Amikor száz csizma együtt dobog

2018-05-10 10:05:18

csoportkép.jpg

Új helyszínen, a Klebelsberg Kultúrkúriában került megrendezésre a X. Országos Német Nemzetiségi Gyermektánc Fesztivál döntője. A Schaumarer Kinder (solymári gyerekek) elnevezésű csoportnak – melyet a Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános Iskola alsó tagozatosai alkottak a művelődési házban működő Reményi Margit Táncegyüttes alsósaival karöltve – Milbich Edit, az táncegyüttes vezetője, saját koreográfiát tanított be. Mindannyiunk örömére a három legjobb között végeztek, így részt vehetnek a Magyarországi Német Önkormányzatok (LdU) országos gáláján, ezenkívül pedig elnyerték a Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány Díját is. „Az elért pontszámok sorrendje szerint mi 2020-ban szerepelhetünk majd a gálán” – tudtuk meg Milbich Edittől.

1997-ben Friedrich Ignácné Reményi Margit (Manci néni) táncpedagógus, népdalgyűjtő és Manninger Miklós koreográfus, táncpedagógus – a solymári sváb hagyományőrzés két nagy alakja – azzal a céllal hívták életre a gyermektánc fesztivált, hogy az országos szinten hozzon minőségi fejlődést a német nemzetiségi tánckultúrában. A jubileum alkalmából a rendezvény ez évtől a „Manninger Miklós – Fogjuk meg egymás kezét!” – Országos Német Nemzetiségi Gyermektánc Fesztivál” elnevezést viseli majd.

IMG-2f482f05381e9be3f7e1b94b68ce8e7f-V.jpg

„1996-ban kerültem a solymári iskolába kezdő pedagógusként, így már az első fesztivál előkészületeiben is részt vehettem. Többek között a sváb szövegek betanítása volt a feladatom és a konferálás. Nagy összefogás jellemezte a készülődést, bevonták a legidősebb néniket is, akik még emlékeztek a gyerekkori mondókákra” – meséli Edit. – „Számomra azért nagy dolog ez az eredmény, mert most először vittem gyerekeket ilyen megmérettetésre. A koreográfia egy korabeli vasárnap délutánt idéz, mondjuk a Templom téren, benépesítve rengeteg gyerekkel. A hagyományos játékok felelevenítése mellett az emberi kapcsolatokat, ennek az életkornak a sajátosságait is ábrázolni szerettem volna. A fiúk és lányok már érdeklődnek egymás iránt, bátortalanul közelednek egymáshoz, elszégyellik magukat. A babát ringató lányokat a fiúk ijesztgetik, majd a civódás mozdulataiból lassan párok alakulnak… A legnagyobb dicséret az volt, amikor a zsűri kiemelte, hogy a gyerekek nem gépiesen játsszák el a tánc jeleneteit, hanem látszik, hogy szeretik, értik, amit előadnak, felhőtlenül élvezik, amit csinálnak! És ezt színpadon elérni a legnehezebb.

IMG-1e069df5ae956dc09f8a7a7d86ed1939-V.jpg

Zenei kíséretre - ami a hagyományok szerint mindig élő zenét jelent – a hunyadis zeneiskolásokat kértem fel. Zubor Imre vállalta, hogy felkészíti a 12 gyerekből és 4 felnőttből álló zenekart, ami szintén üde színfolt volt a fesztiválon, és nagyban hozzájárult a sikerünkhöz.

IMG_3801.JPG

Nagyon sok ember munkája fekszik ebben a produkcióban: a táncosok és zeneiskolások mellett a szülők, nagyszülők is beleadták szívüket-lelküket. Rengeteg szabadidőt áldoztak rá, a ruhák előkészítésétől a próbákig, és mindezt szinte katonás fegyelemmel csinálták végig. Köszönet illeti rajtuk kívül a Hunyadi Általános iskola, a zeneiskola és az Apáczai Csere János Művelődési ház vezetőségét is, hogy támogatták munkánkat.

IMG-9f4de6bdb946130054c9f90da8963125-V.jpg

Azt gondolom, hogy ez az összefogás jól válaszol a fesztivál mottójára: „Fogjuk meg egymás kezét!” A közösség-kovácsolás, ami tulajdonképpen ezeknek a rendezvényeknek, tevékenységeknek az értelme – megtörtént. Ez az igazi siker!”

(Fotó: László-Marlok Nikolett, Milbich Mária, Mezei Zsuzsanna)


vissza

facebookyoutubeemail