Szia, kedves Osonó!

2018-11-20 11:52:33

DÉ.jpg

„Jó hogy várhatlak benneteket Solymáron, hát hogy vagytok? Állandó mozgásban? Az elmúlt 25 évben nem igazán pihentetek meg. Hajt az a mokány székely véretek, na meg Misi, a Fazakas, hogy áldja meg érte a jó Isten!” – kezdi köszöntő levelét Daragics Éva, a solymári általános iskola tanára, aki jelen volt az Osonó Színházi Műhely születésénél, és már alig várja, hogy újra találkozhasson a régi ismerősökkel december 1-jén, a művelődési házban 19 órakor kezdődő előadáson.

Igen, kedves Osonó, mi jól ismerjük egymást, ott bábáskodtam már születésed előtt a Salek bácsi szárnyai közelében, s ámulva figyeltem, hogy az ember tragédiája hogyan ébreszti fel a „mikeses” diákokban a Thália istennő iránti szerelmet. Aztán mindig jöttek új gyerekek, és nekem mindig új kilencedikbe kellett mennem tanítani. De akkor jött egy évfolyam, ások, bések, cések, akikben ott, a kilencvenes évek elején gyönyörű álmok születtek. És amikor szembenéztem magammal, Fazakas Misi nagyszerű alakításában, akkor a piramisok múmiái is életre keltek. Emlékszel kedves Osonó, amikor elindultunk Kazincbarcikára, a lepusztult busszal, s a januári hidegben nem tudtuk, hogy odaérünk-e? Aztán a Rómeó és Júlia előadás előtt hogy mostuk Aczél Cecivel és Márkóval a világot jelentő deszkákat a mosdókagylóban.  Azok voltak boldog idők, dúdolnám ma, de folytatom az emlékezést.

És akkor születtél meg te, kedves Osonó, és volt a keresztelőd Salek bácsi rétyi birtokán, az éjszaka leple alatt, amikor a tréningen a nebulók kiosontatok cigizni. Aztán Sugásban ünnepeltük születésnapodat, hatalmas dobostortát sütött neked Tünde, a Tamás, és ott tombolta be magát a színészi pályára Laci, a Mátray.

Hát, sok minden történt, de amikor már járni tudtatok megszületett a Mrozek Mulatság előadása, s akkor mindenki dobott egy hátast.

Emlékszel, amikor a Misi felesége voltam Biatorbágyon, a rendezőképzőn, ott kiabáltam, mint Pjotr Ohej felesége, csavarókkal a hajamban, és Nánay István mai napig nem tudja, honnan ismer, és én azért sem mondom el neki.

Még kicsi voltál, amikor együtt báloztunk a Szentkereszty-kastélyban, és Misivel a februári hidegben már a következő bált terveztük egy kiló mandarin társaságában.

Aztán a Misi, a Fazakas Marosvásárhelyre ment, hogy színésszé alakuljon, ment vele Márkó is, és még sokan, de hozzád hűségesek maradtak, és amikor hazatért, ott talált, és gondosan kezdett nevelni, pedig hét évig kevés ideje volt. De te nem érezted, mert minden évvel nagyszerű, új tagokkal bővültél, s jobbnál jobb előadásokkal örvendeztetted meg a szentgyörgyi közönséget.

Mindig elgondolkoztattál, és egyszer, rég, amikor az együttzenélésre hívtál bohócruhában, akkor éreztem meg a színház igazi küldetését.

Ez a Misi, ez a Fazakas nem nyugodott, és maga mellé választotta Muha mestert, aki egy színész filozófus, aztán elutaztál Taizébe, arra a spirituális kalandra, amelyet sok évvel előtte magam is megtapasztaltam, és elvittem a szentgyörgyi fiataloknak. Jó volt érezni, hogy a színházi élményt ötvözöd a lelki élmény mély katarzisával.

És aztán szépen felnőttél, nagy sikereid lettek, már nem vagy a magamutogató kis kamasz, hanem nagy nemzetközi sikerekkel rendelkező komoly független színházi projekt, sok száz előadással a hátad mögött. És nem cseréled le fapados, pöfögő Barkasodat limuzinra, mert a poros, kis erdélyi falvakba és a magyarországi tanyákra is el kell menni, és tükrözni kell, ahogy a víz az arcot.

Köszönöm kedves Osonó, hogy tavaly a vendégetek lehettem, és egy hétig a zabolai drámatáborban már te oktattál engem sok kedves tanár és tanító társaimmal együtt. Légy üdvözölve Solymáron, ahol az egyik kistestvér, a Csepűrágók bontogatja szárnyait. Azt hiszem, szoros a rokonság, és próbálunk nem szégyent hozni rád. Reméljük, hogy az itteni közönség is olyan komolysággal és érdeklődéssel néz majd téged, mint az eddigiek, több mint ötszázszor. Sok sikert kívánunk, és még nagyon sok évig színesítsd Thaiföldtől Párizsig színházi életünket.

Daragics Éva


vissza

facebookyoutubeemail