APÁCZAI CSERE JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ

Vissza

„De mit adtak nekünk…?”


A Brian élete című Monty Python filmklasszikus mára már szállóigévé vált költői kérdése Solymáron is aktuális lehet. Vajon mit adtak nekünk a valaha itt élt rómaiak? És a bronzkoriak? Vagy a középkor hétköznapi hősei, a mindennapi emberek? 


Ezen kérdések megválaszolásának egyik legizgalmasabb és leglátványosabb módja a kísérleti régészet, mely a konkrét leletek alapján, a gyakorlatban igyekszik újraalkotni a mindennapi, viseleti és harcászati eszközöket, azok használatát és készítési módját. Ez a kutatási módszer lassacskán már egy évszázados múltra tekint vissza.


1947-ben a norvég tudós, Thor Heyerdahl be akarta bizonyítani, hogy a Dél-amerikai őslakosok akár Polinéziával is kereskedhettek, ezért balsafából tutajt épített, a Kon-Tikit. Ennek fedélzetén társaival 101 nap alatt megtette a 4300 tengeri mérföldes utat Perutól Polinéziáig. Később aztán ősi hangszerek megszólaltatásával, többezer éves ételek elkészítésével, kőkori fegyverek tesztelésével kísérleteztek, és szereztek értékes információkat a tudósok. 

A két, talán legizgalmasabb kísérleti régészeti terep Európában a dániai Sagnlandet Lejre, illetve Guédelon vára Franciaországban. A dán Legendék Földjét (ami sokáig a jóval hivatalosabb Történelmi-Régészeti Kutatási és Kommunikációs Központ néven volt ismert) Hans-Ole Hansen etnológus alapította 1964-ben azzal a céllal, hogy különféle kísérletek nyomán szerezzen új ismereteket a múltról. A vaskori falut és áldozati mocsarat, viking-kori csarnokot, kőkori táborhelyet, valamint egy 18. századi tanyát is bemutató helyszínen a műhelyekben, kertekben, legelőkön és szántóföldeken mindenhol az adott kor módszereivel zajlik a munka. A turisták mellett pedig a világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek ide kísérletező kedvű régészek.
Guédelon várának építése 1997-ben kezdődött, és helyszínét Treigny közelében úgy jelölték ki, hogy minden szükséges természeti erőforrás (kő, homok, fa, víz, stb.) a rendelkezésre álljon a közelben. A vár építéséhez kizárólag a 13. században is rendelkezésre álló szerszámokat, technikákat használnak: kovácsok készítik a fémeszközöket, kalapáccsal törik a követ, amelyet egy kőbányából fejtenek ki, maguk termelik ki az agyagot és a homokot, az építőanyagokat pedig fakerekek és saját maguk által készített emelők segítségével húzzák fel a falakra. A várhatóan néhány éven belül befejeződő építkezést mára már az a rengeteg turista „finanszírozza”, akik az építkezést meglátogatják. 


A Vivianus Baráti kör – történelmi klub havonta megrendezésre kerülő klubalkalmain a helytörténeti gyűjteményben mi magunk is a kísérleti régészetet egy egyszerűbb formáját gyakoroljuk, amikor középkori lámpást , vagy római kori olajmécsest készítünk, a gyakorlatban is megismerkedünk az üveggyöngykészítés többezer éves technikájával, ókori és középkori receptek alapján főzünk korabeli technikákkal, zarándokjelvényt készítünk ónöntéssel, vagy épp kipróbáljuk, hogyan is készült egy bronzkori ház falazata – ahogyan ezt január 17-i alkalmunkon is tesszük majd, melyre szeretettel várunk mindenkit!

Tóth Piroska Anna
tagintézményvezető

Kiemelt kép:
A Legendák Földje (Sagnlandet Lejre) Dániában (Kép: visitfjordlandet.dk)