Az agyagból mindig marad kovásznak való

Március 10-én, szombaton, 16 órakor Páll Antal korondi fazekasmester (1941–1993) tiszteletére rendezett emlékkiállítás nyílik a Helytörténeti Gyűjteményben. Az esemény szomorú apropóját a mester halálának 25. évfordulója adja.

Páll  foto1.jpg

„A hetvenes évektől vagyunk jó barátságban a Páll családdal” – meséli a kiállítást kezdeményező, Solymáron élő Ugron Béla. – „A betegeskedő Antal magyarországi kezelései alkalmával rendszerint nálam, vagy valamelyik testvéremnél szállt meg. Természetes volt, hogy miután szervezete felmondta a szolgálatot a kórházban, nálunk otthon történt a felravatalozás, a virrasztás, majd mi szállítottuk őt Székelyföldre, a Máltai Szeretetszolgálat mikrobuszával a temetésre. Ezért éreztük azt, hogy az emlékkiállításnak Solymáron a helye!”

Páll foto2.jpg

A család tiszteletére külön sarkot rendeztek be Páll Antal szintén elhunyt testvéreinek egy-egy munkájával, és az emlékezetes virrasztáskor használt gyertyatartóval – a mai napig megőrzött csonkig égett gyertyával.

A tematikusan rendezett hatalmas anyag a saját és barátok gyűjteményéből állt össze, köztük olyan érdekességekkel, mint id. és ifj. Páll Antal agyagszobrai, amit hatévesen készítettek húsz-harminc év eltolódással.

 

A korondi Páll család

Az Erdélyországba utazók akarva-akaratlanul módját ejtik, hogy eljussanak Korondra, ahol a fazekasság korai létét egy 1613-ból származó írásos emlék bizonyítja. Az egykori hatvannyolc erdélyi fazekas-központ közül mára szinte egyedül Korond maradt fenn, a rá jellemző egyedi formavilággal.

A község Székelyföld élő népművészetének talán leggazdagabb tárháza, ahol több száz mester dolgozik, s a művészi rangra emelt kézművesség gyakorlata és szeretete apáról fiúra száll a mai napig.

A korondi Páll család immár messze földön híres. Azon kevés korondi fazekasok közé tartoznak ők, akik a könnyebb megélhetést biztosító tömegáru-gyártás helyett őrzik a hagyományokat.

Páll foto 6.jpg

Az ötvenes évek elején a marosvásárhelyi Bandi Dezső művészettörténész, néprajztudós volt az, aki – mintegy misszionáriusként dolgozva - igyekezett az ősi székely népművészeti forma- és színvilághoz való visszatérésre rábírni a tehetségesebbeket. A szabad székely és fazekas dinasztiából származó nagy kísérletező, Páll Lajos - Páll Antal édesapja - Bandi tanár úr hatására kötelezte el magát a népi kerámiával. Gyermekei közül öten is az agyagművességet választották fő foglalkozásnak.

Páll Antal, aki édesapja nyomdokain haladva fontosnak tartotta megőrizni a székely hagyományokat, így kizárólag eredeti motívumokkal és színekkel - kékkel, sárgával, barnával, zölddel dolgozott, meghatározó alakja lett a korondi fazekasságnak. Úgy tartják, hogy az egykori műhely sarkában az agyagból mindig marad kovásznak való. Ebből a kovászból, Páll Antal hagyatékából mindig lehet ihletet meríteni az utókornak.

Páll foto54.jpg

1993-ban, 52 éves korában bekövetkezett halála óta munkáját fia, ifj. Páll Antal folytatja. Az ősi szokás szerint a férfiak korongoztak, a lányok, asszonyok írókáztak. Id. Páll Antalné Kovács Róza asszony azóta is rendíthetetlenül írja – virágozza - a madaras, szarvasos, életfás, nap-hold-csillagos, gyapáros, cserelapis tálakat, bokályokat, csuprokat, végzi a festékek előállítását és az égetést, minden titok tudója és ismerőjeként. A férje tiszteletére rendezett emlékkiállítást a Magyar Örökség Díjas virágozó nyitja meg.


vissza

facebookyoutubeemail