kerete, minden igyekezet mellett főbb irányvonalakat tud bemutatni és nehezebb személyre szabott tanácsot adni. Az viszont mindenképp jó hír és lehetőség a személyes kíváncsiság kielégítésére, hogy több alkalommal találkozhatunk, így az érdeklődők előzetesen jelezhetnek konkrét kérdéseket. Részemről megvan a nyitottság és rugalmasság, hogy ezeket a megkereséseket becsatornázzam az előadásokba. Pályakezdőknek mindenképp ajánlom, azoknak is, aki váltana és/vagy visszatérő a munkaerőpiacra, de bizonytalanságot érez: Hogy fogjak bele? Ezen alkalmakon felül egyéni felkészítésben tudok segítséget nyújtani.

Milyen gyakorlati tudást fognak kapni a résztvevők, amit az iskolában nem tanítanak meg?

A tapasztalatom, nagy általánosságban az, hogy az iskolában érintőlegesen kapnak a diákok erre vonatkozóan tudást. Persze láttam már pályaválasztási tanácsadást, ahol különböző szektorok képviseletében engednek betekintést a munka világáról. Viszont arról kevesebb szó esik, hogyan, milyen gondolat mentén írjunk meg egy motivációs levelet, úgy, hogy az első szűrő a másik oldalon nem is feltétlen egy hús-vér ember, hanem ma már sok esetben egy jelölt kezelő program. A modern toborzási folyamatokban egyre gyakoribb, hogy a cégek hangalapú AI-asszisztenseket vagy chatbotokat használnak a jelentkezők előszűrésére. Ez a technológia valós időben beszélget a jelöltekkel, kérdéseket tesz fel, és elemzi a válaszokat. Szó lesz ezen felül arról is, hogyan készüljünk fel a magabiztos személyes interjúra vagy mire érdemes figyelni, amikor életünk első munkaszerződését aláírjuk. 

Hogyan épülnek fel az egyes alkalmak? Elméleti előadásokra vagy inkább interaktív feladatokra számíthatnak?

A terv az, hogy az egyes témákhoz, mint az önismeret, azon belül a kompetenciák fontossága a munka világában, a hatékony álláskeresés és az ehhez kapcsolódó önéletrajz, motivációs levél megírásához gyakorlati ismereteket kaphassanak a résztvevők. Korábban említettek alapján, nagyon fontosnak tartom, hogy életből hozott, akár szimulált interjú helyzetek kapjanak teret az együtt töltött időben. Azon leszek, hogy nap végén mindenki többel térhessen haza, mint amivel oda érkezett.

Sokan tartanak az első önéletrajz megírásától a tapasztalat hiánya miatt. Mi a legfontosabb tanácsod nekik?

A második előadás kifejezetten erre a témára lesz kiélezve: apró részletekbe menően fogjuk elemezni az önéletrajz formai követelményeit, hibáit, az AI nyújtotta segítséget, mindezt úgy, hogy megerősítsem azt is hogyan lehet önazonosnak maradni. Ezek nem misztikus dolgok, ha feltárjuk, megfogalmazzuk és végül ki is mondjuk a saját elakadásunkat. Senki sem születik úgy, hogy mindent tud, de jó hír; ezen a területen is lehet segítséget kérni.

Mennyire számít ma a közösségi média jelenlét (pl. LinkedIn) egy fiatal álláskeresőnél?

Teljes mértékben! Aki ezektől a platformoktól távol tartja magát, az saját esélyeit rontja. Ez nem jelenti azt, hogy mindenhez kell érteni, magam sem vagyok mindentudó. Viszont az fontos előny, ha az ember tisztában van a lehetőségekkel, hol érdemes keresgélni. Ezen a téren például a fiataloktól rengeteget lehet tanulni!

Mit keresnek valójában a mai munkáltatók: a papírt (diplomát, szakmát) vagy a jó hozzáállást (soft skilleket)?

Ez egy nagyon összetett kérdés, hiszen nem mindegy, hogy kis-, közép- vagy nagyvállalatról beszélünk, esetleg egy mikro családi vállalkozásról. A munkáltatók fejében sincs mindig tiszta kép ezzel kapcsolatban. Azt az illúziót kár kergetni, hogy „kész” munkavállalót kapunk a munkába állás pillanatától. A szakmai végzettség nagyon sok munkakör előfeltétele, de tapasztalat okán van átjárás az egyes munkakörök között. Például: nézzünk egy kismama esetét, akinek van nyelvismerete, korábban reklámügynökségnél dolgozott, de visszatérni már nem tud korábbi munkaköréhez. Ha végiggondoljuk azt, milyen skill-el rendelkezik (marketinges végzettségtől függetlenül), akkor különböző profillal rendelkező cégnél elhelyezkedhet akár projektmenedzser pozícióban. Nem kell, hogy értsen minden szakterülethez, de az szinte biztos, hogy tapasztalatai okán (családi logisztika, határidők, Ki?, Mikor?, Hova?), olyan tapasztalatokkal rendelkezik, ami ehhez a munkakörhöz szükséges: projektek, határidők és csapatok online/személyes összehangolása.

Hogyan kezeljék a fiatalok a sikertelen interjúk utáni elutasítást?

Mindenkinek más és más a kudarc megküzdési stratégiája és igazából nincs egy vagy több mondatom arra, hogy gondolj erre vagy arra és akkor jól fogod magad érezni. Arról azért lehet beszélgetni, hogy az elutasítások számát, hogyan tudjuk alacsony szint felé tolni. Még akkor is, ha a munkáltatók saját védelmük érdekében nem adnak indoklást, az elutasítás okáról. Ilyen élménye mindenkinek van és lesz is, nekem sincs varázspálcám. Talán ott érdemes kutakodni, hogy „számomra” releváns, a végzetségemnek és készségeimnek megfelelő helyeket pályáztam-e meg vagy a nagy számok törvénye alapján beadtam sok helyre, mondván valami összejön. Ez nagyon időrabló és sok fájdalmat okozó elfoglaltság. 

Miért éri meg eljönni a művelődési házba erre a programra ahelyett, hogy az interneten olvasgatnának cikkeket?

Úgy gondolom, nagyon sok részletet érintünk a témában és mindezt egy helyen. Természetesen ezzel nem lehet megúszni az egyéni felkészülést és a saját belefektetett energiát. Biztos vagyok benne, hogy sok gondolatébresztő dolog fog elhangozni, remélem időt és energiát nyer a résztvevő, a „Hova tovább?” kérdéséhez.

A sorozat második alkalma június 10-én lesz, szívesen vesszük a Facebook eseményen való visszajelzést.