Reggeli színház vacsorára fogyasztva

2018-10-18 09:34:55

IlyésLénárd.jpg

Amargant Michael Ende Végtelen történetének Ezüstvárosa, ahol kiderül, ki lesz a hős, aki megmenti Fantázia birodalmát. A művelődési házban október 27-én, szombaton, 19 órai kezdettel Alonso Alegría Kötélen a Niagara felett című darabját láthatjuk az Amargant Színházi Műhely előadásában. Ezen az este – képzeletben a kötélen egyensúlyozva a szereplőkkel – mi is próbára tehetjük fantáziánkat. A darab férfi szereplőjével, Ilyés Lénárddal beszélgettünk.

Ilyés Lénárd a legfüggetlenebb független színész, ahogy egy kollégája nevezte, a Szegedi Tudományegyetem elvégzése mellett a Szegedi Nemzeti Színházban és a Szegedi Pinceszínházban 22 éves korától folyamatosan játszott, majd Pestre kerülve elhatározta, hogy márpedig ő független színész lesz! Ez mára azt jelenti, hogy nem függ állami támogatástól, társulattól, színházi műhelyével kis költségvetésű, kevés szereplős, komolyabb hangvételű darabokkal turnézik szabadon. Az Amargant Színházi Műhely nevéhez méltóan a legkülönfélébb ötletek segítségével tölti be vállalt misszióját, hogy a kultúrát, a színházat, és egy-egy ilyen eseménynek minden – egyénre és közösségre gyakorolt – pozitív hatását minél többekhez eljuttassa.

„A színház a Dionüszosz játékok idején egy ünnepi, össznépi eseménynek számított” – meséli Lénárd, aki a műhely művészeti vezetője. „Talán nem is gondolnánk, hogy a mai közösségeknek milyen kevés lehetőségük van erre, pedig mennyire égetően nagy szükség lenne ilyen események megteremtésére, a közös élmények átélésére!”

A fentiek szellemében jött létre többek között az Okuláré Projekt, a műhely szervezésében, egy város- és országhatárokat átívelő kortárs dráma- és felolvasóest-sorozat.  Különféle aktuális témákról direkt ezekre az alkalmakra írt, 3-3 kb. 15 perces egyfelvonásost olvasnak fel ugyanabban az időpontban 15 különböző helyszínen, majd internetes körkapcsolással lehetőség van közösen kiértékelni a hallottakat, Torontótól Nyitrán át Debrecenig. „Valljuk, hogy színházat bárhol teremthetünk. Hogy ezt bebizonyítsuk, és valóban eljussunk mindenhová, törekszünk arra, hogy előadásaink bárhol eljátszhatóak legyenek, keressük is a kihívásokat, a különleges helyzeteket, helyszíneket” – tudjuk meg Leótól.

A Kötélen a Niagara fölött című darabot például eredetileg egy lakásban adták-adják elő, ezért a minimalista megfogalmazás, és külön érdekesség, hogy a mai napig reggel 7 órai kezdettel hirdetik az előadásokat – színházat reggelire!  „Az hogy az emberek, munka után beesnek egy színházi előadásra, megszokott rutinná vált. Egyáltalán nincsenek katartikus állapotban. A komfortzónából való kizökkentés, a szokatlan helyzet felkészíti, nyitottá, befogadóvá teszi az érkezőt. A reggeli időpont után most egy erdei környezettel kísérletezünk.”

Leó pár éve a solymári Fészek Waldorf Iskolában hasznosítja magyartanári végzettségét: drámát tanít felsősöknek. „Próbálom minél jobban átadni azt, amihez értek” – mondja. – „Itt közvetlenül, kicsiben megtapasztalható a dráma áldásos hatása, az hogy milyen fontos szerepe van a csoport-kohézió megteremtésében.  Aki gyakorolja, megéli az emberségét, a világhoz való viszonyát, a csoportban való helyét. És csak csinálni kell, nem terápiaként, hanem művészetként felfogva, a lehető legjobbra törekedve!”


vissza

facebookyoutubeemail