Épp tíz évvel ezelőtt Dragomán György volt a vendége a könyvtár egyik író-olvasó találkozójának, s az ember lenyűgözve hallgatta, hogy az író ugyanúgy beszél, ahogy ír, egy gondolatot végtelen szövegfolyamként mond el egy szuszra, ahogy azt a Fehér királyban is teszi. Most feleségével, Szabó T. Annával látogat el Solymárra a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A házaspár intenzíven van jelen a közösségi médiában, rengeteg meghívásnak tesznek eleget, kedvelt szereplői a beszélgetős műsoroknak. Nagyon sok mindent meséltek már magukról, mégsem tudunk betelni a történeteikkel…
Ahogy megtudtuk, épp minden idejüket az írásnak szentelik, így, hogy ne zavarjuk őket, eltérve eredeti szándékunktól, nem tőlük kértünk kedves receptet, hanem magunk választottunk egy melegítő, téli étket, szemléltetve, hogy a leghétköznapibb fogás elkészítése is mennyire élvezetes lehet, csak adjuk meg a módját!
Sült cékla 2017 januárjából, Gyuri honlapjáról.
„Vegyetek egy csomó céklát. Mondjuk tíz szép közepes fejet. Hámozzátok meg. Mosolyogjatok azon, milyen szép piros leve van, és milyen jól megfesti a tenyereteket. Vágjátok félbe, aztán dobjátok mély salátástálba a céklafélgömböket. Öntsetek rá egy kevés nagyon jó olivaolajat, Rázogassátok a tálat, hogy a céklát finom olajfilm fedje be. Rendezzétek a céklát egy tepsire, vágott felével lefelé. Szórjátok meg durva szemű tengeri sóval. (Én füstölt tengeri-sóval szoktam, walesi, az a neve Halen Mon.) Dobjatok a céklák közé pucolatlan fokhagymagerezdeket. Süssétek 180 fokon egy órát, egy óra húsz percet. Kóstoljátok meg. Ha minden jól ment, a cékla megpuhult, kicsit megpirult, megédesedett, ízei elmélyültek, megfinomodtak. Ha akarjátok egyétek meg úgy, ahogy van. (Lehet húsok körete, vagy főzelékekhez húspótlék, feltét – szerintem nagyon illik lencséhez, csicseriborsóhoz.) Vagy szeleteljétek fel, azon langyosan öntsétek le a lehető legjobb fajta balzsamecettel, szórjatok rá diót, (aki igazán ravasz, a diót a sütés utolsó negyedórájára a cékla közé dobja)préseljetek rá néhány gerezdnyit a sült fokhagymából. (Bátrabbak durvára vágott pisztáciát, negyedelt narancsgerezdeket és akár fetát is tehetnek hozzá.) Egyétek meg.”

Ahogy a főzésről, úgy a vágyról, szerelemről, biztonságról is szó esik majd az esten Szabó T. Anna közelmúltban megjelent novelláskötete, az Erősebb nálam kapcsán is. Érdekes volt hallani egy riportműsorban, ahogy a könyvnek nemcsak a tartalma, de külső megjelenése is mennyire fontos számára, mindenre kiterjed a figyelme, ő is megadja a módját az apró részleteknek. Szilágyi Lenke fotóművész képe a borítón egy lemezen is szerepel, így az utolsó novellába Anna beleírta ezt a lemezt. Ahogy mondja: „Fontos a szavak nélküli közlés ereje!”
A házaspár januárban a marosvásárhelyi Erdély TV műsorának vendége volt. Kedves pályatársak, barátok róluk felidézett emlékeinek, gondolatainak bejátszása tagolta a beszélgetést.
Lackfi János költő közös fellépésekről, vers-impró műhelyekről emlékezett meg, ahol Anna bravúros gyorsasággal csak úgy ontotta magából a verssorokat.
Nyáry Krisztián szerint: „Mind a kettőjükben nagyon sok játékosság van. És a játékosság és humor nagyon közel áll egymáshoz. Mind a kettőjüknek jó humora van, és ez a humor ott rejtőzik egyébként a műveikben is.” Az Így szerettek ők írója rámutatott, hogy nincs kihez hasonlítani őket, mert a magyar irodalom híres alkotó-házaspárjai között mindig valamelyik fél domináns. Nem tud olyanról, ahol a férfi és a nő ennyire egyenrangú lett volna, ennyire jelentős, egyenrangú életművel, egymást segítve, egymás pályáját mindenben támogatva, de soha nem alárendelődve a másiknak. Ez, szerinte egyáltalán nem lehet könnyű és súrlódásoktól mentes számukra.
A kérdésre, hogy milyen színpadi szerepben tudja elképzelni Annát és Gyurit, Visky András erdélyi író, mindenképpen szenvedélyes műfajra gondolt, amilyen a modernista amerikai dráma, például a Nem félünk a farkastól. „De miközben ez a lelepleződő hazugságok drámája, a színpadi megjelenése a kegyetlen őszinteségnek lehetne a drámája” – mondja. „Mert a kegyetlen őszinteség sem egyszerű dolog, az nagyon kemény tud lenni mindannyiunk életében. Az ő esetükben ez nagyon erős bizalmi alapokra épül. Ezt sokra tarom, hiszen Gyuri írt egy híres szöveget a ’hárdkór’ konzervatív házasságról, ami bejárta a digitális világot, és sokfajta reakciót, beszélgetést szült. Ő nagyon a mélységet felkavaróan tud provokálni. De, ahogy az evangéliumokból tudjuk – teszi hozzá –, ha az angyal nem zavarja fel a tó vizét, nem lehet meggyógyulni. Csak akkor érdemes bemenni a vízbe, ha az angyal felkavarja. Gyuri egy ilyen angyal, aki felkavarja az állóvizeket, és ez gyógyító azok számára, akik nem félnek bemenni a felkavart vizekbe.”
Szabó T. Anna és Dragomán György saját, régi és új történeteit, az egymás és az élet iránti tiszteletre, figyelemre, állandó kíváncsiságra vonatkozó receptjeit hallgassuk meg inkább tőlük személyesen január 24-én, szombaton, 17 órától a művelődési ház színháztermében.
Jármy Éva
kulturális referens
- Szabó T. Anna Kolozsváron született, József Attila-díjas költő, műfordító, író. 1987-ben települt át családjával Szombathelyre, itt végezte a gimnáziumot, majd az ELTE angol-magyar szakán diplomázott. Az angol reneszánsz és barokk kor művészetéből doktorált. James Joyce, Sylvia Plath, John Updike, Beatrix Potter műveinek fordítója. 28 verseskötete mellett prózát is ír, híres novelláskötetei a Törésteszt, a Szabadulógyakorlat és a nemrég megjelent Erősebb nálam.


- Dragomán György Marosvásárhelyen született, József Attila-díjas író, műfordító. 1988-ban települt át Magyarországra, Szombathelyen érettségizett, az ELTE angol-filozófia szakán diplomázott. 2022-től a Berlini Művészeti Akadémia tagja. Leghíresebb művei a Pusztítás könyve, A fehér király, Máglya, Főzőskönyv, Adjuk meg a módját!