Szülőföldem szép határa

Helytörténeti Gyűjtemény

Hajnal, fejvesztett kapkodás, kétségbeesett siránkozás. Felszedelőzködni lóhalálában, csak a ruha, ami az emberen van, meg egy kézitáska a legszükségesebbnek. Otthagyni egy egész életet, ólban az állatot, a földet, a kis vagyont; betegnek az ágyat, gyereknek a játékot, kiverve a mezőre, országútra. Később, megszokni, hogy az út hamar véget ér, és A mozdony is sikoltva megáll, nem mehet tovább, az új határt már nem lépheti át az utasokkal, hogy meglátogathassák a család ott rekedt másik felét - ahhoz már útlevél kell. Nekünk ezt jelentette és jelenti Trianon undorító béke üzenete. Engem - generációm minden tagjával együtt - az iskolában úgy tanítottak, mintha ez a diktátum meg sem történt volna, mintha a határ másik oldalán rekedt társaink, a világban egyedül álló kultúrájukkal odaszülettek volna „kisebbségbe” egy idegen országba. Ami történt nem feledhetjük. Emlékeznünk kell, mert túléltünk ennél nagyobb tragédiákat is és nem tudhatjuk, hogy a folyton változó világ, mikor kínál lehetőséget valamiféle visszarendezésre. Ez az egy órás előadóest arra kínál lehetőséget, hogy csodálatos íróink és költőink segítségével feleleveníthessük és átélhessük mit okozott családjainknak, kultúránknak és gazdaságunknak a ránk erőltetett gyilkos béke. Kaszás Géza