A magyarországi németek kitelepítésének 80. évfordulójára
Az 1946-os kitelepítés a magyarországi németek, és így a német nemzetiségi Solymár település történetének is egyik legnagyobb tragédiája. Április 18-án és 23-án marhavagonokból álló szerelvények indultak a solymári vasútállomásról Németország felé, a település lakóinak csaknem felét elszakítva családtagjaitól, barátaitól, kiszakítva otthonából, munkájából, kultúrájából. Fejenként maximum 100 kilogrammos csomagokba kellett a kitelepítetteknek egész addigi életüket – beleértve a magukkal vihető 20 kg élelmiszert, ruhaneműt, ágyneműket, háztartási eszközöket, kéziszerszámokat – becsomagolni és elindulni az ismeretlenbe.
Mindannyian tudjuk, hogy a történelem során átélt tragédiákra, veszteségekre való emlékezés nem csak történelmi és társadalmi, hanem emberi szempontból is különösen fontos. Ezeknek a megemlékezéseknek nem csak az a feladatuk, hogy feltárják az tényeket, hanem a történelmi igazság helyreállításával a meghurcoltak emberi méltóságát is visszaadják. A jelenben pedig a megértést és a békés együttélés kialakítását és fenntartását segítik.
A 80. évfordulón a művelődési ház és tagintézményei egy különleges, számos újdonságot is bemutató kiállítással készülnek. Az ünnepélyes megnyitóra április 17-én 18 órakor kerül sor a Svábhában.
Sokáig abban a hitben éltünk, hogy a solymári kitelepítést nem örökítették meg fényképek, így a szóbeli és írásbeli visszaemlékezéseken keresztül tudunk csak képet alkotni erről a tragikus eseményről. Ismerünk ugyan egyetlen fotót Seres István hagyatékából, ami a kapcsolódó megjegyzés szerint a kitelepítés során készült, ez a fénykép azonban rendkívül rossz minőségű másolat, így nem sok információval szolgál. A tavalyi évben azonban új anyagok kerültek a látókörünkbe, Ritter György kutatásai során rábukkant két, a solymári kitelepítés során készült fotóra. Meglepő módon ezek a képek a Buenos Aires-i kiadású Szabad nép című újság hasábjain jelentek meg. A kitelepítéshez kapcsolódó korabeli narratívát visszhangzó cikkből az derült ki, hogy a képek Hódy György fényképsorozatából származnak.

Bár – mint utólag kiderült – ez az információ pontatlan volt, mégis jó kiindulási alapként szolgált. A további kutatások során az Arcanum, Magyarország legnagyobb, folyamatosan bővülő digitális periodika adatbázisa anyagából előkerült az eredeti képriport. Ez a 19 fotót tartalmazó beszámoló a Jövendő című lap hasábjain jelent meg. A fotók készítője eszerint Nódi György, aki nem csak a solymári vasútállomáson fényképezett, hanem végigkísérte a kitelepített solymáriakat a königsbronni barakktáborig.
A beszámoló nem csak a számunkra eddig ismeretlen fényképanyag miatt érdekes. Megdöbbentő az a kontraszt, ami az újságban leírtak, azaz a hivatalos narratíva és a kitelepítettek személyes beszámolói és visszaemlékezései között feszül. Kiállításunkban ezt a kettősséget is szeretnénk megmutatni.
A tárlat további, újdonságnak számító képeket is bemutat a kitelepítésről. Ezekhez a képekhez szintén Ritter György kutatómunkájának köszönhetően jutottunk. Kiderült ugyanis, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni hagyatékának feldolgozása során a testvére, Gyarmati László által készített fényképek is digitalizálásra kerültek. Gyarmati László a kitelepítés során többek között a piliscsabai állomáson látott el orvosi szolgálatot – és műkedvelő fotósként számos fényképet is készített az eseményekről. Ezek a fényképek pedig, bár nem itt készültek, a kiállításon elhangzó solymári visszaemlékezésekkel és történetekkel kísérve segíthetnek nekünk átérezni és megérteni a kitelepítettek és az ittmaradottak által 80 évvel ezelőtt átélteket.
A nyitókép a mesterséges intelligencia által készített illusztráció.