ÖKO KLUB SOLYMÁRON – beszélgetés Soczo Krisztával
Készülődünk egy új klub indításra – művelődéssel foglalkozik ez is, mégis más az eddigi kulturális körökhöz képest. Ide nem kottával, vagy épp táncolni érkezik az ember, inkább képzelejük úgy, hogy lesz majd, aki saját bögrét hoz, más a komposztálásról kérdez. Az új solymári Öko Klub nem világmegváltó jelszavakkal indul, csak hétköznapi kérdésekkel: hogyan lehetne egyszerűbben, tudatosabban, nyugodtabban élni? Tudatos vásárlásról, fermentálási praktikákról, ehető gyógynövényekről és közösségi zöld- aktivitásról az ÖkoKör – Kamra házigazdájával, Soczó Krisztával beszélgetünk.
- – Hogyan kerültél kapcsolatba a természet pedagógiával és a klímatudatos életmóddal?
– Már gyerekkoromban kialakult egy közeli kapcsolatom a természettel, mivel több nyarat falun töltöttem nagymamámnál, sokat kirándultunk, vándortáborokba jártam, és mindig volt kertünk, ami a mai napig életem részét képezi. Fontosnak tartom, hogy közvetlen környezetünkből származzanak táplálékaink, legalább a zöldségek és a gyümölcsök – minél tisztább és természetesebb formában. Főiskolán Ökoturizmus szakirányt választottam, később elvégeztem a gyalogos és kerékpáros túravezetői képzést, majd három éves természetgyógyász képzésre jártam, melynek keretében a gyógynövényekre szakosodtam és fitoterapeutaként vizsgáztam. Nemzeti parki, natúrparki és önkormányzati munkáim során olyan projekteket koordináltam, amikben aktív- és ökoturisztikai fejlesztések valósultak meg. Jelenlegi munkámban iskolai szemléletformáló programokat, ökotúrákat, nyári táborokat szervezek és valósítok meg, fesztiválokon, rendezvényeken képviselem a környezetvédelem ügyét és rendszeresen kertészkedek, gyógynövényeket termesztek, gyűjtők, szárítok.
- – Volt olyan pont az életedben, amikor megváltozott a gondolkodásod a fogyasztásról vagy a természetről?
– 2006 óta vagyok növényi étrenden, mert beláttam, hogy az embernek és a Földnek is ez a legoptimálisabb étrend. Ezt megelőzte néhány év, ami a tájékozódással, ismeretszerzéssel, saját meggyőződésekkel telt. Úgy gondolom, hogy a stabil döntéshez elengedhetetlen az egyéni belátás és meggyőződés, aminek folyamatán mindenki egyénileg megy végig, valakinek a példája által, vagy egy személyes élmény hatására. A tájékozódás és megfigyelés ebben a folyamatban kulcsfontosságú, mert ezáltal nagyon sok felismerés születik. A táplálkozásunkhoz nagyon sok környezetszennyező hatás kapcsolódik, csak végig kell nézzünk a boltok polcain, hogy mennyi rövid életű csomagolóanyag lesz a jóllakottságunk mellékterméke. Érdemes lenne ebbe is belegondolni a fogyasztói szokásaink során. Sajnos a műanyagok annyira beszűrődtek az életünkbe, hogy nehéz kikerülni azokat, de kellő tudatossággal lehet csökkenteni a háztartási hulladékok mennyiségét, szintén egyéni döntések alapján – csomagolásmentes, vagy papírcsomagolású termékek választásával, piacok, termelők felkeresésével, saját kiskert kialakításával – a szelektív gyűjtéssel pedig megadjuk az esélyét az újrahasznosításnak. Mivel ennek aránya átlagban még csak a 25 %-ot közelíti, valóban a legjobb hulladék az, ami nem is képződik. Komposztálással eleve 30-40 %-kal csökkenthetjük a kuka tartalmát, ráadásul így visszavezetjük a szerves anyagokat a természet körforgásába.

- – Az Erdő Ajándéka Alapítvány milyen szerepet tölt be az életedben, s mi annak a fő célkitűzése? (Mit tanultál az erdei programok során az emberekről?)
– Néhány szakemberrel összefogva 2019-ben hoztuk létre a solymári bejegyzésű Erdő Ajándéka Alapítványt, mellyel célunk, közelebb vigyük az embereket a természethez, segítsünk, hogy jobban megértsék az összefüggéseit, folyamatait, a természet részének tekintsük magunkat és megismertessük a fák, gyógynövények kedvező hatásait. Az alapítvány elnöke, Szabó Miklós erdőmérnök, erdőpedagógus a szervezet kulcsszereplője, aki rendszeresen vezet túrákat, nyári táborokat és a fák, rügyek, növények szakértője. Minden évben megszervezzük a május 10-i Madarak és Fák napjához kapcsolódóan az Énekelj az Erdőben programot, amihez a világ bármely pontjáról lehet csatlakozni, így több ezer fiatal azonos időben énekel kint a természetben, a körülöttük lévő parkokban, erdőkben, míg a fő esemény a Normafán zajlik, az odaérkező kórusokkal. A programjainkon résztvevők nyitottak, lelkesek, érdeklődőek. Sokan kevésbé ismerik a gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket, ami számomra mindig meglepő, mivel régóta életem részei. Ezért is tartom fontosnak a növények hatásainak népszerűsítését, rügyelixírek, gyógyteák, tinktúrák, táplálékok formájában.
- – Főleg talán a tinédzserekre jellemző, vagy a zöld aktivistáknál jelenik meg a félelem, amit klímaszorongásnak nevezünk. Mit gondolsz, hogyan lehet elkerülni, hogy a klímavédelem szorongást keltsen s távolságot alakítson ki az emberek között?
– A klímaszorongás legjobb ellenszere az aktivitás. Bármilyen kis változtatás sokat jelent – ezzel az ember felelősséget vállal egy tisztább jövő érdekében. A budapesti belvárosban, vagy máshol, lakásban élők számára is vannak jó lehetőségek – ilyenek pl. a kerületi komposztudvarok, közösségi kertek, adományboltok, csomagolásmentes boltok, termelői piacok. Ma már egyre több újrahasznosító, upcycling vállalkozás működik, ahova be lehet vinni a nálunk megunt, kinőtt, kiszakadt ruhákat, amik nekik hasznos alapanyagként szolgálnak. Van több hulladékudvar, ahova szelektíven lehet leadni elromlott, eltört tárgyainkat, ez is segítséget jelent. Vannak civil szervezetek, ahol lehet önkénteskedni faültetésben, kampányokban. Érzékelhető egyfajta fejlődés a tisztább élet felé, amihez egyénileg lehet kapcsolódni.
- – Miért érzik sokan úgy szerinted, hogy a zöld élet „túl nehéz” vagy „csak a gazdagoknak való”?
– A tudatos döntések mindenképpen plusz energiabefektetéssel és időráfordítással, új szokások bevezetésével járnak és emiatt lehet egyfajta tartózkodás a környezetvédelem ügyétől. Azonban itt is a belátás segít, amiben el lehet jutni addig, hogy már akarjuk a változást és hajlandóak vagyunk meghozni a szükséges áldozatokat érte. Egy nagyvárosban a problémák szembetűnőbbek, vidéken kevésbé, de az időjárási anomáliákat mindannyian érezzük. A melegedő klímánkban épp nem az a megoldás, hogy klímaberendezéseket szereltetünk fel, hanem érdemesebb inkább fákat ültetni, árnyékolni, természetesebb módon hűteni a lakást, valamint olyan táplálékot enni nyáron, amik hűtenek, télen olyanokat, amik belsőleg fűtenek. Emiatt nem javasoltak télen a trópusokról importált déli gyümölcsök és a melegházi, lédús termények, hanem inkább a természetes szénhidrátok, a hazai, szezonális idényzöldségek, olajos magvak, csípős fűszerek.

- – Hol érdemes elkezdeni a változtatást? Melyik az a kis lépés, ami valóban sokat számít?
– Minden kis lépés fontos a természet- és környezetvédelem irányába, azonban igyekezzünk a gyökérproblémához eljutni és ne csővégi megoldásokra koncentráljunk. A szelektív gyűjtéssel még keveset tehetünk, a legjobb, ha eleve olyan döntéseket hozunk, amivel csökkentjük a hulladék mennyiségét. A nagyüzemi mezőgazdaság és állattartás is hatalmas sebeket üt a bolygónkon, ezért érdemes helyi termelőket felkeresni, meggyőződni a valódi helyzetről, kevesebb állati eredetű terméket fogyasztani. Ehhez egyre több könyv, film, civil szervezet szolgál segítségül.
- – Szerinted ma Magyarországon mi a legnagyobb akadálya a tudatos életmódnak?
– Talán a legnagyobb akadály a közömbösség, a változás hárítása, a megkövesedett társadalmi szokások és a fogyasztás manipulálása reklámokkal, akciókkal, kedvezményekkel. Sajnálatos, hogy a GDP, az ipari, termelési teljesítmények a fejlődés legfontosabb mércéje, és amíg kormányzati szinteken ez a helyzet, addig nem is várhatunk gyors központi megoldásokat, nekünk egyénileg kell ráébrednünk a változtatás szükségességére és jelentőségére.
- – Hogyan született meg a solymári Öko Klub ötlete? Kiknek szól ez a klub?
– A Tudatos Vásárlók Egyesülete hirdet évek óta ÖkoKör-vezetői képzést, amivel mindenki a saját pátriájában tarthat ÖköKöröket, ami valójában gyakorlati műhelymunka a környezettudatosság érdekében. Számomra ez egy példaértékű kezdeményezés, ami önkéntesek hálózatával működik szerte az országban, kizárólag a tisztább, természettel való összhang javításának érdekében. Azoknak szól, akik egy kicsit is szeretnének környezettudatosabban élni, kérdéseik vannak, változtatni szeretnének, vagy csak hasonló gondolkodású csoportokhoz kapcsolódnának. Azokat is várom, akik már ráléptek a változás útjára és szívesen megosztanák másokkal felismeréseiket. Korosztályi lehatárolás nincs, ezért fiatalokat, idősebbeket is várok.

- – Mire számíthat az, aki először érkezik? Beszélgetések lesznek inkább, vagy gyakorlati foglalkozások?
– Minden foglalkozás bevezető beszélgetéssel indul, amit valamilyen gyakorlati tevékenység követ – pl. csíráztatunk, komposztálunk, kertészkedünk, fermentálunk, kipróbálunk egyszerű, gyorsan elkészíthető, egészsgéges recepteket, ismerkedünk a gyógynövényekkel. Lesznek meghívott vendégeink, akiktől érdekességeket hallhatunk, együtt készítünk ételeket, együtt kertészkedhetünk.
- – Milyen témákat szeretnétek érinteni az első hetekben/hónapokban?
– Az ÖkoKör első öt foglalkozásán táplálkozási szokásainkat járjuk körül az egészség, a hulladék, a klímaváltozás, és a közösség szempontjából. Az első alkalommal mindenki vállal valamit, ami egy szinttel több, mint amit eddig tesz a környezetvédelem érdekében. Az Ökotükör segítségével mérni fogjuk, hogy a 6 hét során ki miben tudott változtatni, tudta-e tartani a vállalását. A 6 hét után havi egy alkalommal tervezzük a folytatást, ÖkoKlub formájában. Mindezt munkafüzetek, kiadványok segítik.
- – Lesznek konkrét, hétköznapi praktikák is? Mit lehet itt konkrétan tenni, tanulni, enni? A felszíni insta videókat blogokat azért azt hiszem ma már sokan követik, mitől tud egy ilyen klub foglalkozás más vagy több lenni?
– Kifejezetten része a foglalkozásoknak a hétköznapi praktikák megismerése, mert ezek segítik a résztvevőket, hogy saját közegükben is elkészítsenek 1-1 receptet. A közös, személyes találkozásoknak nagyobb és hosszabb távú hatása van, mint ha csak az interneten megnézünk 1-1 rövidfilmet. A személyes jelenlét élményt ad, amire hosszabb távon tudunk emlékezni és a közösség megerősíti a változásainkat. Együtt fogunk készíteni különböző növényi szendvicskrémeket, megkóstoljuk a karobot, a kakaót kiváltó kedvezőbb alternatívát, kóstolunk fermentált ételeket, megtanuljuk a kovászos kenyér készítését. ültetünk fűszernövényeket, megismerjük a 20 legfontosabb gyógynövényt, amikkel kiválthatjuk a filteres teákat, komposztálunk, kertészkedünk. Lesznek meglepetés meghívott vendégeink is ezekben a témákban.
- – Szerinted mi a legnagyobb félreértés a fenntartható életmóddal kapcsolatban?
– A fenntartható fejlődés fogalma, hogy úgy használjuk a jelen erőforrásait, hogy azok a jövő nemzedékeit is tudják szolgálni. Tehát a megújuló energiaforrásokat részesítsük előnyben, és a körforgásos gazdaság kialakítása legyen a cél, vagyis mindent, amit létrehozunk, vezessük vissza valamely termelési fázisba – műanyagok, alkatrészek, textilhulladékok, szerves anyagok újrahasználata, vagy újrahasznosítása. Az ellentmondás és egyben félreértés az, hogy fejlődés nem lehetséges úgy, hogy az fenntartható is legyen. Ez abban mutatkozik meg, hogy az abszolút körforgást nehéz megvalóstani még, mivel pl. a hulladék nagy része még a lerakókba, vagy az égetőkbe kerül, a talajt, vagy a levegőt szennyezve, emiatt lehet sok szkeptikusa e témának.
A fenntartható életmód azonban egyéni döntéseken alapszik, amiknek a forrása a tudatosság, a belátás és meggyőződés, hogy szükség van a változtatásra. Emiatt a fenntartható helyett inkább a tudatos szót használnám, ha életmódról beszélünk és itt is az játszik kulcsszerepet, hogy mi hogyan tudjuk az anyagok körforgását létrehozni.
- – Mit jelent számodra a „jó élet”? A fogyasztás csökkentése inkább lemondás vagy felszabadulás?
– Egyik tényező a természettel való harmónia és az ÖkoKörök és az ÖkoKlub épp ezzel foglalkozik, ennek helyreállítását célozza meg, amiben egyre beljebb lépkedhetünk, egyéni meglátások, döntések által. A fogyasztási szokások esetében meg kell különböztessük az igényeket a valódi szükségleteinktől és már ennél a pontnál meg lehet húzni a határokat, hogy mit veszünk meg és mit nem. Igen, bizonyos esetekben lemondással jár, de ha az tudatos és megvan az oka, akkor felszabadító tud lenni. A jó életről Váradi Tibor vallásbölcsész és természetgyógyász tanítását tartom alapvető fontosságúnak: akkor élhetünk jól, ha összhangban, harmóniában vagyunk önmagunkkal, embertársainkkal, a természettel és a természetfelettivel. Erre a négyes alapra épülő jó életet hirdeti a június 7-én a Mom Kulturális Központban megrendezésre kerülő Napfényes Fesztivál is, ahol a témában értékes előadásokon, természetgyógyászati konzultációkon lehet részt venni, és az Erdő Ajándéka Alapítvánnyal és velem is találkozhatnak a látogatók, a Környezetvédelmi Sátorban. „Ökopraktikák a mindennapokban” címmel workshopot is tartok, amire minden érdeklődőt szeretettel várok.

- – Miyen tipikus pazarlásokat látsz a magyar háztartásokban?
– Az emberek sajnos gyorsabban változtatnak a környezetükön, mint saját magukon, a viselkedésükön. Alkalmanként fontos is a környezetünkön való változtatás, de a kulcsterület mégis a belső változások elérése kellene legyen. Amikor környezetünkön alakítunk, fontos lenne, hogy a lecserélt, még jó állapotú bútor, eszköz, ruhadarab, táska ne a kukába kerüljön, hanem olyanokhoz, akik még tudják használni. A bevásárlások terén is nagy a pazarlás az egészségtelen ételek, italok terén. Sajnos sokszor fontosabb az ízlés élménye, mint az, hogy az adott termék fogyasztásával mit okozunk magunknak és a bolygónak – gondolok itt alumíniumdobozos energiaitalokra, cukros, szénsavas üdítőkre, az ultrafeldolgozott termékekre, az élelmiszerkivonatokra, húskészítményekre. Ezek helyett sokkal egyszerűbb, gazdaságosabb és természetesebb megoldások vannak, amikkel jóval kevesebb betegség alakulna ki.
- – Milyen helyi problémákra reagálhat akár itt Solymáron egy öko közösség?
– Az adott területen élő közösség ismeri legjobban a helyi problémákat, amiket helyi szinten is szükséges megoldani. Az ökoturizmus kulcstényezője is ez, hogy a kezdeményezések decentralizáltan, helyi szinten fogalmazódjanak meg, mivel az adott területen élő lakosság látja át leginkább a problémákat és a megoldási lehetőségeket. A foglalkozásokon ki fog derülni, kit mi zavar, milyen helyi problémákat észlel Solymáron, amik ökológiailag problémásak és ezeken hogyan lehet segíteni. Szerintem pl. a lakótelepen élők számára ki lehetne alakítani egy komposztudvart, aminek egy kisebb, lelkes csoport lehet a felelőse, mert ezzel a kommunális hulladék mennyisége csökkenne, a szaga nem lenne zavaró és a lakosok évente virágföldhöz jutnának. Lehetne akár közösségi kertet is kialakítani, a miskolci Avas lakótelep kertjének mintájára. Kialakulhat egy erdőtakarító csapat, akik az önkormányzattal összefogásban összeszednék a szemetet a zöld területeken. Hasonló kezdeményezése volt az Erdő Ajándéka Alapítványnak is pár évvel ezelőtt.
- – Lehet-e egy kis közösségben valódi változást elindítani?
– Valódi változást mindenképpen egy támogató közösségben lehet elérni, ahol a tagok segítséget nyújtanak egymásnak, a tagoknak. Ez megerősítő hatású, mivel az egyének nem elszigetelten, félelemben, vagy szorongásban, hanem összekapcsolódva, egymással tudásmegosztásban, kölcsönös érdeklődésben, egymást értékelve élnek.
- – Szerinted hogyan fogunk élni húsz év múlva?
– Ez nagymértékben azon múlik, hogyan élünk most. Ha vannak valódi döntéseink egy jobb élet iránt, ha össze tudunk kapcsolódni a természetet segítő, a Föld gyógyítását lehetővé tevő, jó ügyek érdekében, akkor az egyéni döntéseinkkel megalapozunk egy zöldebb, tisztább jövőt.
- – Mi lenne az az egy változás, amit legszívesebben látnál az emberek gondolkodásában?
– Nemrég olvastam egy könyvet, aminek az alcíme: Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik, valamint a Cowspiracy és Christspiracy c. filmek is nagy hatással volta rám. Azért, hogy ne „vágjuk magunk alatt a fát”, a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb döntés a táplálkozásunk átalakítása úgy, hogy a természettel nagyobb összhangban történjen. Ha ebbe betekintünk, nagy ablak nyílik arra, hogy mennyi kárt okozunk a Földnek a táplálkozásunk által és hogy mit jelent a természettel összhangban álló táplálkozás, ami elvezet a Föld gyógyításához is. Az május 26-án, 17.30-tól kezdődő ÖkoKör is erről fog szólni hat héten át, a táplálkozás környezeti hatásairól. Mindenkit szeretettel várok, aki szeretne változtatni életmódján és megoldásokat, válaszokat keres, vagy már változtatott és megosztaná másokkal jó gyakorlatait.
Kinter Alexandra
Kiemelt kép:
Illatminták, gyógynövények (Fotó: Krysto Vulovic)