Most hétvégén szombaton gyermekeknek s felnőtteknek is szóló, rendhagyó író-olvasó találkozóra érkezik a Művelődési Házba dr. Ijjas Flóra. Az írónő, aki eredeti szakmáját tekintve fenntarthatósági szakértő, egyetemi tanár, nemrég megjelent könyve a Bálnák közt veled kapcsán most gyerekeknek tart előadást. Illetve inkább mesél- arról, hogy mire inspirálta őt a bálnákkal való úszás, miért olyan fontosak ezek az állatok az emberiség életében, mit tanulhatunk tőlük. Mi most környezetvédelemről a tudatos nevelés kapcsán beszélgettünk.
Az előadás szombaton 13:30-tól kezdődik, várunk mindenkit szeretettel.
- A Bálnák közt veled egyszerre irodalmi mű és szemléletformáló alkotás. Hogyan talált egymásra az írás és az ökohumanista gondolkodás a munkádban? Mi volt előbb? A vágy az írásra, vagy a természetvédelem- fenntarthatóság iránti elkötelezettség?
– Egyetemi adjunktuskánt sok évig tanítottam és kutattam a fenntarthatóság területén, de közben mindig is nagyon vonzott az irodalom, az emberi psziché, az érzelmek és az etika világa. Bennem ezek organikusan fonódnak össze és azt hiszem nem is lenne szabad őket olyan élesen elválasztani egymástól, amennyire élesen azt a kapitalista, patriarchális, materialista (gazdasági-társadalmi-kulturális közegbe ágyazódott) tudomány teszi.
- Mit jelent az „ökohumanizmus” a mindennapi gyakorlatban, és hogyan jelenik meg ez a könyv narratívájában?
– Az ökohumanizmus szó egy holland filozófustól származik és arra utal, hogy a demokrácia, a fenntarthatóság és minden élő lény és természeti környezet egymással szoros kapcsolatban áll, s a nem ártás elvét az intézményrendszereink kialakításakor is figyelembe kellene vennünk.
A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy minden döntés előtt fel tehetjük magunknak a kérdéseket: Biztosan igaz az, amit gondolok? Amire készülök, az szolgálja az igazságosság elvét? Árt embertársaim szabadságának, vagy másképp? Árt az érző lényeknek és a környezetnek?
Nem szeretnék szájbarágós irodalmi műveket alkotni, de nem tudok és nem is akarok önmagamból kifordulni, a regényeimben megjelenik a társadalomkritika.
- Azt nagyjából minden laikus tudja, hogy a bálnák a Föld legnagyobb teremtményei… De néhány általános információn túl – például, hogy dalolva kommunikálnak egymással – kevés információval rendelkezünk. S Magyarország nem tengerparti állam, még csak érintettségünk sem nagyon van a mindennapok tekintetében. Miért éppen a bálnák kerültek a vizsgálatod középpontjába? Miben különleges a szerepük a Föld ökológiai rendszerében?
– Nálunk sokkal régebb óta élnek a Földön bálnák és vannak olyan különleges képességeik is, melyekkel mi nem rendelkezünk. Egyes fajokat félelmetesen pontos tájékozódási készség, rendkívül összetett szociális rendszerek és kitűnő adaptációs képesség jellemez. Emellett egyetlen bálna nagyjából 1500 fa karbonsemlegesítő munkáját látja el, tehát sok más mellett az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is rendkívül fontosak.
Engem a hosszúszárnyú bálnák altruizmusa fogott meg leginkább, ezen viselkedésük (például hogy embert mentenek cápák elől, fókákat orkáktól), legvalószínűbb oka a tudósok szerint, hogy nem kedvelik a szenvedést…
- Szakmai szempontból mi az a legkevésbé ismert tény a bálnákról, ami téged is meglepett a kutatásaid során?
– Hogy egy ámbráscet képes lenne a hangjával embert ölni, mégsem teszi…
- Melyek ma a legnagyobb veszélyek, amelyek a bálnákat fenyegetik, és ezek mennyiben kapcsolódnak az emberi életmódhoz?
– A kereskedelem (tengeri hajózás: zaj és ütközések miatt), a halászat (túlhalászat, hálóba gabalyodás), az óceánok savasodása és melegedése, bálnavadászat, hulladék, szennyezések. Az egész mögött a fogyasztói társadalom életmódja áll, az extraktivizmus, a tőkefelhalmazó elitek társadalmi dominanciája (a világ népességének kis százalék felelős a legnagyobb környezetterhelésért).
- Hogyan lehet egy ilyen komplex és sokszor riasztó témát gyerekek számára érthetően és mégis hitelesen átadni?
– A szívükön keresztül sok-sok érdekességgel. Hiszem, hogy a kíváncsiság, a szeretet és összefogás ereje tud változást hozni.
- Mit gondolsz a legfontosabbnak egy gyerekeknek szóló előadásban: az információt, az élményt vagy az érzelmi kapcsolódást? Kaptál olyan visszajelzés gyerekektől, ami különösen megerősítettek téged abban, hogy érdemes a témával foglalkozni?
– Ha meglátják a bálnákban az érző lényt, máris kapcsolódnak hozzájuk és törődni kezdenek velük. Szerintem ez a kulcs és az eddig tartott előadásaimban ezt a folyamatot követtem nyomon náluk. Nagy szemekkel figyelnek, rengeteget kérdeznek és igényük van az utófeldolgozásra, hogy rajzoljanak, beszéljenek róla, másoknak is mesélhessenek, ebben nagy segítségükre lehetnek a szülők. Szerintem ezek az élmények beépülnek és a törődő szereteten keresztül megmaradnak később is, főleg, ha ösztönözzük őket az aktivizmusra és a koruknak megfelelő összefüggések felismerésére.
- Hogyan lehet egy szárazföldi, kisvárosi közegben – például Solymáron – közelebb hozni a gyerekekhez és a családokhoz az óceánok világát?
– Történetekkel, mesékkel, átéléssel, képekkel, képsorokkal. A gyerekeknek fantasztikus a képzelőereje és az átélőképessége.
- Az alkotói és szakmai munkád során hogyan látod: változik-e a társadalom viszonya a természethez? S mennyire vagy bizakodó, milyen szerepe lehet a szép/szórakoztató irodalomnak a felelősség/figyelemfelkeltés tekintetében?
– Néha nagyon nehéz, bevallom, de különben meg mi értelme? Amíg azt látom, hogy legalább a gyerekek értik, hogy miért fontosak a bálnák és az érző lények, addig minden rendben lesz.
Mivel a történetmesélés és írás mindkét agyféltekét megdolgoztatja, ezért úgy gondolom, hogy óriási szerepe van az edukációban és az információk valós beépülésében, az integrációban. (Nagyon úgy tűnik, hogy én írás nélkül nem vagyok jól és bár Magyarországon írásból megélni nem lehet, én azért írni fogok és csordultig a szívem örömmel, ha néhány embertársamat megérintik a történeteim.)
- Van e esetleg olyan plattform, vagy foglalkozás szervezet, akiket szívesen ajánlanál? (gondolok itt akár WWF-re vagy más hazai organizációra..)
– A Jane Goodall Intézet, a CELO platform, a Paul Watson Hungary, WWF, Mikepércsi anyák és még sokan mások nagyon sokat tesznek a környezetért, igazságosságért, egy élhetőbb, szebb világért.