Solymári Szokolay Bálint Nőikar
A kórus 1983 januárjában alakult Szokolay Bálint és Blazsek Andrea karnagyok vezetésével. A célkitűzés az volt, hogy a nőikari hangzással egy új színfolt kerüljön a község kulturális életébe. Mózes Krisztina karnagy, orgonaművész 1988-ban csatlakozott a kórus munkájához. A nőikar díszelnöke Kelemen Istvánné, Gréti néni volt, zenei pártfogója pedig Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, aki rendszeresen vállalta a kórus hangversenyeinek házigazdaszerepét, és több mint 30 kórusművét írta, ajánlotta az együttesnek. A nőikar repertoárja a gregorián dallamoktól a XX. századi zeneszerzők alkotásáig terjed. Jelentős részt foglal el benne az egyházzene, valamint a magyar népzene. Alapító karnagyukhoz való hűségük kifejezéseképpen a kórus 1998-ban felvette Szokolay Bálint nevét. A kórus első jelentős önálló hangversenyére 1985 őszén a gyöngyöspatai árpád-kori templomban került sor. Ezt számtalan koncert követte az ország különböző városaiban. Rendszeresen énekelnek Solymáron is, sok hangversenyük színhelye volt az Apáczai Csere János Művelődési Ház, a katolikus templomban pedig évente több alkalommal is vállalnak zenei szolgálatot. Budapesten koncerteztek a Mátyás templomban, és a Zeneakadémián is. A község hírnevét a határokon túl is öregbítették: Erdélyben, és Európa számos országában jártak már. A minősítő hangversenyeken a Fesztiválkórus, majd a Hangversenykórus címet nyerték el. Kórusversenyeken is sikerrel szerepeltek. Több CD-felvétel is készült műsorukból, ezek közül kiemelkedő a Pergolesi Stabat Mater előadás zenekari kísérettel, és a Konduló harangok című lemez, mely Szokolay Sándornak a kórus részére komponált műveit örökítette meg. A csoportot Solymár Nagyközség Önkormányzata, az Apáczai Csere János Művelődési Ház, és a helyi solymári vállalkozások támogatják.
Az énekkarhoz lehet csatlakozni, szeretettel várunk énekelni szerető lányokat, asszonyokat vidám és összetartó közösségünkbe!
PRÓBA: kedd 19.00 – 21.00
ELÉRHETŐSÉG: Posovszkiné Strack Éva (+36 30 9519503, posovszkimarton@t-online.hu
‘Ha az embernek valami a szívügye, nem fárad el benne.”
Hallott már arról, hogy a kórusok is járnak „edzőtáborba”? Solymáriként persze könnyen lehet, hogy igen, hiszen az itt működő kórusok számtalan szállal kötődnek a Solymáron élőkhöz. Egy-egy nagyobb fellépés előtt, új kórusművek megtanulásához remek lehetőség ez, ahol napi több kóruspróbát magába foglaló, intenzív munka folyik. A Solymári Szokolay Bálint Nőikar élt ezzel a lehetőséggel. Részben a solymári önkormányzat anyagi támogatásából – amit szívből köszönünk – április végén elvonult két napra Balatonalmádiba a Ciszterci Rekreációs és Továbbképző Központba, „edzőtáborba”. A helyszín kiválóan megfelelt célkitűzésünknek. Ez idő alatt közel másfél hónapnyi próbánk volt (általában hetente 1,5-2 órát szoktunk próbálni).
Kórusunk kezdetektől szinte folyamatosan abban a szerencsés helyzetben van, hogy egymást kiegészítve két karnagy irányítja a munkát. Alapító karnagyunk Szokolay Bálint mellett Blazsek Andrea, most pedig Blazsek Andrea és Mózes Krisztina. Mivel mindketten játszanak hangszereken is, zongorakísérőért sem kell máshoz fordulnunk! Így semmi akadálya nem volt annak, hogy akár egyidőben, külön teremben szólampróbákat is tartsunk. Ott, ahol a Balaton vizének csodás látványa és párás illata találkozik a Bakonyból érkező friss levegővel, a néha kimerítő, de remek hangulatú próbák során edződtünk énekhangban, kórusmű-ismeretben és bizony kapcsolatainkban is. Negyven éves a kórus, ismerjük egymást. Ismerjük egymás örömeit, gondjait, családtagjait, fájdalmait, hiányait. Radnóti Miklós verssorai jutnak eszembe: ” …tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,… „. A szombat esti borozgatás és sütizés közben tovább mélyült egymás iránti érdeklődésünk, elfogadó szeretetünk. Ahogyan egy kórustársunk megfogalmazta: olyan emberekkel vedd magad körül, akik kedvet csinálnak az élethez, megérintik a szívedet és táplálják a lelkedet!
Negyven év alatt számos kórusművet énekeltünk el, csak az én kottatáramban több, mint 200 különféle kotta van! Mindig kíváncsian és örömmel kezdünk egy újabb megtanulásába. Kórusvezetőink remek érzékkel és tudással hozzák elénk azokat a műveket, amelyeket mi is hamar magunkénak érzünk és szívesen énekelünk. Így volt ez most Kodály Zoltán Jelenti magát Jézus c. kórusművével, Szokolay Sándor Dona nobis pacem c. művével, és sorolhatnám tovább. Az az öröm pedig, amikor sok-sok tanulás, gyakorlás, ismétlés után összeáll egy kórusmű, az a mi közös örömünk. Többször felmerült már bennem a kérdés, meddig tudjuk/lehet ezt még csinálni? Tiszta, szép énekhangon közvetíteni a szerző kottában leírt gondolatait? De amíg éneklés után a solymári templom karzatáról úgy jövünk le, hogy egy ismeretlen ember áll előttünk csodálkozva, mert a hangzás alapján azt hitte, hogy 30-40 éves hölgyekből áll a kórus, addig biztosan. Bárdos tanár úr címbéli bíztatása is erősít Bennünket!
Balatonalmádi nevezetességeinek megtekintésére nem tudtunk időt szánni, de a közeli Szent Imre templommal egybeépített Szent Jobb kápolnát felkerestük. A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt az a kápolnafülke, amelyben a 1900 évek első felében Szent István jobbját őrizték. A kápolnát egy, valószínűleg Lotz Károly tervei alapján, Róth Miksa műhelyében készült, Szent Istvánt ábrázoló aranymozaik díszítette. Ez a háborúban a romok alá került. Az 50-es évek közepén az akkori helyi plébános, dr. Pintér Károly Bicskei Karle János festőművésztől értesült erről. Az ő intézkedése nyomán építették fel itt ezt a kis kápolnát, sok eredeti, épen maradt részlet és a teherautókon ide szállított töredékekből. Érdemes megnézni, csodálatos!
Visszatekintve a kórustáborra, biztosan tudom, hogy a nőikar minden tagja nevében – Vörösmarty Mihály szavaival – elmondhatom, ” …köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!”. A kórustagként (is) megélt évek eseményeit, örömeit, veszteségeit pedig legpontosabban Sík Sándor – a jubileumi koncerten is elhangzott – verse (Te Deum) fejezi ki számomra is: ” ..hálát adok mindenért..”.
Solymár, 2023. május Kiss (Dezsényi) Márta