A Svábházban 2026. január 30-án, 18 órakor a „Mesterségem címere” című beszélgetős műsor vendége, Pál József faszobrászmester lesz.
A József utcai ikerház nappalijában ülünk Józsival – a szomszédommal –, a szebbnél szebb bútorok, faragott tárgyak, óragyűjtemények és legújabb munkája, egy női empire szekreter között. Ez nem akármilyen szekreter! Ha elforgatjuk a glóbusz formát, házioltárt látunk, ha tovább forgatjuk, egy fésülködő, tükrös szekrénykét, és ha még egyet forgatunk rajta, akkor rejtett, titkos fiókok és ládikák sokasága tárul elénk. Egyik ámulatból a másikba esem! A kicsi, picur és még picurkább fiókok ki-be mozgathatók, úgy csúsznak a szerkezetben, mint kés a vajban. Micsoda precizitás, mekkora türelem és milyen szakmai tudás szükséges egy ilyen több funkciós, bonyolult bútor megtervezéséhez és megalkotásához! Mert Pál József minden munkáját maga tervezi és maga építi meg.



– A faszobrászatot 41 éve a Pallos-műhelyben kezdtem el tanulni – kezdi Józsi szakmai karrierjének történetét. – Ennek a műhelynek olyan híre volt, hogy ha valaki meghallotta a nevét, biztos lehetett abban, hogy az ott felszabadult inasok megtanulták a mesterségüket. Azonnal fel is vettek a Képzőművészeti Kivitelező Vállalathoz, akik a Szabó Ervin könyvtár egyik termének mennyezeti faragott díszítését restaurálták. Reggel megkaptam a munkát, és délután megkérdezte a főnökünk, hogy fölrajzoltam-e a motívumot? Nagyot nézett, mikor közöltem vele, hogy elnagyolva ugyan, de már ki is faragtam.
Nem élvezhettem sokáig a vállalatnál rám bízott feladatokat, mert két évre behívtak katonának. Jó dolgom volt, a kiképzés és az eskütétel után az éppen alakuló barkácsműhelybe kerültem, ahol reprezentációs célra felszabadulás-szobrokat meg Lenin-fejeket faragtunk. Annyi Lenin-fejet készítettem, hogy a végén már csukott szemmel is ki tudtam volna faragni.
Két év sok idő, hiányzott a szabadság, a zenekarom, a barátok, a lányok. Volt egy beat-együttesünk, a Sony, ahol gitároztam és énekeltem. 1968-ban a mi bandánk volt a Balaton legjobb zenekara, még az Illés klubban is felléptünk! Mi a beat nemzedék képviselői voltunk: gitár, hosszú haj, farmernadrág, cigi.
A katonaság után visszamentem a Képzőművészeti Kivitelező Vállalathoz, ahol a munkamorál olyan igazi szocialista tempó volt. Mivel én kisiparosnak tanultam egy iparos műhelyében, ahol reggel 7-től este 7-ig dolgoztunk, nem voltam a henyéléshez hozzászokva. Amikor kiderült, hogy a kétszáz munkaórára kijelölt feladatot negyven óra alatt végzem el, akkor a kollégáim ferde szemmel néztek rám. Meg kellett tanulnom, hogy napi két órát dolgozzak, a többi időben kártyáztunk, beszélgettünk. Ez nekem nagyon nem tetszett, úgyhogy a nyolcvanas években, amikor elkészült a solymári házunk és a műhelyem, kiváltottam az ipart, és azóta itthon dolgozom. Mindennel foglalkozom, ami fa, kedvenc stílusaim a biedermeier és az empire. A faragás már nem érdekel annyira, nagyobb kihívás számomra a berakásos bútorkészítés.
Hogy milyen munkái voltak Pál mesternek az elmúlt 45 évben, hogy alakult a családi élete, milyen szobrokat, bútorokat köszönhet neki Solymár közössége, azt a január 30-ai beszélgetésen megtudhatják az érdeklődők!
Hartmann Hellebrandt Hilda
kulturális referens