2018. OKTÓBER 27.,SZOMBAT, 17 ÓRA – MŰVELŐDÉSI HÁZ

Kud-ART pincegaléria: A solymári "Kossuth 13" rajzkör diákjainak bemutatkozó kiállítása

A kiállítást megnyitja és gitáron közreműködik: Herman Levente

A program díjmentesen látogatható!

1027-2.jpg

2018 januárjában támadt egy ötletünk: mi lenne, ha egy rajzszakkört indítanék Solymáron? Kis plakáton egy fotóval és kevéske szöveggel hirdettük meg. Rövid időn belül jelentkezni kezdtek különböző korú személyek, felnőttek és gyerekek egyaránt, így márciusban el is indult a szakkör. Mivel néha negyven év korkülönbség is van a tanítványok között, megpróbáltam úgy összeállítani a feladatköröket, hogy áthidalják ezt a problémát. Végül sikeresen eljutottunk az egyszerű feladatoktól egészen a kézábrázolásig és végül a portréig.

Természetesen a gyerekekkel külön kell foglalkozni és néha ők könnyebb feladatokat kaptak, de nagyrészt ugyanazon az úton mentek végig, mint a felnőttek. A létszám nem nagy, hiszen egyelőre kevés a hely, de a készülő műhelyben hamarosan már nagyobb csoport is el fog férni.

Mindenkivel külön foglalkozom, tanársegédként tanultam meg az egyetemen, hogy így érdemes, hiszen nem a korosztály, hanem maga az egyén a fontos. Különbözőek vagyunk, így nem lehet általánosítani semmilyen esetben, mások az ambícióink, a ritmusunk, és természetesen más a lelkünk is. A szakkör számomra is feladat, ugyanúgy készülök rá, mint a tanítványok.

Hívhatom bátran családi szakkörnek, hiszen a rajzórák egyelőre a házunk alsó szintjén zajlanak. A rajz mellett beszélgetünk is, és összeismerkedtünk már annyira, hogy oldott, kellemes időtöltés legyen egy-egy alkalom. Az a tapasztalatom, hogy el kell érnünk egyfajta rutint ahhoz, hogy ne akadjunk el bizonyos feladatoknál, ehhez természetesen idő és főként kitartás szükségeltetik. Fontos továbbá az is, hogy oldottan teljen el a rajzóra, sokan feszengenek eleinte, ami természetes, ez is a fejlődésnek egy szakasza, amin ha sikerül továbblépniük, egy fontos küszöböt léptek át. Ahhoz, hogy igazán megszeresse valaki a rajzolást, egyáltalán betekintést nyerhessen a művészetbe, olyan légkört kell teremteni, ami nem a feladatok nehézségeire fekteti a hangsúlyt. Ha valakinek sikerül feloldódnia, és a feladat kihívásként jelentkezik, nem gyakorlatként, akkor a haladás célszerűvé válik, ami az elmélyülést is magával hozza a tanuló számára. Hatalmas egyéni fejlődéseknek lehettem szemtanúja tanársegédi gyakorlatom során, amit csakis úgy tudtunk elérni a hallgatóknál, ha bizalmat és kellő odafigyelést, valamint nyugodt lelki körülményeket teremtettünk számukra. Ezen igyekszem én is, remélve, hogy az az út, amit tanítványaim a kis feladatkörökön keresztül bejárnak, sikeres lesz számukra és relaxációként értelmezik mindezt.

Herman Levente


vissza

facebookyoutubeemail