APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

A Bohém Világ Polihisztora

Kamondy Imre egy igazi „összművészeti kalandor”, a magyar underground kultúra egyik legszínesebb és legsokoldalúbb egyénisége. Egyszerre festő, zenész és költő, de nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé, hogy mi teszi őt igazán érdekessé a művelődési ház szombat este nyíló kiállítása kapcsán.

Kamondy Imre pályafutása nem a festővászonnál, hanem a világot jelentő deszkákon kezdődött. Pályáját a Stúdió K-ban kezdte, majd 1980 és 1989 között a legendás kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. Ez a korszak alapozta meg azt a drámai látásmódot és történetmesélő kedvet, ami ma is áthatja minden alkotását.

A zene és a „Balkán-cirkusz”
Sokan a Cabaret Medrano zenekar frontembereként ismerik. Az együttest 2001-ben alapította Verebes György festőművésszel közösen. Zenéjük egyfajta „közép-európai bárzene”, ahol a pesti sanzon keveredik a balkáni ritmusokkal és a cirkuszi hangulattal. A zenekar neve a híres párizsi Medrano cirkuszra utal, ami egykor Picassót is megihlette. Dalszövegei gyakran kisvárosi vagy budapesti sorsokat, fura karaktereket és éjszakai kalandokat beszélnek el – pontosan azokat, akiket a festményein is láthatunk.

Mediterrán mítoszok és pesti éjszakák
Bár íróként és zenészként évtizedek óta jelen van, festészettel komolyabban csak az utóbbi években kezdett foglalkozni. Képeit Bojár Iván művészettörténész talán a legpontosabban úgy jellemezte: „Naconxypan (Gulácsy Lajos álomvilága) és Macondo (Gabriel García Márquez mágikus realista városa) között félúton”. Ez a kettősség adja Kamondy képeinek erejét: a hétköznapi, gyakran kocsmákban vagy bárokban felbukkanó alakok nála mitológiai hősként jelennek meg. A mediterrán életérzés, a fülledt titkok és a „bohém éjszakák” állandó motívumai.

Miért érdekes ez a kiállítás?
A megnyitó különlegessége, hogy Kamondy nemcsak a képeit hozza el, hanem saját költeményeit is előadja. Ez egy ritka lehetőség arra, hogy a látogató egyben kapja meg azt az összművészeti élményt, amit Kamondy képvisel: A mediterrán és budapesti hangulatú festmények, a sajátos orgánumú versek, a képek mögött rejlő „mintha-mitológiák” elegyét.
A kiállítás másik két résztvevője tökéletesen kiegészítik ezt a világot.

Az éjszaka krónikása
Borsándi Balázs „Boci” nem „kívülről” festi a bohém életet: ő maga több mint 15 éve a budapesti underground művészvilág belső köréhez tartozik. Olyan kultikus helyek pultjai mögül figyelte a város lüktetését, mint a Sirály, a Roham vagy a GMK. Képein a kocsmák sajátos atmoszférája, az éjszakai fények és az ott elrejtett érzelmek elevenednek meg. Olyan neves kortárs alkotókkal dolgozott együtt és kötött barátságot, mint Bánki Ákos vagy Stark Attila, így művészete a legfrissebb pesti vizuális kultúrában gyökerezik.

A Pozsonyi út arcképfestője
Timár András grafikus-illusztrátorként a Piccolo söröző (egy népszerű teraszos hely a Pozsonyi úton) mindennapjait és törzsvendégeit örökíti meg. Munkáiban a dokumentarista pontosság és a játékos humor keveredik. Nála a sörös rekeszen ücsörgő biciklis futár, a teraszon sakkozó műszaki vezető vagy a hely kabalakutyája, Pepsi is főszereplővé válik. Empátiával és sokszor dadaista humorral mutatja meg azt a közösségi élményt, ami egy egyszerű sörözőt kultikus budapesti találkozóhellyé emel.

A három alkotó együtt hozza el nekünk a budapesti hétköznapok és éjszakák egy-egy szeletét, így az április 11-én, szombaton 18 órakor nyíló kiállítás nemcsak művészeti esemény, hanem egyfajta városi korrajz is.

Esti levezetés a Café Medranóval
A megnyitót követően az éjszaka hangulatai a vásznakról a hangszerekre költöznek: a Café Medrano formáció ad koncertet. Az együttes a Cabaret Medrano intimebb, de annál karcosabb kistestvére, ahol a latin és jazz elemek blues- és rock-improvizációkkal találkoznak. Zenéjükben ott lüktet a balkáni-klezmer és a gipsy-tangó, szövegeik pedig Tom Waits és Lou Reed világát idézve mesélnek a pesti gangokról, félszemű macskákról és a város rejtett titkairól.