Solymár az őskor óta bizonyítottan lakott hely. Az első leletek a rézkor végéről valók, de a település határa gazdag a bronzkori leletekben is. A hallstatti, időszámítás előtti kultúrát a pannonok, az öntöttvas kultúrát az eraviscus-kelták hozták magukkal. Kr.e. 11-10. körül a rómaiak Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz csatolták a Dunántúlt és az itt élő kelták egy évszázad alatt maguk is rómaiakká váltak.

Solymár régészeti múltja a bronzkortól a középkorig

Gyűjteményünkben I–II. századi római emlékek láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum 1903-ban 8 római sírt tárt fel, majd a téglagyár 1970-ben kezdett alapozásakor újabb római leletek kerültek napvilágra. A gyűjtemény vezetője, Dr. Valkó Arisztiddel együtt végzett helyszíni szemlét, melynek alapján értesítette a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) régészeit, így Dr. Kocztur Éva végzett leletmentő ásatást.

A rómaiak 400 éves ittlétét a hunok számolták fel, megszállva az egész Kárpát-medencét. Birodalmuk 453-ban Attila halálakor bomlott fel. A száz évnél is tovább tartó népvándorlás utolsó hullámával avarok telepedtek le környékünkön, akik a honfoglalásig lakták Solymárt. Temetőjüket a római temető mellett a MNM régészei, Dr. Török Gyula irányításával tárták fel. A sírokból kiváló ötvösművészeti tárgyak, valamint egy törött kard került a Magyar Nemzeti Múzeumba.

A bronz-, római és avar-kori ásatások leletanyaga ma a MNM kincseit gazdagítja, gyűjteményünkben csak néhány cserép- és fémtárgy látható ebből a korból, az avar kincsekről pedig csak fotókat tudunk bemutatni.

01.jpg

 

02.jpg

 

03.jpg

A legkorábbi írott emlék községünkről, az Országos Levéltárban őrzött, IV. Béla által 1266-ban kiadott oklevél, ami Solomár nevét egy birtokadományozással kapcsolatban említi. Fotómásolata látható a gyűjteményben.

Községünk névadója – a solymár neve –, azt a vadászt jelenti, aki a királyi udvar szolgálatában a sólymok idomítását látta el. A török hódoltságig magyarlakta Solymár várát Lackfy István nádor építtette, 1360 után. Tulajdonosai később királyok, királynék, főméltóságok viselői voltak. Mátyás király is gyakran megfordult itt vadászatai alkalmával, aki a várat később fiának adományozta.

A vár első – Valkó-féle (1928–1943) – és a második – OMF vezette (1971–77) –ásatásakor előkerült leletek is bemutatásra kerülnek.

04.jpg

 

05.jpg

 

06.jpg

Községünk a középkorban oppidum, mezőváros néven is szerepel. A helységnév írásmódja: Salmár (1255), Solomár (1266), újból Salmár a hódoltságig, majd Solmár és mintegy 100 éve Solymár.


Az ember életútja a bölcsőtől a sírig

A község a török hódoltság alatt pusztult el, várát is felégették. Több mint száz évig minden pusztaság és rom volt. A XVIII. század elején újratelepült, első lakói rácok voltak, akiknek mára csak a névsora maradt meg. 1720 táján jöttek az első német telepesek, és 1747-re már 550 feljegyzett lakosa volt Solymárnak. Kései leszármazottaik emlékei – népviseletük, használati tárgyaik, fotóik – láthatók a néprajzi kiállításon.

08.jpg

 

07.jpg

 

09.jpg

 

A Vermes-féle szatócsbolt

Kedvelt látványosság a Vermes-féle szatócsbolt, melynek berendezése 1970 óta a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona és 1978 óta látható a gyűjteményben.

10.jpg

 

11.jpg

 

12.jpg


Solymár szecessziós patikája

1987. október 11. – az első solymári patika engedély-okiratának nyolcvanadik évfordulója – óta látható a solymári szecessziós officina bútorzata és a gyógyszerészek fényképei.

13.jpg

 

18.jpg

 

17.jpg


 Mezőgazdálkodási eszközök és gépek a XIX–XX. században

Sokak által kedvelt látványosság a színben bemutatott szőlőprés, vetőgép, szekerek, cséplőgép, járom, darálók, mezőgazdasági eszközök, valamint községünk első tűzoltó kocsija az 1890-es évekből.

14.jpg

 

15.jpg

 

16.jpg

Római és középkori kőtár

A kőtár a gyűjtemény pincéjébenleltek otthonra. Az udvar baloldalán a legkorábbi solymári sírkövek kerültek kiállításra, melyeket a temető régi parcellájának szanálásakor sikerült megmenteni.

21.jpg   20.jpg   22.jpg

Solymár az őskor óta bizonyítottan lakott hely. Az első leletek a rézkor végéről valók, de a település határa gazdag a bronzkori leletekben is. A hallstatti, időszámítás előtti kultúrát a pannonok, az öntöttvas kultúrát az eraviscus-kelták hozták magukkal. Kr.e. 11-10. körül a rómaiak Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz csatolták a Dunántúlt és az itt élő kelták egy évszázad alatt maguk is rómaiakká váltak.

Solymár régészeti múltja a bronzkortól a középkorig

Gyűjteményünkben I–II. századi római emlékek láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum 1903-ban 8 római sírt tárt fel, majd a téglagyár 1970-ben kezdett alapozásakor újabb római leletek kerültek napvilágra. A gyűjtemény vezetője, Dr. Valkó Arisztiddel együtt végzett helyszíni szemlét, melynek alapján értesítette a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) régészeit, így Dr. Kocztur Éva végzett leletmentő ásatást.

A rómaiak 400 éves ittlétét a hunok számolták fel, megszállva az egész Kárpát-medencét. Birodalmuk 453-ban Attila halálakor bomlott fel. A száz évnél is tovább tartó népvándorlás utolsó hullámával avarok telepedtek le környékünkön, akik a honfoglalásig lakták Solymárt. Temetőjüket a római temető mellett a MNM régészei, Dr. Török Gyula irányításával tárták fel. A sírokból kiváló ötvösművészeti tárgyak, valamint egy törött kard került a Magyar Nemzeti Múzeumba.

A bronz-, római és avar-kori ásatások leletanyaga ma a MNM kincseit gazdagítja, gyűjteményünkben csak néhány cserép- és fémtárgy látható ebből a korból, az avar kincsekről pedig csak fotókat tudunk bemutatni.

01.jpg

 

02.jpg

 

03.jpg

A legkorábbi írott emlék községünkről, az Országos Levéltárban őrzött, IV. Béla által 1266-ban kiadott oklevél, ami Solomár nevét egy birtokadományozással kapcsolatban említi. Fotómásolata látható a gyűjteményben.

Községünk névadója – a solymár neve –, azt a vadászt jelenti, aki a királyi udvar szolgálatában a sólymok idomítását látta el. A török hódoltságig magyarlakta Solymár várát Lackfy István nádor építtette, 1360 után. Tulajdonosai később királyok, királynék, főméltóságok viselői voltak. Mátyás király is gyakran megfordult itt vadászatai alkalmával, aki a várat később fiának adományozta.

A vár első – Valkó-féle (1928–1943) – és a második – OMF vezette (1971–77) –ásatásakor előkerült leletek is bemutatásra kerülnek.

04.jpg

 

05.jpg

 

06.jpg

Községünk a középkorban oppidum, mezőváros néven is szerepel. A helységnév írásmódja: Salmár (1255), Solomár (1266), újból Salmár a hódoltságig, majd Solmár és mintegy 100 éve Solymár.


Az ember életútja a bölcsőtől a sírig

A község a török hódoltság alatt pusztult el, várát is felégették. Több mint száz évig minden pusztaság és rom volt. A XVIII. század elején újratelepült, első lakói rácok voltak, akiknek mára csak a névsora maradt meg. 1720 táján jöttek az első német telepesek, és 1747-re már 550 feljegyzett lakosa volt Solymárnak. Kései leszármazottaik emlékei – népviseletük, használati tárgyaik, fotóik – láthatók a néprajzi kiállításon.

08.jpg

 

07.jpg

 

09.jpg

 

A Vermes-féle szatócsbolt

Kedvelt látványosság a Vermes-féle szatócsbolt, melynek berendezése 1970 óta a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona és 1978 óta látható a gyűjteményben.

10.jpg

 

11.jpg

 

12.jpg


Solymár szecessziós patikája

1987. október 11. – az első solymári patika engedély-okiratának nyolcvanadik évfordulója – óta látható a solymári szecessziós officina bútorzata és a gyógyszerészek fényképei.

13.jpg

 

18.jpg

 

17.jpg


 Mezőgazdálkodási eszközök és gépek a XIX–XX. században

Sokak által kedvelt látványosság a színben bemutatott szőlőprés, vetőgép, szekerek, cséplőgép, járom, darálók, mezőgazdasági eszközök, valamint községünk első tűzoltó kocsija az 1890-es évekből.

14.jpg

 

15.jpg

 

16.jpg

Római és középkori kőtár

A kőtár a gyűjtemény pincéjébenleltek otthonra. Az udvar baloldalán a legkorábbi solymári sírkövek kerültek kiállításra, melyeket a temető régi parcellájának szanálásakor sikerült megmenteni.

21.jpg   20.jpg   22.jpg

facebookyoutubeemail