APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

Kautzky Armand: „Igazán élni a kudarcaim tanítottak meg”

Emlékek, családi legendák, kimondatlan és elhallgatott igazságok. A színész nemcsak saját pályájáról és magán­életéről mesél a Story Magazin január 21-én megjelent számában, hanem szülei sorsáról, egy letűnt korszakról is – arról a világról, amely meghatározta az életüket, az életét.

Néhány napja megjelent önéletrajzi könyvében gyerekkorától napjainkig ír, magánéletéről, családjáról és különös sorsukról. A kötet nem egy színész portréja, hanem egy korszak lenyomata. Meg nem kapott szerepek, elhallgatott életek, méltósággal viselt sorsok. „A kudarcaimból, mert voltak bőven, talán többet tanultam, mint a sikereimből. Ez utóbbiból is bőven kijutott, szerencsére. De igazán élni a kudarcaim tanítottak meg.”

A korát nehezen mondja ki, de tetszik, nem tetszik, szembe kellett néznie az elmúlt hatvankét évvel. Oly sok minden történt vele az évtizedek során, amiről érdemes – és talán mások számára is tanulságos – beszélnie. „Olyan családba születtem, ahol hét színész járt előttem. Legendák, történetek, félmondatok, elhallgatások – ezekből áll össze az életem” – mondja éreztetve, mekkora örökséget cipel.

Családi feszültség

Az első, amit szeretne rögtön tisztázni – mert évtizedeken át sokan úgy hitték –, hogy nem a híres színész házaspár, Kautzky József és Kállai Ilona gyereke. „Jocó nem az apám volt, hanem a nagybátyám, Ilona pedig nem az anyám, de halálukig egy család voltunk. A szüleim is színészek voltak. Az édesanyám, Kopetty Lia gyönyörű nő volt, sikeres pályát futott be, sokoldalú művész volt, az édesapám, Kautzky Ervin karrierjét viszont kettétörte a történelem. Apám soha nem politizált, de 1956-ban elmondott a rádióban egy verset. Emiatt sokan hősnek tartották, a hatalom azonban bűnösnek kiáltotta ki. Sinkovits Imrét, Mensáros Lászlót, Darvas Ivánt forradalmi tetteikért börtönbe zárták, majd szabadulásuk után dolgozhattak. Azt mondták: megbűnhődtek, leülték a büntetésüket, mehet minden tovább. Aki viszont nem került börtönbe – úgymond megúszta –, mint az apám, annak az egész élete lett egy börtön. Nem kapott jelentős szerepeket, csak néha-néha kisebbeket. A színházi plakátokon édesanyám neve mindig elöl szerepelt, az édesapámé pedig az utolsó helyen. Vagy sehol. Ez komoly feszültségeket okozott közöttük – arról nem is beszélve, hogy egy ilyen feszültség kellős közepén mindig ott áll a gyerek. Én ebben az árammal teli háromszögben nőttem fel, amelyben én voltam a villámhárító.”

Kautzky Armand további gondolatait a Story Magazin ma megjelent számában olvashatják, és hogy még nagyobb kedvet csináljunk – a hamarosan a könyvtárból is kölcsönözhető  –, könyv elolvasásához, álljon itt Kandász Andrea Facebookon közzétett néhány sora a könyvbemutatóról: „Elmondhatatlan öröm számomra, hogy vannak még ilyen kivételes, személyes együttlétet igénylő rendezvények! Armand igazi reneszánsz ember…


Csodálatos este volt. Léleknek, szellemnek ajándék, üdítő pillanatok. Megjelent drága barátunk, Kautzky Armand önéletrajzi könyve Bakay Dóra és Sztankay Ádám szerzők és osztálytársak izgalmas kérdéseinek őszinte replikájában színes családi történetekben felidézve a történelmet kulturális, színházi köntösben.  A nagyszerű csellista, Kalmus Felícián a zenei ívet hozta szenvedéllyel, Mohai Gábor pedig kivételes orgánumával adta át a közönségnek a hol sírós, hol vígadós történeteket.
A Papirusz Book Kiadó igényes köntösbe öltöztette a történeteket és fotókat mindannyiunk örömére. Szeressétek, keressétek, bármilyen alkalomra csodálatos ajándék.
Nagy szeretettel gratulálunk Armand! A színművésznek, a tanárnak, a szinkron színésznek, a nagybetűs EMBER- nek! Ölelés!”