APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Megújuló múzeum: Kis lépésekkel

Egy múzeum megújítása nem mindig látványos átalakításokkal, szembetűnő változtatásokkal zajlik. A kevésbé látható, kis lépések is legalább ugyanolyan fontos elemei az átalakulásnak. Sőt, a változás csak akkor lesz valóban értékteremtő és akkor marad értékmegőrző, ha a látványos megújulás mellett ezekre az apróságokra is kellő figyelmet fordítunk.

Ilyen kevésbé látványos, ám hosszú távon elengedhetetlen lépés, hogy a kifelé irányuló kommunikáció kövesse az információ átadás és befogadás terén zajló folyamatos változásokat. Ehhez pedig az is hozzátartozik, ahogyan a helytörténeti ismereteket, a helyi kultúrát, hagyományokat igyekszünk a közösség és a közönség számára átadni. Solymár és a nagyvilág című sorozatunkban megjelenő kiadványaink és filmjeink már mindezt figyelembe véve születtek. A sorozat különböző részeinek célja természetesen elsősorban településünk, Solymár, illetve az itt élők múltjának, jelenének, ünnepeinek, szokásainak bemutatása. Ezeket azonban igyekszünk tágabb kontextusba helyezni, hiszen Solymár kultúrája szorosan kapcsolódik a magyar kultúrához, és része az európai kultúrának is. Ez a tágabb kitekintés pedig azt is segíti, hogy a megszólítható, megszólítandó érdeklődők köre is kiszélesedjen.

Minden évben igyekszünk az állandó kiállításokat is apróbb kiegészítésekkel frissíteni, színesíteni. 2024-ben a szatócsboltunkba költözött be egy múzeumi bábu képében maga a szatócs, „Lőrinc bácsi”, ezzel is élőbbé téve az egykori solymári vegyesboltot bemutató enteriőrt. Még ugyan ebben az évben kialakítottunk a kapualjban egy vitrint, mely a gyűjtemény megszületésében és gyarapodásában kiemelkedő szerepet játszó helytörténeti kutatóknak, a névadó Dr Jablonkay Istvánnak, Seres Istvánnak és Dr Valkó Arisztidnek állít emléket. 2025-ben pedig a régészeti kiállítás egészült ki egy saját világítással is ellátott, kihúzható fiókkal, melyben a középkorból származó ezüstpénzeket mutatjuk be a látogatóknak.

Természetesen az épületre, az udvarra és a raktárra is fordítunk figyelmet, hiszen az olyan praktikus szempontok mellett, mint a lehető legmegfelelőbb tárolás, környezet és hőmérséklet biztosítása a műtárgyak számára, az sem mindegy, milyen környezetben fogadjuk a látogatókat. Az elmúlt években több alkalommal is sikerült kisebb összegeket nyernünk állományvédelmi pályázatokon, így a raktárban lévő műtárgyak és az általunk őrzött iratok egy jó része már a tároláshoz legmegfelelőbb, úgynevezett savmentes dobozokba és irattartókba került áthelyezésre. Az udvar és az épület pedig folyamatosan alakul és szépül: restaurálásra és konzerválásra kerültek a sírkövek, elkezdődött egy kisebb gyógynövénykert kialakítása, a tavalyi évben pedig az utcafronti ablakkeretek és a kapu is megújult.

A megújulás során azt is fontosnak tartjuk, hogy a gyűjtemény képes legyen kicsit kimozdulni a saját épületéből, a helytörténeti érdeklődésű vendégek ne csak nyitvatartási idejében kaphassanak ismereteket, szerezhessenek helytörténeti élményeket. A korábban már említett digitális adatbázis is ezt a célt szolgálja, azonban akkor is szem előtt tartottuk ezt a gondolatot, amikor az I. solymári kalandséta ötlete, majd a hozzá tartozó kiadvány is megszületett. Azóta már a második séta is kiadásra került, s mindkét esetben saját tempójukban, a maguk által választott időben, interaktív módon ismerhetik meg az érdeklődők a települést, ahol élnek, vagy ahová vendégként érkeztek.

Kiemelt kép:
A pályázati forrásból 2025-ben megújult utcafront (Fotó: Helytörténeti Gyűjtemény)